Izgalmasabb és érdekesebb epizód elé nézünk, mint a megszokottak. Számos hallucináció és különös álmok láthatóak a ¾-ed óra alatt, amíg a történet tovább halad. De aki döntő eseményeket sejt a háttérben azt el kell keserítenem. Azért ott még nem tartunk.
Mégis, változások kezdődnek…

Álmok és ébrenlét.

A szünet utáni visszatérés lendülete megmaradt, kitartott a következő epizódig, sőt kellemeset csalódtam a sorozatban is. Az előző epizód nekem jobban tetszett, de azért akadtak itt érdekességek, amik meglepő irányokba állíthatják a szériát. És nem Kahlan új ruhájára gondolok!

Tovább, tovább…

Mint azt már egy korábbi beharangozóban említettem, mostantól én viszem tovább a sorozatot.
Az ötödik részben már elkezdenek kivilágosodni a fekete foltok, vethetünk egy pillantást a rejtett motivációkra. Eddig csak az okozatokat láthattuk, most valamelyest megismerhetjük az okokat is. Az epizód címe Meghasonlás. Elárulhatom, hogy nagyon érdekes dolgok történnek.

Mi történik, ha eluralkodik a kettősség?

Szerintem mindenki számára ismerős az aranyos fabábú, aki igazi kisfiú szeretett volna lenni, és akinek megnyúlt az orra, ha hazudott. Ez a film nem a gyermekmesét idézi fel.
A 96-os alkotás Kevin Tenney rendezése. Ez még el is nézhető, de a forgatókönyvért is ő felelős, az meg már nem intézhető el egy ejnye-bejnyével. Az ötlet, hogy csináljunk egy horrort Pinokkió főszereplésével már eleve nagyon meredek, de hogy eztán még rápakolnak ezzel a bábuval, a megjelenítés módszereivel…
Ha nem lenne teljesen érthető, mire is gondolok, hát könyörgöm elég ránézni erre a DVD borítóra…

Csóró Gepetto…

Erre a filmre két okból is muszáj volt felfigyelnem. Az egyik, hogy Mikulás-mozikkal nem készültünk tavaly. Szóval vegyétek ezt hiánypótlásnak…
A második ok pedig, hogy e cím mellett nem lehet elmenni. Azt hiszem gyorsan felmérhető, hogy itt nem egy komoly filmről van szó. Ez valóban egy horror komédia a vérengzősebb fajtából, de nem röhejes, mi több stílusos, poénos, helyenként vallásilag karcosabb paródiákkal.

Aki még hisz a Mikulásban az eddig olvasson és ne tovább! :D

Már nagyon régóta várat magára a Science fiction óriásának, Frank Herbertnek a története, mely Tolkien munkásságához mérhető, sőt egyenrangú vele. A Dűne legenda egy széleskörűen, mélyen, ízléssel, érzéssel felépített munkásságot takar. Elképesztő ötletességgel és kivitelező erővel készült. Ez a kötetekre vonatkozik, persze…
Az én tisztem a film véleményezése, mely 1984-ben került a nyilvánosság elé és David Lynch rendezte, remek színészek közreműködésével. Mégis azt kell mondjam, valahogy félrecsúszott ez az alkotás.

„A félelem az elme gyilkosa.”