vámpír

30 Nap Éjszaka – Sötét Napok (30 Days of Night – Dark Days)

A-fraid — Thu, 21 Jul 2011 19:26:17 +0000

Folytatódik A sötétség 30 napja, csak más címmel, három évvel később. Steve Niles és Ben Templesmith képregényének adaptálása zajlik tovább, annyi különbséggel, hogy ez a film már csak DVD-re jött ki.
A szereplők is változtak… na, meg a színvonal is!
A második rész lényegesen gyengébb, mint az első.

Folyt.köv.

A rendezés jogát elnyerő Ben Ketai első igazi filmjéhez kezdhetett hozzá ezáltal, bár a 30 nap éjszaka franchise-zal már volt dolga, hiszen Tv-s mini szériákat hozott össze a témában.
Talán ezért esett rá a választás is.
Nem mondom, hogy nagyon nagy bakot lőttek volna vele, de az IMDB 4,4-es értékelése eléggé helyénvalónak látszik.
Hű folytatásként kapunk némi emlékeztetőt az előző moziból, jelesül a legeslegvégét, mikor is a főszereplők megvárják a napfelkeltét.
Csak a színészek mások…

Stella Oleson szerepében Kiele Sanchezt láthatjuk, de Eben Olesont sem Josh Hartnett alakítja, hanem Stephen Huszar, aki ugyan kanadai állampolgár, de gyanúsan magyaros vezetékneve van.
A mozi főcíme igen tetszetős, effektek terén a képregény rajzstílusát hozzá, lényegében ígéretes a kezdés, csak sajnos aztán erős a visszaesés is.

Stella, túlélve a Barrow-t ért Vámpír Apokalipszist az országot járja, előadásokat tart, hogy felnyissa az emberek szemét: A vámpírok igenis léteznek, köztünk élnek és mi csupán a prédájuk vagyunk.
Természetesen nem hisznek neki, mindenki őrültnek nézi, kivéve az a három vámpírvadász – Amber (Diora Baird), Paul (Rhys Coiro) és Todd (Harold Perrineau) -, aki meglátogatja hotelszobájában.
Ők ráveszik, hogy velük tartson és segítsen elpusztítani a Vámpírkirálynőt (Mia Kirshner), aki az egész vérszívó társadalom feje, nélküle összeomlanak.
Segítségükre van továbbá egy titokzatos, Dane (Ben Cotton) nevű alak is, aki sokat tud a szipolyokról.
Bele is kezdenek egy akcióba a királynő ellen, de annak csúfos kudarc lesz a vége. Rögtön megviláglik, hogy tökös vámpírvadász banda, csupán egy rakás amatőr, akik felkészületlenül rontanak a halál torkába. Se UV-lámpa, se elég muníció, és amikor a legnagyobb a baj, akkor omlanak össze.
Finoman szólva is röhejes…
Ám megtudják, amit akarnak: Ismét útnak indul egy hajó, telezsúfolva vámpírokkal, hogy földi pokollá varázsoljanak egy békés alaszkai kisvárost. Stella, Amber és Paul tehát öngyilkos akcióba kezd, hogy megakadályozzák a bestiák gonosz tervét.

A film vége egyfajta lezárást ad a történetnek, valami bizarr módon romantikus és limonádé befejezést kerítettek neki.
A második rész lényegesen rosszabb, mint az előd. Az sem volt olyan nagy durranás, de ennél azért jobb volt. Én hiányoltam a kohéziót, az összetartó erőt az alkotásból.
A helyszínek és a jelenetek mintha csak egymás mellé lettek volna pakolva. Valahogy kevésbé volt egységes a produkció. Persze megvolt benne minden, ami kellett:
Akció, lövöldözés, vérmaszatos szájú vámpírok, szex, stb.
A magyar szinkronban valami hihetetlenül rémes a vámpírok hangja, nem is megejtő mozi ez, de azért egyszer meg lehet nézni. Annyira nem vészes, de könnyedén felejthető.

Hasonló tartalmak:

A Sötétség 30 Napja (30 Days of Night)

A-fraid — Thu, 21 Jul 2011 19:07:43 +0000

Mivel holnaptól úgy is elözönlik a lapot a zombik, hát bemelegítésként két vámpíros mozival készültem. Úgy is rég volt már dupla postom, meg egyébként se voltam túl aktív mostanában...
A híres 30 days of night képregény mini széria megkapta, ami kijárt neki, vászonra lőtték. 2007-ben a mozikba került a kisebb fajta költségvetéssel dolgozó első rész, melyet 2010-ben követett a folytatás.
Az első résszel kapcsolatban ne számítsunk elképesztően jó, a vámpírtémát feltámasztó rémeposzra. De azért az átlagnál jobb horrorral nyugodtan számolhatunk!

Itt folytatom!

Alkonyattól pirkadatig… csak hogy ez esetben ez 30 napos intervallumot jelöl.
Egy hónapnyi sötétség. A népszerű képregény sorozat megfilmesítése alapvetően nem is sikerült rosszul, de ennek fő oka a jó történetben keresendő. Mert a sztori? Igen, az van neki, nem is akármilyen.
Steve Niles és Ben Templesmith IDW-nél kiadott képregénye nem forradalmasította a vámpírok témakörét, bár az ábrázolásban akadnak eltérések a klasszikus vérszopó kinézettől.
A sajátos rajztechnikával készült olvasnivaló stílusából azonban nem köszön vissza sok minden a filmből. A történet alapvetéseiben nem tér el, a szörnyetegek kinézete is stimmel, csak a hangulata más, ám el kell ismerni, hogy ez az eltérő atmoszféra nem rosszabb. Más ugyan, de nem ront a mozin.

A helyszín Alaszka, egy aprócska város, Barrow. Az USA legészakabbra fekvő településén éppen nagy a készülődés, hiszen hamarosan beköszönt az évenkénti 30 napos éjszaka. A népesség jó része elhagyja elszigetelt otthonát, de azért egy páran ott maradnak.
Többek között a helyi seriff, a főszereplőnk Eben (Josh Hartnett), aki egy elég szürke alak – köszönhetően Hartnett harmatos alakításának. Éppen fasírtban van az asszonnyal, Stellával (Melissa George), nem nagyon beszélnek egymással, válófélben, ahogy azt kell, mindeközben persze továbbra is szeretik egymást. Ezen a vonalon ne számítsunk újdonságra, nem is igen fejteném ki bővebben.
Folynak az előkészületek, de nem csak a távozásé, hanem az érkezésé is.
Korábban ellopott és elégetett mobilokat találnak a hómezőn, leölik az összes kutyát, titokzatos hajó érkezik a parthoz, míg egy különös és ijesztő idegen (Ben Foster) is feltűnik a városban.
Az áramszolgáltatás tönkre megy, majd megérkeznek a vámpírok!
A szipolyok számára eszményi a hely, az idő és a környezet – 30 napig sötét van, ugye -, hogy az itt maradtak módszeres mészárlásába fogjanak. Barrow békés települése a vadállatok játszóterévé válik.
Megkezdődik a vérengzés és a hajtóvadászat a bujkáló túlélők után.

