Folytassuk kalandozásainkat a dráma műfajának legmélyebb bugyraiban!
Nem is akármilyen filmet szeretnék most bemutatni nektek, hanem a 2003-ban 6 Oscar-díjra jelölt A kárhozat útját. Szánom bánom, hogy még csak most sikerült megnéznem, de azzal igyekszem pótolni a hiányosságomat, hogy rögtön írok róla nektek.
A 30-as évek Amerikájába kalauzol el bennünket ez a rendkívül sötét és komor hangvételű alkotás, ahol betekintést nyerhetünk a maffiózók és szeszcsempészek kegyetlen világába. Egy világba, ahol minden csak üzlet, az igazi hatalom a pénz, amiért bárki bármit megtesz, és érte bármit megkaphat. Mert mindennek ára van, de ez az ár dollárban értendő.
Főszereplőnk Tom Hanks, akinek meg kell fizetnie múltbéli döntéséért, hogy ezt az életet választotta magának és ezzel együtt családjának.
Mert valami örök: ha egyszer bent vagy, akkor többé már nem tudsz kiszállni.
A Hanks által alakított Mike Sullivan 6 hét alatt lejátszódó kálváriáját követhetjük végig a valamivel több, mint másfél órás film alatt. Ezen időszakban hősünk a magasból egészen a lehető legmélyebbre zuhant, csak a bosszú éltette, annak ellenére, hogy maga is tudta, hogy az ő története nem végződhet jól. De valóban az ő története lett volna? Gyanítom, hogy nem. Fia, az ifjabbik Michael Sullivan volt az igazi központi figura.
Úgy tűnik megérte a sok megpróbáltatás, mert saját bevallása szerint soha többé nem fogott fegyvert a kezébe. Talán még a mennybe is jutott.

Ennyit a cselekményről, nézzük kicsit részletesebben a sötétben megbújó részleteket. Egészen elképesztő, hogy egy olyan drámával van dolgunk, aminek egyetlen perce sem vidám. Jó persze mondhatjátok azt, hogy ez a lényege ennek a műfajnak, de minden hasonló filmben van felemelkedés és bukás. Ebben csak bukást láthattunk, egy olyan korban, ahol senki sem nyerhet azon, ha szembeszegül a maffiával. Azt kell mondjam, többször nem nézném meg a Kárhozat útját, egyszer bőven elég volt látni ennyi szenvedést. Több neves színész is megtalálható a filmben Tom Hanks mellett: Jude Law, Paul Newman, Daniel Craig, Anthony LaPaglia és még sokan mások, akik mind hozzátették a maguk kis részeit az egészhez. A jellemek kissé elmosódottak, vannak jók, akik nem is annyira jók, mert épp ugyanannyi vér tapad a kezükhöz, mint a rosszaknak, akik csak a saját boldogulásukat tartják számon, minden más, és mindenki más mellékes, pótolható. Az egyik kuriózum a Jude Law által alakított fotós, bérgyilkos jelleme.
Jól eltalált karakter, akit Law kiválóan megformált.

Ezekkel a gondolatokkal búcsúzok, egyszer érdemes megnézni a filmet, mert van mondanivalója.

♣ deino feat. darkspell interjú 1. rész ♣

Számomra nagy öröm, hogy elkészíthettem az oldal első interjúját Magyarország egyik legjobb fordító párosával, akiknek sok-sok kedvencünk magyarítását köszönhetjük.
Az interjút 3 adagban publikálom (ennek több oka is van), innentől kezdve 2 hétig minden szerdán várható az újabb információhullám.

- Hogyan jött az ötlet, hogy belekezdjetek a fordításokba?

deino: Meg se tudnám mondani hány sorozatot néztem meg, és mindhez volt magyar felirat, igényes fordításokkal. Szerintem elég nagy szerepet játszott a nyelvvizsgám sikerességében is az egész sorozatozás. Elég fellengzősen hangzik, de úgy éreztem ideje visszaadni valamit a közösségnek, szóval belekezdtem a fordításba. Hál’ Istennek darkspell egyből csatlakozott hozzám, nélküle biztos nem sikerült volna!

darkspell: Hát, nem is igazán emlékszem rá honnan jött az ötlet. Néztem én is pár sorozatot, és igazából elgondolkoztam: Vajon nekem is menne-e? Aztán kipróbáltuk deino-val, és bejött :) A többi meg innen már adott volt.

-  Melyik sorozat jelentette a kiindulópontot?

deino: A Flashpoint (Elit Egység). Jól beleválasztottunk, mert kezdősorozatnak ez abszolút nem ideális, rettentően nehéz fordítani néha. Nem mondhatnám, hogy megbántuk, mert rengeteg fejlődtünk a Flashpoint egyetlen évadával, nagyon sok hasznos dolgot kitanultunk.

darkspell: A Flashpointtal kezdtünk. Bár így utólag már azt mondanám, bárcsak valami mással tettük volna. A kezdők hibáit egy elég nehéz sorozatban vétettük, nem a legszerencsésebb kombó. Bár sokat is tanultunk belőle, de azért ott még nagyon látszik a bukdácsolás.

