Részben trehányságom, részben nem tetszésem miatt kerül csak most ki ennek a filmnek a kritikája. Valahogy olyan vegyes érzéseim vannak ezzel a filmmel kapcsolatban. Tetszett is meg nem is. Voltak benne poénok, de voltak nagyon nyálas, már már giccses jelenetek. Továbbá lehet, hogy nem volt szerencsés ennyire kihangsúlyozni, hogy a Rómeó és Júlia egyik hipermodern feldolgozásáról van szó.

Tényleg nem értem az egészet... Először is, hogy lehet egy olyan baromi jó, letehetetlen könyvből, mint a Twilight széria újra és újra rossz filmeket készíteni? Miért kellett a főszerepeket két gesztikulálni nem tudó, mimikától mentes színésznek(?) adni? Legkevésbé pedig azt nem értem, hogy lehetek olyan naiv vagy hülye(?), hogy mindig elmegyek megnézni???

Az idei nyár egyik legvártabb blockbustere volt ez a film, melyet nagy titkolózás övezett. J. J. Abrams nem hagyta, hogy túl sok minden kiszivárogjon új mozijával kapcsolatban. A hivatalos trailerig, csupán egy rövidke, ám annál furább és rejtélyesebb előzetes látott csak napvilágot, melyben egy vonatszerencsétlenséget nézhettünk meg, illetve az egyik szerelvényben dörömbölő „valamit”.
Mindez sokak érdeklődését felkeltette, science-fictionről  lévén szó.
Ennek ellenére Abrams valami egészen meglepővel – sokaknak talán csalódást keltővel – rukkolt ki.

Tulajdonképpen tekinthetjük egy antikarácsonyi köntösbe öltöztetett abszolút mértékben kedves karácsonyi történetnek. A főszereplő egy zöld, higiéniát mellőző, goromba lény, a Grincs. A Grincsről tudni kell, azon kívül, hogy az ajtaján nincs, kilincs... Juj de rossz... Azt hiszem cukormérgezést kaptam, bocsi). Szóval a Grincs utálja a Karácsonyt, sőt igazából mindent és mindenkit után, talán csak saját magát és a kutyáját nem. Kifalván viszont egyszerűen imádják a Karácsonyt. Lesz itt bonyodalom, vidámság, izgalom, és a végén nyilván happy end, hiszen egy családi (ráadásul Karácsonyi) filmről van szó.