Eben és felesége, meg még egy páran sikeresen megúszták a vámpírtámadás első hullámát.
Ekkor köszönt be a 30 napnyi éjszaka, mely során végigkísérhetjük a főszereplők próbálkozásait a túlélésre. Megkísérlik kihúzni a hónapot, miközben macska-egér játékot folytatnak a vérszívókkal.
Jól látható, hogy egy egészen jó kis „survival-horror” kerekedik ki a szemünk előtt.
A történettel minden stimmel, a kidolgozásában azonban már akadnak aprócska gondok.
Ezzel kapcsolatban a fő probléma a színészekkel van. Elsősorban a főszereplő, Eben seriff, vagyis Josh Hartnett. A férfi főszereplő, aki összetartja a kis túlélő csapatot, aki a lelket tartja bennük egyszerűen nem szimpatikus karakter. Oly mértékben közönséges, hogy Hartnett-ről nevezhetnék el a közönségesség mértékegységét. Az úriember minimum két hartnettnyi alakítást nyújt…
Próbálkozik átadni az érzelmi, morális változásokat a karakterben, de ez kimerül a gyakori hunyorgatásban, arcjáték nélkül. Melissa George hozta szintet, a Triangle-ben alkotott hasonlót.
A vámpír horda vezérét alakító Danny Huston viszont kellemes meglepetést okozott – a szinte epizód szereplő Fosterrel együtt. E két úriember játéka lényegesen feljavítja a színészgárda teljesítményét.
A romantikusnak szánt drámai vég, bár kíméletlenül sablonos, de kerek egészet varázsol a sztoriból.
David Slade – az Alkonyat: Napfogyatkozás rendezője - egy kellemes horrort hozott össze.
Jó hangulatú, jó történettel bíró és alapvetően esemény dúsnak, izgalmasnak mondható alkotás A sötétség 30 napja. Egyedibb, vadállatokra hajazó, ám intelligens vámpírábrázolás, továbbá temérdek vér, ami elengedhetetlen egy horror esetében, küszködés a túlélés érdekében, miközben egy hónapnyi sötétséget kell kibírni a lehető legkeményebb környezetben, a legkomorabb körülmények között.

Hasonló tartalmak:

Vámpírnaplók - 204 - Memory Lane

Sat, 09 Oct 2010 15:04:05 +0000

A második évad negyedik része 3 főbb csapásvonal mentén halad. Egyrészt itt van nekünk Caroline, akit újra megkörnyékezett Katherine; aztán Stefan, aki stratégiát váltva próbálja meg kideríteni, hogy Katherine miért jött vissza Mystic Fallsba; végül pedig a játék neve: hogyan ugrasszuk ki a vérfarkast a bokorból?

tovább>>

Caroline elég nehéz helyzetbe került. Egyrészt itt van Katherine, aki csúnya erős vámpír és "kér tőle valamit", másrészt meg hát Elena nagyon régóta a barátnője, és sajnos ő áll a kérés rövidebbik végén. Caroline saját tapasztalata alapján úgy dönt, hogy talán Katherine-nek igaza van abban, hogy a vámpír-ember párosítás szerelemben sem túl szerencsés, ezért teljesíti a parancsot, és megpróbálja Elena fülében is elültetni a bogarat. Illetve távol tartani őt Stefantól, amíg Katherine beszél vele.

Ez a beszélgetés azonban nem alakul túl jól. Egészen konkrétan Stefan a már megismert péncében lévő cellába dobja a csajt, és verbénával kínozgatja azért, hogy megtudja végre az igazságot. Nem hiszem, hogy azt kapta, amire számított volna! Katherine ugyanis elmondja neki az egész történetet arról, hogyan menekült meg a halál elől, és ennek mi köze volt a nagy ellenség vérfarkasokhoz.

Na és akkor végre témánál is vagyunk. Vérfarkasok! Amerikában szokás a nagy párosoknak nevet adni, így lett például Haley meg Nathan (One Tree Hill) Naley, Veronica meg Logan (Veronica Mars) LoVe. És most úgy érzem, eljött az ideje, hogy Damon és Mason is magkapja a saját becenevét. Mondjuk Mamon. Vagy... Dason. Na jó, ezen még gondolkozni kell. A lényeg, hogy Damon (Alaricon keresztül) ráveszi Jennát, aki Masonnel egy suliba járt anno, hogy hívja meg a pasit magához és tartsanak maguknak egy kis ivós bulit. Damon célja, hogy lebuktassa Masont, de az este végül a fegyverszünet megkötésével végződik. Egészen addig, amíg Damon le nem szúrja Masont egy ezüstkéssel...

Az epizód screenshotja:

A következő rész tartalmából:

Hasonló tartalmak:

Vámpírnaplók - 203 - Bad Moon Rising

Sun, 03 Oct 2010 12:22:30 +0000

Oh igen, farkas rész! Elég hamar kibújt a szög a zsákból, de hát elég nyilvánvalóan erre mutattak a jelek, butaság lett volna tovább elhúzni. Más dolgokra is fény derült ebben a részben, úgyhogy haladjunk inkább szépen sorban.

tovább>>

Caroline kijön a kórházból, de a fényen járás még nem megy neki. Stefan veszi a szárnyai alá, emiatt viszont nem tudja elkísérni Elenát és Alaricot a Duke-ra, hogy kutakodjanak kicsit Isobel után. Kire marad így a vámpírkísérő szerepe? A nem túl népszerű Damonra. Megérkezvén az egyetemre Isobel egykori diákja, Vanessa beengedi a csapatot a nő irodájába, de aztán rájuk is támad, hogy megölje Katherine-t. Egy kis beszélgetés után kiderül, hogy van még egy módszer, amivel meg lehet ölni a vámpírokat. Ez pedig a vérfarkas harapása lenne. Elena fel is hívja gyorsan az újdonsággal Stefant.

Csak lehet, hogy kicsit elkésett. Amíg ugyanis a kis csapat Durhamben volt, addig az otthon maradottak sem tétlenkedtek. Először Bonnie bűvölt meg egy gyűrűt Caroline számára, így a napfény többé már nem akadály. A friss vámpír temperamentuma viszont annál inkább gondot jelent. Folyfon féltékeny Mattre, amin a srác berág, és a párocska összeveszik. Amikor befut A telefonhívás, Caroline éppen eltűnőben van Mattel, hogy megbékítse. Stefannak nincs más választása, mint hogy a keresésükre menjen, csakhogy ekkor összefut egy farkassal. Aki megtámadja. De felbukkan Tyler is, ráüvölt a farkasra, az pedig elfut...

Az epizód screenshotja:

Az évad eddigi három részéből eddig ez volt a legjobb. Alapjában véve ezt vártuk már az első résztől kezdve (sőt talán az előző évad vége óta), de mégsem csak elénk teszik emészteni, hanem megcsavarják egy kicsit a készítők. Caroline pedig külön meglepett, Jenna után most ő a kedvenc női karakterem a Vámpírnaplókból. Jaj és Jenna :] Maradjunk annyiban, hogy végre neki is vannak jó pillanatai! Nem úgy, mint szegény Damonnak, aki meg úgy tűnik végleg elvágta magát Elenánál. Mondjuk a lány is viszont.

A következő rész tartalmából:

Hasonló tartalmak:

Vámpírnaplók - 202 - Brave New World

Sun, 19 Sep 2010 16:15:46 +0000

Ti mit tennétek, ha arra ébrednétek, hogy meghaltatok? Ez konkrétan egy olyan kérdés, amit leginkább az aranyköpés-gyűjteményekben szokás olvasni, de Caroline-nak igenis vérkomoly dolog, mondhatni nagyon is életbevágó. Szó szerint.

tovább>>

Katherine még az előző részben megölte Caroline-t, de amíg Jeremy-t az apja gyűrűje "hozta vissza", addig a lányt a szervezetében lévő Damon-vér mentette meg. A különbség csak annyi, hogy Jer életében semmi nem változott meg (kivéve a fejében motoszkáló tudatot, hogy kitörték a nyakát), viszont Caroline vámpírként tért vissza. Első pillanatra ez nem is zavarja meg annyira, kerüli a napfényt, szerez magának vért meg hasonlók, de aztán az új állapotának hála kezd eszébe jutni minden, amit az idősebb Salvatore testvér tett vele. És ezen picit begurul. Éppen ezért a címben szereplő Brave New World Caroline esetében több újrakezdést is jelenthet: visszatérés vámpírként; élet olyan vámpírként, aki embert ölt; vámpírlét Katherine oldalán. Mert most nagyon úgy tűnik, hogy az új vérszívónk a sötét oldalt fogja választani...