- Hogyan fogtok neki egy-egy fordításnak?

deino: A fordítást két részre osztjuk: nyersfordítás (ehhez hozzájön többnyire az időzítés), és korrektúra. A Dollhouse, és Sanctuary esetében többnyire az enyém a nyersfordítás és az időzítés, darkspell pedig átnézi, hol van elgépelés, helyesírási hiba, magázás-tegezés probléma, stb. A Castle-nél és Flashpointnál már inkább jellemző, hogy mindketten fordítunk benne, de a végső korrektúrát itt is darkspell végzi. Sajnos ehhez a két sorozathoz nagyon gyakran rettenetesen pocsék időzítésű és tördelésű angol felirat készül csak, így ezekkel sokkal több munkám van, mire normálisan beidőzítem őket.
A Legend of the Seekert úgy az évad feléig én nyersfordítottam, de amikor már több sorozat jött egyszerre (a Castle, Dollhouse, Legend of the Seeker, Flashpoint négyesből volt, hogy egyszerre három is jelentkezett új résszel egy héten…) akkor a Seeker rendszerint teljes egészében darkspell munkája volt. Ha valamelyikünk elakad valamiben, akkor mindig megkérdezzük a másikat, az esetek javában ilyenkor egyből meg is van a megoldás egy percen belül.

darkspell: Rendszerint megnézem a részt angol felirattal (vagy felirat nélkül), hogy mégis nagyjából képben legyek mi történik (meg hogy felmérjem mennyit kell innom előtte, hehe), aztán jön a fordítás. Általában végig szoktam menni gyorsan rajta, kihagyva a bonyolultabb/elsőre nem egészen érthető sorokat, aztán vagy visszatérek rá, vagy deino segítségét kérem. Utána meg jön az átnézés/korrektúra/végső javítgatás.
Persze ha felváltva csináljuk, akkor oda-vissza küldözgetjük egymásnak ahogy szépen haladunk (nem akar szólni valaki a Google-nek, hogy csináljon online felirat szerkesztőt? :) ), de az utóbbi időben inkább a "leülök-nemkelekfel, amíg nincs kész"technika szokott lenni.

http://deinofeatdarkspell.wordpress.com/

folytatás jövőhét szerdán...

Nem fogok feleslegesen kertelni, nekem fele annyira sem tetszett ez a film, mint amennyire vártam. Pedig azt sem lehet mondani, hogy nem vagyok fogékony az ilyesmi témájú alkotásokra, kifejezetten szeretem a jó drámákat.
Az egyik ok, amiért nem tetszett, hogy nem tudtam azonosulni a főszereplővel.
Sokaktól hallottam a film megnézése előtt, hogy „ha tetszett a Benjamin Button, akkor nézd meg ezt is, mert ugyanolyan kategória ugyanazon a színvonalon”.
Ezek a gondolatok jártak a fejemben, okvetetlenül is hasonlítgatni próbáltam a kettőt.
Ez valószínűleg hiba volt, de nem bánom, mert elsődlegesen nem az az oka annak, hogy nem tetszett a Hét élet, hogy nem tudtam magam beleélni. Az igazi problémát az jelentette, hogy a kétórás film felénél már 90%-ig tudtam, hogy mi lesz a kimenetele. Nem ütött semekkorát a vége. Amikor Will Smith a kocsiban beszélgetett a csajjal, és azt mondta, hogy „ez nincs benne az alkuban”, akkor felegyenesedtem és azt mondtam magamban, hogy basszus ez oda akarja neki adni az… izét (inkább nem mondom ki). Innentől kezdve megállíthatatlanul zakatolt a történet az elkerülhetetlen irányába. Nem szépítem a dolgokat, hatalmasat csalódtam a Hét Életben, el is vette a kedvemet az ilyesmi drámáktól egy időre. Most kapaszkodjatok meg: még az 1x03-as Mental is jobban ott volt nálam, és ez elég nagy szó!
Pozitívumként meg kell említenem Will Smith színészi játékát, ami fantasztikus volt.
Végig láttam a szemében a világfájdalmat, azt hogy meg akar halni, de ugyanakkor még nem végzett itt a földön. Folyamatosan mosolygott, hogy mindenkinél jó benyomást keltsen, de minden mosoly után eszméletlenül jól hozta a mély szomorúság álarcát.

Le a kalappal!

Az én nyavalygásomtól függetlenül ajánlom a filmet a drámák kedvelőinek, és akiknek tetszik, feltétlenül nézzék meg utána a Benjamin Button különös életét, és hasonlítsák össze magukban a kettőt. De félre ne értsetek, nem nézhetetlenül rossz a Hét Élet, csak számomra kevés volt ahhoz, hogy elcsábítson és meghasson.

