Én valami katarzisba torkolló sablon sportfilmre számítottam, a produkció azonban, kellemes meglepetést okozva, nem ilyen. David O. Russell jól válogatta össze a szereplőit és egy nem hagyományos sportfilmet rendezett.
Ebben főként a családi háttér drámája dominál, illetve a Wahlberg által már begyakorolt (A legyőzhetetlen) nehézsorsú kis-és sportember küzdelme.
Ebből fakadóan, a cím is kétértelmű. Nem rossz film, de azt hiszem, nem lesz különösebben maradandó, az Oscar-gálán nála sokkal jobb filmeket vonultattak fel.

Nemrég mutatták be idehaza az amerikában már december közepén megjelent Yogi Bear, azaz Maci Laci című filmet.  A méltán híres és elismert szerzőpáros, William Hannah és Joseph Barbera, agyából kipattant rajzfilmkarakter 1958 óta tengeti mindennapjait a tv-k és egyéb média körében. Az 53. születésnapját ünneplő Maci számos epizódban szerepelt már, amik legalább hatféle cím alatt futottak az idők folyamán. Természetesen ilyen nagy múlttal elkerülhetetlenné válik, hogy előbb-utóbb ne kerüljön a hollywood-i pénzgyár látókörébe és ne „karolják fel”.

Én bevallom engem alapvetően riasztott a Coen-testvérek neve. Ennek a Nem vénnek való vidék az oka, amin nagyon nem tetszett. Ám rég láttam igazán jó westernt és mit tagadás, kíváncsi voltam mi az, amit tíz Oscarra jelölnek.
A szobrocska nélkül maradó alkotás nem lesz örökérvényű, de kétségtelenül jó kis film, ami valami frissességet hoz a haldokló western műfajba.

Igen, Boyle megint egy jó mozival rukkolt elő, bár én ezt vártam tőle.
Ez a túlélődráma nem lesz klasszikus – főleg Franco miatt -, de akkor is érvényes alkotás marad. Boyle többet kihozott ebből az életrajzi, megtörtént eseményeken alapuló sztoriból, mint amennyit gondoltam volna.
Bár kétségkívül nem ez lesz a legemlékezetesebb filmje.