Bár Caroline az első egész évadban nem szerepelt annyit, mint most a második részben, de hozzá hasonló cipőben jár Tyler is. Ő ugye apai nagybátyja felbukkanásával egy igazi mentorféleséget kap(hatna), aki úgy tűnik, hasonló problémákkal kűzdött régebben, mint most ő, ennek ellenére mégsem hajlandó igazából segíteni. A Mason által keresett családi "kacat" (egy holdkő) azonban Tylernél van, és ennek felhasználásával talán sikerül majd rávenni az említett nagybácsit, hogy árulja el, miért nem bír magán Tyler uralkodni, és miért csillogott úgy Mason szeme harc közben. Salvatore fiúk is tudják, hogy Lockwoodék körül vmi bűzlik, de akármennyit is poénkodik Damon azon, hogy vérfarkasok nincsenek, sztem az ex-polgármester családjának férfi tagjai akkor is azok. Majd meglátjuk, kinek van igaza.

A többiek háza táján nincs nagy változás. Bonnie továbbra is nagyon erős, és legalább ugyan ennyire utálja a vámpírokat: Damont például majdnem felgyűjtja, Elena az utolsó pillanatban menti csak meg. Ja és Caroline is majdnem meghal, úgy értem végleg, de őt is Elena menti meg, amikor beáll Damon karója, és Caroline szíve közé. Az epizód végére még egy kis romantika is kerül, ami depis hangulattal ér véget, mert Stefan figyelmeztet minket: a bonyodalmak java még csak ez után jön!

Az előző részhez képest kicsit kevesebb most a pörgés, de hát az az évadnyitó volt, ez pedig már nem az. Én kicsit arra számítottam, hogy a második évad a Damon-Elena-Stefan trióról fog szólni, de a lány álláspontja elég szilárdnak tűnik ahhoz, hogy senki ne tudja megingatni. Persze ha belépne negyedik személyként egy nő a történetbe, mondjuk Katherine, akkor ki tudja, mi történne. És Stefan igazából erre célozgatott a beszélgetések során, ha jól értettem. Na majd meglátjuk.

Ami nagy megkönnyebbülés, hogy bár szóba került a galambocskák között a jövő, de (egyenlőre?) meg sem fordul sem Elena, sem pedig Stefan fejében az, hogy a lány is átváltozzon. Nyilván előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz a téma, és kíváncsi vagyok, akkor mi lesz az érintettek véleménye, de egyenlőre csak élvezem, hogy végre egy ember-vámpír kapcsolatban nem az a fő kérdés, hogy legyen-e nagy esemény. Aztán, hogy ez meddig lesz így, azt nem tudom. Valakinek valami tipp?

Az epizód screenshotja:

Hasonló tartalmak:

Vámpírnaplók - 201 - The Return

Fri, 10 Sep 2010 22:00:28 +0000

Helló új évad! Eddig nem túl ütős, de azért érdekes. Van új szereplő, a régiek pedig elkezdtek hullani. Bár hogy ezek mennyire véglegesek, az azért kérdéses. Egy valami biztos: Mystic Falls lakói jobban teszik, ha felkötik az alsónemüt!

tovább>>

Kezdjük ott, ahol az előző évad véget ért. John "összetalálkozott" Katherine-nel a konyhában, és kész csoda, hogy túlélte. Elena felbukkan, hívja a mentőket, és csak azért nem találkozik K-val, mert nyilván a nő nem akarja. Valószínűleg John is ezért maradt életben, nyilván nem vmi piti kis hiba miatt. A korházban Stefan és Elena meglátogatja Johnt, aminek a vége az, hogy Stefan megfenyegeti aput, hogy az tűnjön el a színről, és ezzel lehet, hogy Johnt ki is írhatjuk a soriból. Én mondjuk sajnálnám, mert egy ilyen karakter, akinél nem olyan könnyű eldönteni, hogy akkor ő most gonosz-e vagy sem, jól jöhet bármelyik részben. Ráadásul ő Elena apja is, szóval én visszavárom. Ha eltűnik egyáltalán, mert ez sem teljesen biztos.

Jeremy megitta Anna vérét, és megpróbált öngyilkos lenni, hogy vámpírrá váljon, de amilyen kis ügyetlen, túl kevés bogyót vett be, így a turbó vér "csak" meggyógyította, és nem átváltoztatta. Szegény srác igazi balek fazon, hogy még ez sem jön össze neki, de komolyan. Viszont úgy tűnik, hogy ő és Tyler kezdenek összehaverkodni! A polgármester temetésén (?) már majdnem megtörik a jég, de előkerül egy régen látott nagybácsi, és Jeremy dobbant. A halott polgármester öccse beszél Tylernek a Lockwood családi átokról, és bár túl sokat nem árul el róla, de valami nagyon nem kóser, főleg hogy a vámpírkínzó cucc Tylert meg az apját is kiütötte anno, pedig ők nem is vámpírok. Az én megoldásom a vérfakras fedősztori lenne, de lehet csak túl sok paranormált olvastam mostanában. Mindenesetre ez az egyik legizgalmasabb szál most a sorozatban.

A másik meg persze Elena és a Salvatore fiúk. Katherine próbálja összeugrasztani a triót, és azt kell mondjam, hogy úgy tűnik, sikerül is neki. Damon az, aki a legjobban megszívja, mert Katherine bevallja, mindig is csak Stefant szerette, ráadásul ez után Elena is szinte ugyan ezzel a szöveggel állítja le a próbálkozását, amitől kicsit bekattan a fickó, és eltöri Jeremy nyakát. Ez nem kifejezetten az a mód, amivel egy nőt meg lehet hódítani. Katherine sztem Stefant sem szerette, csak tudja, hogy Damont ezzel tudja felhúzni, ami be is válik neki, hiszen Elena és Damon is teljesen kiborul. Katherine hivatalosan is megindítja a játékot, amikor a baleset után kórházban lábadozó Damon vérrel feltuningolt Caroline-t megfojtja. Jövő héten pedig kezdődhet a Brand new world!

Az epizód screenshotja:

Hasonló tartalmak:

The Twilight Saga - Eclipse (Napfogyatkozás)

boreeester — Thu, 08 Jul 2010 12:43:59 +0000

Őszintén szólva nem tudom, hogy miért néztem meg. Láttam az előző két részt, a könyveket is olvastam, de amikor a harmadik részt elkezdtem olvasni könyveben, nem jutottam tovább száz oldalnál.

Eleinte reménykedtem, hogy a folytatás jobb lesz, mint a New Moon, és végső soron valamivel jobb volt, de ennek sem volt túl sok története. Lehet nem egyetérteni velem, sőt elég valószínű, hogy a legtöbb ember nem fog örülni ennek a kritikának, de én így látom. Nem tetszett. Lehet, hogy már kinőttem belőle, vagy túl sok sablonos romantikus filmet láttam... Ki tudja?

Na, de most ennyit az én véleményemről...

Tovább...

Valaki hadsereget szervez újszülött vámpírokból, akik néhány hónapos korukig elképesztően erősek. Ebben az időben feltűnik Forks-ban Victoria is, aki meg akarja bosszulni (Bella megölésével) a társa elvesztését.

Bellának hiányzik Jacob, de hiába próbálja felvenni vele a kapcsolatot, sehogy sem sikerül, ráadásul Edward sem könnyíti meg a dolgát.

Amikor Cullen-ék rájönnek, hogy Victoria a közelben van, Edward egy utazással próbálja Bellát távol tartani a veszélytől. Ám ez nem tűnik elegendőnek, így Edward kénytelen elfogadni a vámpírok ősi ellenségének, a farkasoknak a segítségét.

Eközben kiderül, hogy a vámpírhadsereget Victoria szervezi, és arra is rájönnek, hogy Edward és családja nem lesz elég erős ahhoz, hogy legyőzze a hadsereget, így kénytelenek fegyverszünetet kötni a farkasokkal.

