Paul Greengrass rendező – ki más rendezte volna, már csak a név alapján is :D - és Matt Damon a két Bourne-mozi után ismét együtt dolgozott és büszkén prezentálták idei alkotásukat. E film alapjaiban véve egy politikai témával foglalkozó thriller, néminemű akcióval meghintve és pont ez az egyik oka, hogy olyan kis – zöld helyett – szürke lett. Valahogy egyik része, se az akció, se a politikai thriller, nem érvényesül túl erőteljesen.
A trailerhez mérten ez nem sok...

Hogy is van ez?

Clint Eastwood tavalyi rendezése ez a film, mely egy igaz történetet mesél el, illetve az emberi történelem egyik legnagyobb eseményét vitte vászonra.
1995, az Apartheid után Nelson Mandela került Dél-Afrika elnöki székébe és egy forrongó népet kellett nemzetté kovácsolnia, megakadályozni a vérontást és a gyarapodás – nem a gyűlölködés – útjára terelni az embereket.
Ugyanezen évben bonyolították le a Rögbi Világbajnokságot is, melynek Dél-Afrika adott otthont. Eastwood alkotása egy epikus magasságokba ívelő, megható és szenzitív mű. Legalábbis az lenne, ha valamivel erőteljesebben tör elő ez a hatás a látottakból. Témájához mérten elég erőtlen a mozi. Ennél több kellett volna.

„One team, one country!”

Aki a cím alapján arra tippelne, hogy ezen a filmen ördögien jól fog szórakozni azt el kell keserítenem, de egyébként nem olyan pokoli rossz. Ügyetlen az egész, olyan tipikus B-kategóriás hangulata van, ez a látványra is igaz, de egy dolog nagyon szöget ütött a fejembe:
Mégis mit keres itt Cuba Gooding Jr. ?

Folytatás…

Már önmagában felkeltette az érdeklődésem, hogy orosz sci-fi-vel lehet dolgom. Aztán utána járva a dolgoknak, már kezdett körvonalazódni e mozi stílusa. Amolyan tipikus amerikai sablon alapján készült orosz popcorn – mozi, melynek középpontjában egy szuperhős áll. Ez persze nem egy hétköznapi szuperhős, és szerencsére a film is megőrzött valamennyit a sajátos orosz film ízekből.
De mégis, menthetetlenül lenyomatot hagytak rajta az amerikai alkotások…

Villám klisé…

Gondoltam megnézem újra ezt a filmet, mert úgy emlékeztem, hogy egészen jó volt. Nos, az emlékezet csal! Ez a film ugyanis borzalmasan rossz.
Pedig a sportfilmeket nagyon nehéz elrontani. Ezt azért tisztességgel sikerült. Pedig az 1975-ös eredeti – ez a 2002-es ugyanis remake – kifejezetten tűrhető alkotás, patinája ellenére. William Harrison novellájának újragondolásán azért lett volna még mit gondolkozni.

„Get in the Game!”

E vígjáték a 2007-es, azonos című angol fekete komédia újragondolása, csak a helyszín az Egyesült Államok és egy népes afroamerikai család mely, mint tudjuk egy sajátságos kulturális közeg.
Ebben a közegben zajlik le ez a bizonyos temetés, ami egyáltalán nem megy olyan egyszerűen és zökkenőmentesen. A film tűrhető szórakozás, bár magán viseli a tipikus amerikai vígjátékok minden vonását.

Azért gyűltünk ma itt össze…

Ez a film nagyon bajos. Régóta terveztem, hogy megnézem, mert Frank Miller eddigi munkássága eléggé elnyerte a tetszésem. Ezt meg maga a képregény király rendezte! Lehet, hogy ez volt a hiba….

Nem is tudom, mi mentheti meg ezt a filmet…

Nehéz bármi olyasmit írnom ezzel a filmmel kapcsolatban, ami a legkevésbé is emlékeztet a dicséretre.
Az egykori kultrendező, Kevin Smith (Shop Stop, Dogma, Képtelen képregény) mostani legújabb rendezése egy hátborzongatóan gyenge próbálkozás, melyben megkísérel olyan klasszikus mozik nyomába érni, mint a 48 óra, Beverly hills-i zsaru, Zsarulesen, Halálos fegyver, stb.
Nem jött össze ezt akárki rögtön láthatja, aki végig képes nézni ezt a vadonatúj förtelmet.

Kacaj helyett sírógörcs.