David Carradine utolsó epizódszerepét láthattuk a Mental harmadik részében.
A kritika megírása előtt gondoltam ejtek majd 1-2 gondolatot színészi alakításáról, de bevallom ez nem fog menni, mert az egész filmben egyetlen egyszer sem szólalt meg. Ettől függetlenül jó volt őt újra (utoljára) látni, sokat tett hozzá, hogy ez a rész olyan legyen, amilyenre sikerült. Mert itt jön a nem várt fordulat, nevezetesen, hogy kifejezetten jól megkomponált epizódot kaptunk az arcunkba.
Érdekes volt az eset, legalábbis engem a végéig lekötött, tetszett, ahogy kibontakozott a cselekmény. Azért félre értés ne essék, nem jelölném a részt Emmy-díjra, de a pilothoz képest 100x jobban szórakoztam.
David Carradine ezúttal egy tolókocsiban sínylődő öregembert alakított, akibe belecsapott a villám, és éber kómában tengeti mindennapjait. Nagyszerű orvosunk, Jack mindent megtesz, hogy visszazökkentse a valóságba, annak ellenére, hogy a neves new-york-i specialisták már lemondtak róla.
Többet nem is szeretnék elárulni, javaslom nézzétek meg a részt, mert egyáltalán nem volt rossz.

Éppen azon gondolkoztam, hogy az Éjszaka a múzeumban 2, vagy csak nekem nem tetszett, vagy valóban nem egy jó film. Lehetséges, hogy már kinőttem abból a korból, hogy értékelni tudjam. Voltak benne elég vontatott részek, nem is igazán tudtam azonosulni a szereplőkkel. Nem volt kifejezetten rossz, inkább olyan semmilyen.
Pont itt van a kutya elásva. Ha amerikainak születtem volna és Washingtonban élnék, biztosan egész máshogy állnék hozzá a filmhez. Engem nem sikerült megfognia, sokszor ránéztem az órámra, hogy mikor lesz már vége, vagy mikor történik valami. A 300-ból vett csórás pedig egészen kiakasztó volt, mert nem is igazán kellett a filmbe és én személy szerint nem tartom túl jónak az ilyen húzásokat. Azt senki sem mondhatja, hogy nincs fantázia az egész koncepcióban, akkor ugyan minek kellenek az ilyenek? Ezen kívül a legtöbb szereplő eléggé ügyefogyott volt, talán nem ezt várná tőlük az ember. Főleg nem a világtörténelem rettegett alakjaitól.
Ellenben az újítások tetszettek. Okosak voltak a készítők és nem lőtték el kétszer ugyanazokat a poénokat ugyanazokkal a kiállított „tárgyakkal”. Ez becsülendő, mert kapott egy új lendületet a folytatás az előd által felépített mondanivalóra. Az viszont csalódás, hogy azzal simán el is rontották az egészet, hogy egy semmitmondó történetet tálaltak elénk.
Nem gondolom, hogy nézhetetlen lenne a film, biztos van olyan korosztály, akiknek tetszett, tény és való, hogy családi filmnek nem rossz, főleg úgy, ha társaságban nézi az ember, talán jobban át tudja érezni. Külön köszönet a régi karakterek és színészek visszahozásáért, és a legtöbb új, korrekt beépítéséért.
Akik szeretik a családi vígjátékokat, és akiknek tetszett az előző, azok valószínűleg most sem fognak fintorogva kijönni a moziból.

A tovább mögött találjátok a film előzetesét...

Nemsokára érkezik az Alkonyat kritika az oldalra A-fraid írásában, addig is ajánlom ezt a képet a rajongóknak. Odavág keményen!

Hát gyerekek, ez a félórás valami nagyon beteg! De tényleg!
Bevallom nagy lelkesedéssel ültem le a tévé elé, hogy megnézzem a Nurse Jackie bevezető részét és meglepetésemre többet kaptam, mint vártam. Ép elméjű embernek nem való ez a sorozat, mert egyes jelenteken én magam is csak pislogtam, hogy na nem már!
Kórházas sorozat, amelyek alapból nem tartoznak a kedvenceim közé, de ez más.
Voltak benne hatalmas poénok, meghökkentő megoldások, csak remélni tudom, hogy tartja majd a színvonalat, és akkor sokak nagy kedvencévé válhat.
Nézzük miről is van szó...
A főszereplőnk Jackie nővér, aki egy átlagos kórházban dolgozik (leszámítva, hogy a hely inkább egy diliházra emlékeztet), életeket ment. Fogalmazzunk úgy, hogy címszereplőnk kissé egyedi módon fogja fel a dolgokat, megteszi azt, amit helyesnek tart, még akkor is ha ez etikátlan, szabályellenes vagy éppen meglehetősen bizarr. Nem is tudom melyik szó illik legjobban a széria műfajára, talán az „elmebeteg korházas komédia” adja vissza legjobban azt, amit a képernyőn láttam. Konkrétumokba nem szeretnék belemenni, minden sorozatkedvelőnek bátran merem ajánlani, hogy próbálja be a Nurse Jackie-t, mert nem fog csalódni. Az más kérdés persze, hogy mennyire lesznek pörgősek és poénosak a további részek, én nézni fogom és írok majd róla többször is.
A pilot nálam egy 8/10-et ér, elsősorban azért, mert meg tudott fogni és még mindig a hatása alatt vagyok.