De ha még mindez nem lenne elég, a Volturi is feltűnik, hogy emlékeztesse Bellát az ígéretére, hogy vámpírrá kell változnia. Itt tűnik fel Dakota Fanning is, mint egy igen tekintélyes Volturi. (Elvileg már a második részben is benne volt, nekem még csak most tűnt fel...)

A csata kezdetét veszi, de Edward és Jacob, hogy Bellát védelmezze kimarad belőle, és egy hegy tetején bújtatják el. Itt a két fiú megbeszéli, hogy ha nem lennének ős-ellenségek, akkor akár még jó barátok is lehetnének.

Eközben Edward eljegyezte Bellát, de Jacobnak egyenlőre nem akarnak szólni, nehogy ez akadályozza a harcban. De egy óvatlan pillanatban Jacob meghallja, amint erről beszélnek (persze Edward direkt csinálja). Első haragjában eldönti, hogy elmegy harcolni és Bella, hogy megakadályozza, megcsókolja, ekkor ébred rá, hogy Jacob-ba is szerelmes, de Edward iránti szerelme mélyebb...

Nagyjából ennyi a rövidített verziója a történetnek, semmi komoly... : ) Azért az el kell ismernem, hogy a csatajelenetek jók lettek, látványban gazdag film, kétségtelen... Tudni kell, hogy ennek a résznek a rendezője (David Slade) eddig csak horrorfilmeket rendezett, úgyhogy valamelyest ért a hátborzongató részletekhez. A falshback jelenetek is egészen jók voltak, bár néhol jót nevettem rajtuk.

Nem tudom, hogy mi lehetne írni így zárásként, kíváncsi vagyok a véleményekre! Kommenteljetek! Miért tetszett vagy nem tetszett? Kíváncsi vagyok!

Hasonló tartalmak:

New Moon

redbandita — Sat, 26 Jun 2010 16:34:05 +0000

Ebben a hónapban jelent meg DVD-n a Twilight Saga második része DVD-n. Hát gondoltam megnézem magyar szinkronnal is. Mivel a történetet szerintem mindenki ismeri, én inkább a saját véleményemet írnám le a filmről.
Igaziból nekem jobban tetszett, mint az Alkonyat. Igaz itt is nagy hiányosságok voltak a könyvhöz képest, és persze illúzióromboló, hogy megmutatják ki, hogy néz ki (szerintük). Amikor olvastam a könyvet az én képzeletemben másképp jelentek meg a szereplők. Ilyen szempontból baromi nehéz jól vászonra vinni egy nagysikerű könyvet!
De elhatároztam, hogy próbálok nem összehasonlítani, és elvonatkoztatni a könyvtől. Így élvezhetővé vált a film. Még olyan tanulságokat is le tudtam vonni, hogy a filmben Jacob-nak szurkolok, míg a könyvben egyértelműen Edward párti vagyok.
Viszont Bellát továbbra sem kedveltem meg. Nem tetszik, hogy összetöri Jacob szívét pl. a moziban nyugodtan megfoghatná Jacob „mancsát”. Én tuti ezt tenném! Az sem tetszik, hogy mindkét fiút bolondítja, és nem fair, hogy két ilyen dögös pasi verseng érte! Azt hiszem ettől még kevésbé szimpi… Például mond egy ilyet: ,,hagy ne kelljen választanom!”. Hát könyörgöm. Mit akar? Mindkettőt megtartani!? Ez nem fair. De tényleg. Az egyetlen amit bírok Bellában, hogy nem ijed meg semmitől, ha a szerelméről van szó. Ezt becsülöm benne. Akár őrültségekre is képes, csak azért, hogy „láthassa” Edwardot! És lássuk be, hogy Edwardért valószínűleg bármelyikünk fejest ugrana a szikláról, vagy felpattanna egy motorra! Még ha tudja is, hogy őrültség…
Ha már így belementem a szereplőkről való véleményírásba, le kell írnom, hogy Alice továbbra is nagy kedvencem és Jasper is szimpi. Ja és nem, nem azért, mert megakarja ölni Bellát, hanem mert nagyon illik Alice-hez. A film kapcsán az is eszembe jutott, hogy hiába tudom milyen gonosz Victoria, attól még nagyon szépnek tartom. Pl. a haja, hát az gyönyörű szerintem! Ha már a gonosz szereplőknél tartunk, akkor a Volturi-nál sem így képzeltem el a szereplőket… Pl. Jean-t valamiért egy öregebb nőnek képzeltem, nem egy fiatal csinos lánynak! Viszont a magyar változat előnye, hogy Aro-nak Alföldi Róbert kölcsönzi a hangját, és nagyon illik a karakterhez! Nagyon jó választás volt!

Nos akkor a filmről! Szerintem bizonyos jelenetek iszonyú jól megvannak csinálva pl. amikor telnek a hónapok, és Bella a székben ül… vagy amikor a vízbe fullad, az is gyönyörű jelenet. Hát ezeket nagyon megcsinálták! Ezek miatt érdemes megnézni! Amit viszont nem jól csináltak (legalábbis szerintem), hogy amikor Edward hangját hallja Bella, akkor Edward arcát is mutatják. Szerintem jobb lett volna, ha ezt nem teszik. Ha mi is csak halljuk Edwardot. Amúgy ha már itt tartunk, sem a filmben, sem a könyvben nem magyarázták ezt meg kellőképpen. Ezek Bella képzelgései, vagy Edward próbálja ilyen módon megóvni őt? Ezt sosem tudtam eldönteni! Szerintem a küzdős-verekedős részek is egy kicsit eltúlzottak pl. a Volturi-nál. Kicsit már a Matrixra hajazott néhány jelenet, mozdulat. Ez nekem nem illik bele Meyer stílusába. De tudom, tudom el kell vonatkoztatni a könyvtől! Amire viszont nem emlékeztem a könyvből, az pl. az, hogy Bella emaileket írogat Alice-nek. Mondjuk a filmben nagyon jó volt, mert legalább sok mindent „elmesélt” bennük.

A befejezés pedig nagyon hatásos, bár aki olvasta a könyvet tudja mi fog történni, de még így is izgalommal várom a harmadik filmet!

Hasonló tartalmak:

Eclipse Hivatalos Trailer #2 (végső)

boreeester — Sun, 09 May 2010 17:12:26 +0000

Hasonló tartalmak:

Twilight: Eclipse - az első hivatalos trailer

Őszinte előzetes: Skyfall

The Hobbit előzetes

A Három Muskétás 2011

The Amazing Spider-Man Előzetes 2012

The Dark Knight Rises 2012 Teaser

Sherlock Holmes 2: Game of Shadows Előzetes

Mission Impossible 4 - Ghost Protocol

Immortals bemutató

A Majmok Bolygója: Lázadás Trailer

Conan Előzetes

30 Nap Éjszaka – Sötét Napok (30 Days of Night – Dark Days)

A Sötétség 30 Napja (30 Days of Night)

Szeretnéd tudni, miért nem tértünk vissza soha a Holdra? Az Apollo 18-ból megtudod!

Real Steel Előzetes

"Csak egy kis csapat segíthet megakadályozni, hogy a Gonosz kiszabaduljon Veszprém megyéből...." :D

Legújabb zenés Suckerpunch előzetes

Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides Super Bowl Trailer

A legújabb Thor Trailer

Modern Piroska és a Farkas

Thirst (Bakjwi)

A-fraid — Fri, 07 May 2010 00:00:56 +0000

Az Ázsiai filmek hétvégét az alábbi filmmel kezdem. Ez a tavalyi mozi Chan-wook Park rendező munkája, aki az Oldboy-t is rendezte, többek között.
Azért esett rá a választásom, mert ez egy vámpír story. És nagyon kíváncsi voltam rá, hogy miképp valósítanak meg egy ilyen történetet, hogy nyúlnak hozzá.
Ez már csak azért is érdekes, mert az ilyen ázsiai (thai, japán, kínai, koreai, stb.) filmek egészen más attitűddel rendelkeznek, a kulturális különbségekből adódóan más hangulatúak, eltérő a gondolatviláguk, ezért többnyire eléggé furcsák, nehezen emészthetőek ezek az alkotások.

Vér, vér, vér, szerelem…

Nem könnyű dolog végigülni egy távol keleti mozit. A fentebb már vázolt okok miatt. A filmek befogadását nehezíti a tény, hogy ezeket a műveket nem lehet európai, vagy amerikai szemmel nézni.
Illetve lehet, de akkor általában az alábbi reakciók tapasztalhatók:
„Ez a film egy baromság!” „Egy szót sem értek belőle!”
Ennek ellenére az emberek szeretik ezeket a mozikat, talán a más felfogásmód és a hangulatuk miatt. A Thirst is egy ilyen furcsa alkotás.
Egy örökzöld csontot rág újra, ez pedig a vámpírizmus.
Ezt már annyiszor és annyi féle módon feldolgozták, hogy az ember már csak unottan legyint az ilyen filmekre. A sablonok használata nem gond, ha valami kis plusszal fel tudjuk dobni, valami aprósággal.
Ez a „szükséges plussz” ebben az esetben abból ered, hogy ez egy koreai film. Vagyis a különböző attitűd, a felfogásmód, a közlés módszere már önmagában hordozza az újdonság lehetőségét – akár egy ilyen elcsépelt témakörben is, mint amilyen a vérszívás.

A története sem közönséges. A főszereplőnk egy pap, (Kang-ho Song) aki megfertőzi magát egy Emannuelle-kórnak nevezett elég látványos betegséggel. Ez a vírus eddig, kivétel nélkül végzett mindenkivel. Főhősünk azonban túléli a halálos kórt, de fellép egy apró mellékhatás.
Vámpírrá válik. Valójában ő is feldobja a talpát, de aztán magához tér, mint ha csak pihent volna egy kicsit. Majd hat hónappal később…
Az atya visszatér hivatásához, de el kell viselnie a folyamatos zaklatást. Egyetlenként, aki túlélte az Emannuelle-t, sokan csodát látnak benne. Ám a férfi lassacskán észreveszi magán a változásokat.
Kiélesednek az érzékei, a vér látványa feszültté teszi, majd rádöbben, ő bizony egy vérszívó.
A betegség is látszólag visszatér, de ez csupán a vérigénnyel van összefüggésben, vagyis ha nem iszik, akkor ismét előjönnek a vírus tünetei. Ám a pap eleinte nem hajlandó vért inni, aztán persze kénytelen belátni, hogy anélkül nem megy. De ölni nem akar!
Így hát, mivel úgy is a kórházban dolgozik, éjnek idején felkeresi az öntudatlan, kómás betegeket és az infúzión keresztül szürcsöli ki belőlük a vért. Ám arra odafigyelve, hogy ne igyon túl sokat.
Elég mókás látvány az ágy mellett fekvő pap látványa, ahogy a csövön keresztül, mint egy szívószállal lőtyöl. A majdnem két órás filmben nem ez az egyetlen fekete humorral telített jelenet.
Maga a mozi elég furcsa keveréke a drámának, horrornak, romantikának és a vígjátéknak.
Én mégis inkább a drámára tenném a hangsúlyt.

Magányos vámpír tiszteletesünk meghívást kap egy régi gyerekkori barátjától – aki rákban haldoklik – egy vacsorára. A beteg férfi felesége, egyben mostoha húga is, beleszeret a papba, és viszont.
Románcuk azonban nem teljesedhet ki. Ennek több oka van, és ebből csak egy, hogy vámpír.
Az atya gyakori látogató lesz a családnál, többnyire Mahjong-ot játszanak, esznek, de ezen üresjáratok alatt jobban megismerhetjük a hányatatott sorsú női főszereplőt (Ok-bin Kim).
A lányt szinte rabszolgaként tartják, semmibe veszik, bántják. Ez vezet majd az elkövetkezőkben látható drámai eseményekhez. Szerelmük erős, kibírja azt is, hogy az egyikük vámpír.
Elkövetnek egy gyilkosságot is, hogy egymáséi lehessenek. Megölik a lány férjét, aki innentől kezdve csak hallucinációk során mutatkozik. Ezek a bevillanások a férfiban felhorgadó bűntudat metaforái.
Vámpírunk a bűntudat súlya alatt vergődik, és ha az még nem lenne elég, küszködik a vérvágyával is, illetve a döntésének következményével is. Milyen döntés?
A szerelem, a nem hétköznapi helyzetük okán, gyorsan megkopott és egyre többet veszekedtek.
Míg az atya nem végzett párjával. Majd hasonszőrűt nem csinált belőle, vagyis vámpírrá tette.
Ám újdonsült hatalma megrészegíti a nőt, aki emberekre kezd vadászni, nem köti magát azokhoz az erkölcsi normákhoz, mint amihez a férfi.
Mindennek egy drámai és sablonos véget kanyarítanak.
A pap megelégeli ezt az életet és úgy dönt, véget vet neki.
De a felelősség okán, a szerelmét sem hagyhatja életben.

Ez egy nehezen emészthető, eléggé furcsa, ám hangulatos és élvezhető ázsiai film.
Az már eleve egy plusz pont, hogy másképp, újszerűen nyúl a vámpír mítoszhoz, de még a vérszívók tényét sem nyomják durván a néző képébe. Nem hangsúlyozzák annyira, hogy itt vérivó szörnyetegekről van szó. Na, nem mondom, vér az folyik benne rendesen, de mégsem hivalkodó!
Egészen meglepő keveréke a romantikus filmeknek, a drámáknak, a vígjátékoknak és horror moziknak ez a kellemes, csak kicsit hosszú alkotás. Valóban hosszabb lett, mint kellett volna, pár vontatott és töltelék jelenetet nyugodtan kihagyhattak volna.
Mindemellett a film meglehetősen bizarr, köszönhetően a sajátos szemszögnek, amin keresztül láthatjuk az eseményeket. Chan-wook Park szemszögére gondolok.
A furulyán keresztül ömlő vér az elején, vagy a véres nyelves csók a film vége tájékán, mind ezt a furán bizarr hangulatot támogatják. De nem is kell ennyire speciális példákat hozni, hiszen a két főszereplő különös szerelme végig előtérben van a film során. A háttérben pedig a pap, Isten parancsai, eddigi élete, a hite elleni vétkei okozta feszültség húzódik meg, egy remek keretet adva ennek a drámai love story-nak.
A film nem egy könnyű darab, de megéri megnézni, aki kedveli az ázsiai filmművészetet, illetve szeretne újat látni vámpír témában, vagy csak látni egy érdekes filmet.

Hasonló tartalmak:

Dracula

A-fraid — Sat, 20 Mar 2010 12:15:21 +0000

1992-ben került a mozikba Francis Ford Coppola filmje, mely a jól ismert és korszakalkotó író, Bram Stoker vámpírregényének újrafeldolgozása, ki tudja már hányadszor. Az alkotás különlegessége abban van, hogy visszanyúlt a régi, gótikus hangulathoz és korhű megjelenítéshez. Eltérések akadnak persze, de alapvetően ragaszkodik az eredeti történethez a film. A vége más, és az egészet tulajdonképpen a szerelemre hegyezték ki, de mégis olyan érzést kelt, mintha az eredeti könyvet olvasná az ember.

A szerelem a halálon túl is szerelem.

Amennyi bőrt lerángattak már erről a témáról, hát nem csoda, ha ez a film sem nyújt újat.
Az azonban biztos, hogy frissítő hatással van „a vérben tocsogó, hegyes szemfogas, szemtől pofába erőszak vámpírfilmek” után. Valószínűleg ezért tetszett a kissé szenvtelen Engedj be! is.
A legfőbb gondom a filmmel az volt, hogy már az első képek alapján nehezen ment a komolyan vétele.
Szerintem senki előtt nem ismeretlen Leslie Nielsen klasszikusa, a Drakula halott, és élvezi! című film.
A paródia sok mindent vett át ebből a filmből, kezdve a fura parókától egészen Renfield karakteréig. Szóval a film alatt nehéz volt megállni, hogy ne röhögjem el magam, amikor eszembe jutott egy-egy jelent a vígjátékból.
Mielőtt belekezdenék a nyilván jól ismert történet tömör ismertetésébe, megemlíteném, hogy nem akármilyen színész csapat dolgozott a film sikerén.
Coppola jól válogatta össze az embereit.
Maga Drakula, Gary Oldman által kel életre és nem is akárhogy. Az ő partnere Winona Ryder, ő Minát alakítja. Az ő vőlegénye Johnathan Harker (Keeanu Reeves), aki ebben a történetben inkább háttérszerepet kapott. A zseniális Sir Anthony Hopkins, pedig Helsing doktor szerepében csodálható meg.

1462-ben járunk, amikor is III. Vlad Draculea, a Sárkány rendi lovag drámáját élhetjük át. Amíg ő a keresztény földek biztonságáért folyatta a maga és emberei vérét, addig az asszony otthon öngyilkos lett, mivel álnok módon férje halálhírét tudatták vele. Ő meg nem tudott nélküle élni.
Vlad hazatérve szerelme halálával szembesül, majd megtagadja és elátkozza Istent.
Ezt elég látványosan valósították meg, és külön kiemelném, hogy eredeti nyelvet alkalmaztak a készítők. A történet ezek után, 1897-ben folytatódik a jól ismert módon.
Harker Erdélybe utazik, hogy nyélbe üthessen egy ingatlan üzletet a gróffal. Az egész oda útja hátborzongatóan különös és hangulatos. A kocsis, az út, az emberek, a színek és a korabeliséget támogató díszletek fantasztikusak.
Találkozása az öreg Drakulával elég különösre sikeredik. Magától mozgó árnyék, a vér látványára való reakció etc. A történet fordulópontja itt következik be, ugyanis a gróf meglátja Harker menyasszonyának (Mina) fotóját, aki egy az egyben úgy néz ki, mint az ő egykori szerelme, Elisabeta.
Úgy dönt, egy darabig ott tartja még magánál az ifjú ügyvédet. Ebben is megnyilvánul, hogy mennyire támaszkodott az eredeti műre az alkotó gárda.
Láthatjuk Drakula feleségeinek túlfűtött támadását például, vagy ahogy a gróf a falon mászik, stb.
Ezek a jelenetek mind szerepeltek a könyvben is.
Észrevehetően mindenki naplót vezet a moziban.
Ennek oka szintén az, hogy utalnak az irodalmi alkotásra, melyben naplóbejegyzésekben mesélte el a történetet Stoker. Drakula tervei átkerülnek a gyakorlatba, amikor áthajózik az Egyesült Királyságba és megérkezik Londonba. Kezdésként Lucy-t kapja el farkasember alakjában, amitől visszanyeri fiatalságát, Minát csupán megkörnyékezi, mint egy fiatal, rejtélyes, érdeklődő idegen.

Ezalatt szegény Harker az erdélyi kastélyban raboskodik, míg Seward doktor, Lucy aggódó apja, elhívja a híres neves Helsing doktort, aki elmélyült a sötét és misztikus tudományokban.
A professzor hamarosan rájön és felvilágosítja a társait, hogy egy vámpírral van dolguk, aki megfertőzte Lucy kisasszonyt.
Ám eddigre Harker is megérkezik, aki sikeresen megszökött Drakulától, de ez nem egy ősz hajszálába került. Ennek örömére gyorsan össze is házasodnak Minával, de ekkorra a lány és a vámpír között megszületett a kapocs.
A férfiak összefognak Drakula ellen, és amíg a búvóhelyét szentelik, addig ő meglátogatja Minát és magával viszi Erdélybe.
Megindul a hajsza utánuk, aminek az lesz a vége, hogy a kastélyban mindannyian összefutnak.

A több mint kétórás film vége eléggé drámai, a szerelem nem teljesülhet be, de a megbocsátás katarzisa nem hiányzik belőle. Itt eltér azért az eredetitől egy kicsit, de szerintem ez nem olyan komoly gond. Pláne, ha azt vesszük, hogy ez egy olyan adaptáció, amiben a halálon túl is, végtelenségig megőrzött igaz szerelmet tették a középpontba.
A film elég hosszú, de akit nem zavar, hogy az egész történet mozgatórugója a szerelem, ha mindez remek, hangulatos, gótikus megjelenítéssel párosul, akkor teljes nyugalommal meg lehet tekinteni.
Nem fog csalódás érni senkit, azt a hat Saturn-díj (Legjobb forgatókönyv-, horror,- rendező,- kosztümtervező és színész, aki Gary Oldman lett.) és a három Oscar (Legjobb hangvágás, kosztüm, smink/maszk) is garantálja.

Hasonló tartalmak:

Twilight: Eclipse - az első hivatalos trailer

wouhn — Thu, 11 Mar 2010 17:24:27 +0000

Hasonló tartalmak:

Eclipse Hivatalos Trailer #2 (végső)

Őszinte előzetes: Skyfall

The Hobbit előzetes

A Három Muskétás 2011

The Amazing Spider-Man Előzetes 2012

The Dark Knight Rises 2012 Teaser

Sherlock Holmes 2: Game of Shadows Előzetes

Mission Impossible 4 - Ghost Protocol

Immortals bemutató

A Majmok Bolygója: Lázadás Trailer

Conan Előzetes

30 Nap Éjszaka – Sötét Napok (30 Days of Night – Dark Days)

A Sötétség 30 Napja (30 Days of Night)

Szeretnéd tudni, miért nem tértünk vissza soha a Holdra? Az Apollo 18-ból megtudod!

Real Steel Előzetes

"Csak egy kis csapat segíthet megakadályozni, hogy a Gonosz kiszabaduljon Veszprém megyéből...." :D

Legújabb zenés Suckerpunch előzetes

Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides Super Bowl Trailer

A legújabb Thor Trailer

Modern Piroska és a Farkas

Engedj be!(Let the right one in)

A-fraid — Fri, 05 Mar 2010 12:34:13 +0000

Különös alkotás ez. Első ránézésre nem is tudtam, hová tenni. Másodikra már valamelyest közelebb került hozzám a film. Érezhető rajta a művészi szándék, és magával ragadó a hangulata, csak kicsit halvérű és sápadt lett. Mégis, azt kell mondjam, egy ilyen elcsépelt témakörben, mint amilyen a vámpírizmus, egy üdítő színfolt. Még ha ez a szín a szürke és a fekete keveréke is…

„A bánat? Egy nagy óceán.”

John Ajvide Lindqist regényéből Tomas Alfredson készítette ezt a mozit 2008-ban, szóval még szinte friss. Meg kell hagyni ez a svéd úr kiváló érzékkel forgatott.
Nem csak, hogy jól válogatta meg a két gyerek főszereplőjét, de a helyszíneknek is meg van a varázsuk. Mindent körbeleng egy fajta kétségbeesett szomorúság. Mintha beleragadtak volna egy hóval borított, fehér, ám mégis sötét mocsárba, amiben nincs lehetőség a mozgásra és még a kiáltás is halk és erőtlen.
Az első mondat, amivel a film kezdődik engem kicsit meghökkentett, nem bírtam magammal és felröhögtem. A „Visíts, mint egy disznó!” nekem sok volt így hirtelen, de aztán persze felvilágosultam e kijelentés valódi értelméről és származásáról. Ez a fiú főszereplő szájából hangzik el, aki egy szőke, mondhatni tipikus északi gyerek, Oskar (Kare Hedebrant). Távolról sem nevezhetnénk életrevalónak, elég csenevész és egykedvű. Szülei elváltak, anyja neveli, barátai nincsenek és az iskolában is folyton kínozzák, de ő nem meri megvédeni magát. Egyébként a filmben pár szereplő erősen pszichopata jellemvonásokkal rendelkezik, de azt mindenképpen le lehet szűrni, hogy a svédekkel nem szabad szarozni…

Oskar szomszédjába költözik egy hasonló korú kislány és egy férfi. A lány természetesen vámpír, míg a férfi a számára szükséges vért szállítja neki időről időre. A két gyerek összebarátkozik, és fokozatosan egyre közelebb kerülnek egymáshoz, hiszen összeköti őket a borzasztóan mély magány. A falon keresztül társalognak egymással Morse-kóddal, kapcsolatuk egyre szorosabb, egészen a szerelemig.
Bizarr, mégis magával ragadó ez a különös gyerekszerelem.

A vámpírlány, Eli (Lina Leandersson) kénytelen maga vadászni, mivel segítője lebukik és savat önt a saját arcába, a kislányt védendő. Itt két lényeges dolgot említenék meg.
Az egyik, hogy sejthető, ez az idősebb férfi, aki a vámpír mellé szegődött szolgának, egykor szintén olyan kisfiú lehetett, mint Oskar. És ha ebbe belegondolunk akkor egy végtelenül szomorú, bánattal teljes sors bontakozik ki előttünk. Szerette Eli-t, hiszen még azt is hagyta neki, hogy kiszívja a vérét.
Ez is a groteszk szeretet és odaadás példázata.
A másik dolog, hogy a szokványos vámpírfilmekkel ellentétben itt nem mutatják szemtől szembe, ahogy ez a mitikus szörnyeteg végez az áldozatával. Szemérmesen elrejtik a néző elől a véres és realisztikusan durva jeleneteket. Csupán a rémisztő kortyolás hallatszik.
Valami elképesztő ez a fajta vámpírábrázolás. Egy ártatlan, éretlen külső mögé rejti a borzalmat.
Egy gyermek, aki még semmit sem ért az életből, hirtelen kénytelen alkalmazkodni egy egészen más, idegen élethez. Egy nem emberi, bánatos, magányos élethez.

Eli Oskárhoz megy, nála alszik, a két gyermek visszavonhatatlanul egymáshoz köttet.
A fiú még vérszerződést is kötne a lánnyal, de hát jól tudjuk, hogy ez egy vámpírral kapcsolatban nem túl nyerő ötlet. De egy villanás erejéig megláthatjuk milyen is valójában ez a kislány! Türelmetlen éhségében Eli elkap egy nőt, ám megzavarják. Szerencsétlen asszony azonban túléli a támadást és elkezd átalakulni.
Amikor már kezdi kapiskálni mi is történik vele, félelmében felhúzatja a kórházi ápolóval a redőnyt. Azt meg jól tudjuk, mit tesz egy vámpírral a napfény…
Oskar megérti végre, hogy milyen rémmel áll szemben, és azt is megtudjuk, mi történik egy vámpírral, ha a nélkül lép be valahova, hogy beengednék.
Elég megrázó és véres jelenet.
Eli finoman rávezeti a fiút, hogy szüksége van rá, egy szolgára, aki biztosítja neki a vért és védelmezi nappal. Oskar a lánnyal tart, mivel a gyanú miatt távozniuk kell.
A záró képsorokban Oskárt látjuk, amint a vonaton ülve egy ládán kopogja a Morse-t.

Mindent összevetve – ahogy e sorokat írom, egyre jobban tetszik a film – egy újszerű vámpírfilm az Engedj be!. Remekül vezeti bele a mindennapi életbe a régi vágású vámpírmítoszt. Nem hivalkodik, nem a véren, nem a vámpíron magán van a hangsúly. Azt hiszem a vámpír szót is csak egyetlen egyszer hallani a filmben. A lényeg az a mérhetetlen magány, mindkét szereplő részéről, amit aztán megosztanak egymással. Az atmoszféra meghökkentően nyomasztó, az embert elfogja a szomorúság, az egész mozi során egy mosolyra sem emlékszem. A rendező remekül választotta meg a helyszíneket, a hó fehérsége csak segít előtündökölni annak a negatív csillogásnak, ami ezt a filmet jellemzi.
Az Interjú a vámpírral óta nem láttam ilyen remek, a témával foglalkozó alkotást. A vámpír lét magányának kérdését már abban is erősen boncolgatták, de ebben a produkcióban nagyon a mélyére néznek és a maga szemérmesen durva módján keményen tudatosítják.
Akit nem csak vérszívás, szex és misztikum oldaláról érdekel a vámpírizmus, annak fokozottan ajánlott a megtekintés, mert ilyen egyszerre emberi, mégis idegen ábrázolást még nem látott.
Egyébként azt hallottam, hogy hamarosan bemutatásra kerülhet az amerikai remake…
Már csak kíváncsiságból meg fogom nézni, de szinte biztos vagyok benne, hogy el fogják rontani.

Hasonló tartalmak:

Rémségek cirkusza

wouhn — Sat, 13 Feb 2010 20:55:21 +0000

Előrebocsájtom, hogy nem olvastam a könyveket, amelyek alapján készült ez a produkció. Ez némiképp előny és hátrány egyaránt.

A filmet egy bizonyos Paul Weitz rendezte, aki nem mondható túlbuzgó direktornak, mert csupán néhány mozit dirigált, köztük az Amerikai Pitét, amelyet azt hiszem mindenki ismer.

Ennek fényében bátran reménykedhettünk, hogy egy szép és igényes filmet kapunk. A látvánnyal maximálisan meg voltam elégedve, külön ki szeretném emelni az ötletes és kreatív főcímet.

Maga az alkotás nem az én világom, ezért nem is tudtam beleélni magam.

Tovább...

Mondhatni olyan tini „szappan” mozi az egész. Nehezen találtam ki azt is, hogy milyen stílusba sorolható be, mert a neten láttam többek között horrornak, thrillernek és vígjátéknak beállítva. Véleményem szerint ezekbe nem tartozik bele, talán csak egy picit.

Lényegében egy ifjúsági vagy családi filmről van szó, amely nem a történettel kívánja felhívni magára a figyelmet az már biztos.

Inkább igyekszik a nézőt elvinni egy sosem látott helyre, a cirkuszba, ahol szinte minden megtörténhet. Trendi módon keverték bele az egész mesevilágba a vámpír mitológiát, amely manapság csak úgy dübörög. Ezáltal még inkább eladható a film. Főleg azért, mert szelíd tini vámpírokról van szó (itt is).

A történetről csak nagy vonalakban szeretnék megemlékezni. Főszereplőnk egy Darren Shan nevű fiatalember, aki az átlagos tinédzserek mindennapjait éli. 16 éves, átlagos kamasz, akinek tiszta a szíve, jó jegyei vannak, de mégis valami többre vágyik. Itt is látszik, hogy a film milyen korcsoportot célzott meg. Valószínűleg minden 16 éves álmodozott már arról, hogy szuper képességeket szerez, ő lesz a hős, esetleg magára ölti a rég oly félelmetes vámpírok titokzatos alakját. A hasonló gondolatok keltése és megjelenítése a vásznon egyértelműen a célcsoportnak szól. Ebben nincs semmi rossz, pusztán egy kis marketing.

Hősünk legjobb barátja egy Steve nevű korabeli fiú, akinek jelleme szöges ellentétben áll Darrenével. Ő az, aki minden rosszban benne van és sajnálatos módon a fiút is magával szokta rántani. Mindketten igazi álmodozók, akik többek szeretnének lenni az átlagosnál. Steve-et a vámpírizmus foglalkoztatja, míg Darren oda van a pókokért. Mikor értesülnek arról, hogy a Rémségek Cirkusza a városukban fog fellépni, rögtön kapnak is az alkalmon és megnézik az előadást.

Itt aztán összetalálkoznak mindenféle fura fazonnal, amiket csak el tudtok képzelni. A fellépők között van egy Larten Crepsley nevű ember, aki valójában egy vámpír és egy pókos produkciót ad elő. A pókmániás Darren elcsórja a jószágot, mert miért ne alapon.

Az események beindulnak, Darren személyesen találkozik a vámpírral, a fiúból fél vámpír lesz. Megrendezi a saját halálát és temetését, ezzel örökre elköszönve régi életének és a cirkuszban talál új menedékre.

Steve-et pedig a gonosz erők környékezik meg, átalakítva őt egy vérszipoly nevű lénnyé, amely kb olyan, mint a vámpír. Csak ők képviselik a sötét oldalt.

A cirkuszban elkezdődik a beilleszkedés és a kiképzés, hogy Darren képes legyen megvédeni magát. A végén van némi harc, de minden tökéletesen kiszámítható.

Valószínűleg nem ússzuk meg folytatás nélkül. Ha 8-9 évvel ezelőtt nézem meg a filmet, akkor bizonyára jobban élveztem volna, de valahogy ez nem az én műfajom. Az egész produkció túl lapos volt, minden pontosan úgy történt, ahogy a néző várja.

Nem mutat semmi extrát, semmi újat ami miatt legendás mozivá válhatna. Egy teljesen átlagos film, amely vasárnap délutáni kikapcsolódásnak tökéletes azoknak, akik rajonganak a hasonló stílusú mozikért.

Összességében egy szép és igényes alkotás, amely túl sablonos, kiszámítható és távol áll az én stílusomtól, ezért nem is tudtam élvezni. A történet pedig korántsem akkora durranás.

Hasonló tartalmak:

Daybreakers

wouhn — Tue, 02 Feb 2010 17:54:38 +0000

A vámpíros filmek legújabb generációjának egyik példányát tisztelhetjük ebben az alkotásban. Ha szépen és optimistán akarom kifejezni magam, akkor azt mondom, hogy egyre színesebb és változatosabb mozikat készítenek eme mitológia köré építve. Ha gonoszabb akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy még egy bőr lehúzása történt meg az oly közkedvelt vámpírizmusról.

Mindent összevetve jó erős közepesre sikerült a film, némi odafigyeléssel lehetett volna sokkal jobb is. Ellenben sok-sok apróság tetszett, ezen jelenetek igényesek és ötletesek voltak.

Kattints ide az egész cikk elolvasásához...

Főleg a történetet szeretném kiemelni, mert nagyon fantáziadús. Képzeljünk el egy világot, ahol a vámpírok az uralkodó faj. Valami oknál fogva (amit persze nem tártak fel előttünk) a bolygónk népességének túlnyomó többsége vérszívóvá változott. Ha jól emlékszek, akkor mindez 9 évvel ezelőtt történt.

A társadalom azonban pusztulás előtt áll, mert az emberi vérmennyiség már nem képes fedezni a szükségleteket. Az „új faj” tagjai egymás vérét nem szívhatják, mert akkor nagyon rosszul járnak egészségügyileg. Ha nem kapnak sehonnan vért, akkor pedig ocsmány, elbutult lénnyé fognak változni, amelyek csak ölni képesek.

Már ez a pusztulás felé sodródás is kiváló írói munkára vall, látva azt, hogy haladnak előre az elkerülhetetlen felé. A megoldás a tudósokon múlik, akik szintetikus vért próbálnak kifejleszteni, eddig nem sok sikerrel. A dokik egyike egy Edward nevű vámpír, ő a film kulcsfontosságú karaktere, egyben főszereplője. A férfit Ethan Hawke kelti életre, akinek alakítása jó közepesnek mondható, mint maga a film.

Foglaljuk össze, amit a vámpírokról tudni érdemes ebben a megközelítésben. A karóra eléggé allergiásak, a napfény az egyik legnagyobb ellenségük, a vérhiányt viszonylag rövid ideig bírják, utána fokozatos átváltozás. Ezt a folyamatot szépen és érthetően levezetik a filmben, sőt még láthatunk testközelből is ilyen dögöt. Kereszt, fokhagyma és még ki tudja micsoda nem került elő, meg sem említették ezeket.

Miután Edward megment egy embercsoportot a begyűjtéstől, akkor kezdődik számára az igazi kaland. Az egyikük ugyanis felkeresi a lakásában és a segítségét kéri (nyílpuskával), amit a férfi nem utasíthat vissza. Érdekes, hogy mindenki a szintetikus vért kutatta, ellenben egy Elvis nevű férfi teljesen véletlenül rájött a gyógymódra.

Most kapaszkodjatok meg! Ha egy vámpír kimegy a napra, picit megég, de mielőtt porrá hamvadna, még beleugrik egy folyóba, akkor visszaváltozik emberré. WTF???

Igazából nem tudok túl sok rosszat mondani a filmre, sőt talán még a tetszetősebb jelenetek többségben is voltak, de ezt nem tudom sehová se tenni. Ez lenne a vámpírizmus megoldása? Napfény és víz? Enyhén szólva is nevetséges. Főleg annak tudatában, hogy a pácienseknek nem ver a szíve (már 9 éve) és nem látszanak a tükörben. De miután megkapják a napfény+víz kezelést, tökéletesen egészséges emberek lesznek. Na, de kérem! Hol itt a következetesség és a logika? Ennél még az is jobb lett volna, hogy a doki kifejleszt valami injekciót, beadja és bumm! Ember lesz. De nem. Itt csak a napfény és a víz segíthet, semmi más.

Túllépve ezen a problémán, Edward magán próbálja ki először a módszert, hogy újra ember lehessen. Elvist egyébként Willem Dafoe alakítja, akit leginkább a Pókemberből ismerhetünk.

A nagy fináléban szembenézünk a nagyfőnökkel, Sam Neill-lel. Ismét egy véletlen folytán kiderül, hogy aki vámpír volt, de visszaváltozott, annak a vére képes minden vámpírt meggyógyítani. Ez a húzás baromira tetszett, mert ugyebár vérhiány van és az éhes vérszívók nem fognak válogatni. Megisszák és visszaváltoznak. Innentől már szinte megállíthatatlan a folyamat és csak idő kérdése, hogy mindenki visszaváltozzon emberré.

Apróságok, amik tetszettek a filmben: a társadalom újraformálódása, ahogy védekeznek a napfénytől, a kütyük, amikkel színesebbé teszik az életüket.
A véres kávé, amit előszeretettel fogyasztanak.
A szívritmus mérő eszköz, amely folyamatos egyenes vonalat mutatott.
Ahogy az emberekkel bántak. Pont, mintha csak marhák lettek volna. Még a tőzsdén is fent voltak, eladásuk egyetlen telefonhívásba került.
A tipikus „join the army” plakát újragondolása vámpíros formában.

Sok jót soroltam fel, de valahogy mégsem volt nagy durranás a film egésze, mert hiányzott a lendület. Több helyszínt, látványosabb akciókat, ötletesebb gyógymódot vártam volna, talán még valami csavart is. De mindenképpen globális eredményt, valami nagyot, valami életerőset. Úgy érzem, hogy az írók nagyon jól kitaláltak néhány dolgot, amely köré próbáltak volna valamit építeni, hogy mégiscsak kerek és egész legyen, de nem sikerült kellőképpen.

Összességében egy nézhető, látványos film, amely sajnos tele van hülyeségekkel, amelyek mellett képtelenség elmenni szó nélkül. Számomra jobb, mint a mai trendek vámpíros filmjei, de rosszabb, mint a régi idők nagy klasszikusai.

Hasonló tartalmak: