szar film

Ideglelés Csernobilban (Chernobyl Diaries)

A-fraid — Wed, 20 Feb 2013 15:31:49 +0000

Egy új rossz és gyenge horror kreálmány, mely a 86-os csernobili katasztrófát igyekezett meglovagolni. Pontosabban annak következményeit.
Tökéletesen tipikus tini ijesztgetős mozi, amelyen nagyon látszik, hogy nem fáradtak komolyabb munkával a forgatókönyvírás terén.
Ritkán látni ilyen silányat.

Tovább...

Ezúttal – a változatosság kedvéért :D – Európa körúton lévő amerikai fiatalokat követhetünk nyomon, akik Európa fontosabb városaiban megfordulva szórakoznak, világot látnak. Egyik megállójuk Kijev, mivel ott él az egyikük bátyja. A végcél Moszkva. Lenne…
Csak hogy a rég látott báty beszervezte a többieket egy kis extrém turizmusra, vagyis egy röpke piknikre a Csernobili katasztrófában egyik érintett városkában, Pripjatyban. A település teljesen kihalt a csapás óta, szellemvárosként üzemel, ahová ki lehet vinni a pénzes turistákat. El is mennek, de már az első pillanatoktól kezdve egyértelmű, hogy itt valami nagyon nincsen rendben.

Hivatalosan be sem juthatnak a lezárt területre, de vezetőjük beviszi őket kerülő úton, majd, ahogy azt kell ott is ragadnak. A nappal múltával azonban kiderült, hogy a hely koránt sem olyan biztonságos, mint ahogy azt állították. Az éjszaka leszálltával, az egyébként kihalt környék megelevenedik.
Rá kell jönniük, hogy nincsenek egyedül, ahogy tehetetlenségükön felülemelkedve, igyekeznek valamiféle kiutat találni. Derekasan elfogynak, mire észbe kapnak, hogy menekülniük kell.
Futnak is üldözőik elől, akik egy pillanatra sem tágítanak. Annyit elárulok, hogy nem a vadkutyák okozzák a legnagyobb bajt. Azonban a csökevényes írói fantáziával megáldott írók (Oren Peli és a Van Dyke testvérek) egyszerűen röhejes megoldással rukkoltak elő, már ami az ijesztgetést, a magyarázatot és a tudományos hátteret illeti.
Ez utóbbival kapcsolatban csupán annyit, hogy ez a három kretén még csak utána sem olvasott a radioaktivitásnak. Az egész filmben annyi igazság van, hogy a radioaktivitás káros, meg hogy Csernobilban tényleg volt egy erőmű, aminek felrobbant a reaktora.
Egyszerűen szörnyű, hogy manapság még ilyen borzalmakat le lehet nyomni az emberek torkán.
Rémes volt az egész. Unalmas, végigszenvedtem minden percét, a legeslegelejét kivéve, mert akkor még leledzett bennem némi életkedv. Ezt rekordidő alatt kiölték belőlem.

Az alkotás mérhetetlenül buta. Nem is csoda, hiszen a rendezőnek, Bradley Parkernek ez volt az első munkája direktorként. Az alapötletet adó, Oren Peli (a Parajelenségek sorozat agya) és két szkriptíró segítője pedig olyan nívós alkotásokban közreműködtek, mint a Titanic 2., Megapiton kontra óriásalligátor, Cáparajzás, Transmorphers – Robotinvázió, A nap, amikor a Föld megállt, stb.
Akkor azt hiszem, el lehet helyezni, hogy kik is ezek az emberek és milyen minőséget képviselnek.
Ezek közé illeszkedik be hiba nélkül az Ideglelés Csernobilban. Semmi ideget leldeső nincs ebben a moziban,
- még a remek Ideglelés címét is lenyúlták hozzá – inkább elszomorító és szánalmas.

A film elején bemutatott partra vetett, torz hal egyszerűen nevetséges, ráadásul röfög.
És ez még csak a produkció legeleje. Persze a gagyiságokból visszább vesznek, de attól a kreténség megmarad.
Igazából egyetlen dolgot lehet az alkotás javára írni. Ez a helyszínek megválasztása.
Az elhagyott panelházak, a gazzal sűrűn benőtt terek, a földalatti folyosók…
Eszményi helyszín egy horrorhoz, kár hogy kontárokra bízták a jó kis alapötletet és azok egy ritka gyenge és fantáziátlan történetet hoztak össze. Nem is csoda, hogy a trágyadombból csak trágyadombot bírtak csinálni. Rossz alapanyagból, a végeredmény is rossz.
Sajnos manapság bárki rendezői székbe ülhet, rosszabbnál rosszabb, idétlenebb, nívó alatti forgatókönyveket fogadnak el, hogy aztán szörnyebbnél szörnyebb mozikkal sokkolják a nézőket.
Nem akarom elhinni, hogy valakit még szórakoztatni tud ez a sablongyártás, ami ezen felül még csak nem is borzongat meg. Pedig ez a minimum lenne egy horrortól. Ez a közelében sincs a horror műfajának, a „jó”-tól szintén messzire van, mint a Van Dyke testvérek és a kreatív írás.

Hasonló tartalmak:

964 Pinocchio

A-fraid — Tue, 05 Feb 2013 18:24:35 +0000

Ezek az ázsiai népek tudnak ám érdekes filmeket készíteni. Shozin Fukui 1991-es alkotása is kétségkívül egy ilyen. Valaha forgatott 3 mozijából ez az egyik, ez magán viseli a sci-fi, a mai gore, a cyberpunk és a művészfilmek stílusjegyeit.
De mindent összevetve, valójában csak érthetetlen cselekedetek és szövegrészek indokolatlan összekeverése. Ha valaki megtudja magyarázni, hogy miről is van szó ebben a filmben, az könyörögve kérem, jelentkezzen!

Csak hallucinogén drogok bevétele után, de itt folytasd az olvasást!

Ezt sem véletlenül írtam, hiszen úgy általánosságban egy szóval leírhatnám az egész filmet:
Pszichedelikus.

Az rögtön látható, hogy a film annyira alacsony költségvetésű, hogy nyugodtan mondhatjuk – fillérekből forgatták. Ez egyébként erős nyomot hagy a végterméken, de mégsem ez teszi szörnyű élménnyé a végignézését.
A története – már ha nevezhetjük annak – is a követhetetlen, értelmetlen szavakkal írható le a leghűbben. Pinocchio, aki a főszereplőnk, egy elhasználódott szex rabszolga, akit gyártói kizárólag e célra készítettek. Ám mivel rendeltetésének már nem tud eleget tenni, gazdája kidobja az utcára a súlyosan zavarodott szexuális játékszerét. Meg kell jegyezni, hogy a motyogó, nem ritkán visítozó, idétlenül rángatózó Pinocchio inkább emlékeztet egy retardáltra, mintsem emberszerű gépezetre.
Főhősünk azonban ily módon jogtalanul rója az utcákat, el is kezdik keresni, ám egy lánynak köszönhetően megmenekül, és biztonságos helyre kerül. A háborodott robot a lány segítségével szerzi vissza beszédkészségét és emlékeit, de a nőszemély is megbolondul és a film felétől az egész érthetetlen őrjöngések, groteszk jelenetek sora, melyet a józanész nem tud hová tenni.
Elég csak Pinocchio piros-sárga tébolyát említenem…
A film végére az androidunk visszatér készítőihez, de én – úgy ahogy van, az egész filmet még csak-csak, de a befejezést nem tudtam megérteni, hogy mégis mi történt ott.

Végül is, én senkinek nem merem ajánlani ezt a filmet. Nem mondom, hogy kerüljétek, mint a fekete pestist (pedig azt kellene), de tényleg csak az extrém művészfilmek kedvelői vegyék a fáradtságot, másoknak csak elvetélt időtöltés lenne.
Az elejét a produkciónak még tán csak megérti a földi halandó, de utána az egész elborul és követhetetlenné válik. Az egész egy borzalmas, helyenként visszataszító, értelmetlen, megfejthetetlen jelenethalmaz, amit az égvilágon semmi sem tart egyben. Az egyetlen dolog, ami állandó ebben a filmben, az az őrjöngés, a káosz, a téboly. Mindez igazán kellemetlen pszichedelikus zenével megtámogatva…

Szerencse, vagy nem, de a filmben nagyon keveset beszélnek, és az a kevés, ami elhangzik, általában az is kimerül a tőmondatokban.
A szövegeknek szintén nincs sok tartalma.
Alapvetően ez a groteszk arckifejezések filmje, amikből kapunk bőven a másfél óra alatt, amíg tart ez a borzalom. Az egész merő agybaj, melyet én is csak szünettel bírtam nézni – mivel éjszakára megfeküdte a gyomromat (nem is aludtam túl jól) – de ez a pauza szükséges volt, mert kezdtem azonosulni a főszereplővel – talán a sokk miatt – aki egyébként is kb. egy banán szellemi színvonalát tükrözi vissza.
Szóval a film finoman szólva is meredek, melynek megnézését még a leggyűlöltebb ellenségemnek sem kívánnám.

Hasonló tartalmak:

A Titánok Haragja (Wrath of the Titans)

A-fraid — Thu, 24 Jan 2013 09:01:19 +0000

Egyesek még emlékezhetnek – bár nem volt igazán emlékezetes darab –
A Titánok harca című blockbusterre, ami az azonos című alkotást dolgozta fel. Na, már az sem volt valami nagy ötlet!
Mármint a film leforgatása – bár az még ötletnek jó lett volna.
Ha őszinték akarunk lenni, akkor a fő és egyetlen gond az volt, ahogy kivitelezték az egészet. A végeredmény igen csak kétes lett.
Mindezek után vették a fáradtságot és a bátorságot, hogy folytatást készítsenek annak a filmnek, aminek nem kellett volna. Vagyis megszületett egy iszonyú gyenge és unalmas baromság, amire milliókat vertek el. Egy újabb közröhej, ami egész egyszerűen buta lett. Annyira gyenge, hogy már fárasztó nézni is.
De a legnagyobb gond, hogy pontról pontra tudtam mit fogok kapni.

Felmerül a kérdés…

Akkor mégis mi a bánatnak néztem meg?

Egyrészt, mert így legalább kibírom rakni duplába a másik fossal, a szintén folytatás A Szellemlovas: A bosszú erejével. Végül nem duplába tettem ki, de ez nem is lényeges...
Továbbá ilyen filmek esetében szinte – bár távol áll tőlem az ilyesmi – kötelességemnek érzem, hogy megóvjam embertársaimat az ilyen filmektől.
Persze tudom én, hogy ízlések és pofonok…
de ekkora pofon?

Azzal kapjuk fel a történet fonalát, hogy Sam Worthington, alias Perzeusz eltemeti Gemma Artertont, az előző epizódbéli szerelmét, aki egy gyermeket szült neki, Hélioszt. A görög nevekkel való kavarást már most elkezdik…
Emberként élnek együtt egy kis part menti faluban, ahol halászatból tengődnek és nyilvánvaló, hogy fodrász egy sem tartózkodik a településen. Csendes kis életüket felzavarja, hogy a Tartarosz elszabadul és minden istenek atyja, Kronosz béklyói is gyengülnek, sőt a rém gonosz Hádész, és a háború istene, Árész is az ő oldalára áll. Zeusz fogságba kerül és haldoklik, (!) míg Poszeidón már a produkció legelején meghal (!!). Ő hörgi el utolsó leheletével a teendőket:
Le kell menni az Alvilágba, de előtte el kell menni az Elbukotthoz. Csak hogy azért ne legyen ennyire egyszerű. Egyébként ez az istenek haldokolnak, meghalnak hülyeség már a Halhatatlanokban is megvolt. Ott sem értettem, hiszen az istenek elemi jellemzője az, hogy nem halhatnak meg, de ez ugye Hollywood…

Menet közben felveszik az apja ellen lázadó Poszeidón-fi félistent, Agenort, (Toby Kebbel) aki egyébként a „kötelező mókamiki” a moziban.
De ha már sablonok, akkor végre valahára közelítünk az eredeti mitológiához, hiszen beköszön a sztoriba Androméda (Rosamund Pike). Személyében a teljesen kidolgozatlan, de muszáj-kategóriás szerelmi szál egyik végét köszönthetjük.
A másik vége, természetesen Perzeusz, aki elhantolt nejét siratja, miközben egyáltalán nem akarja a nyakába venni – megint – egész Hellász és az istenek minden nyűgét. De persze megteszi..
A nagy utazás során összefutnak Héphaisztosszal is, aki beengedi őket a Tartaroszba vezető labirintusba is, amiben ott flangál a Minotaurusz (itt is van némi kavar).
Akad itt még Küklopsz is, de most legalább Dzsinnek nincsenek…
Ja, és majd elfelejtettem! Mindaz nem elég, hogy átverekedjék magukat ennyi veszélyen, még az istenek fegyvereit is össze kell szedniük és összeállítani belőlük a Trium-csillagszórót, mert csak az képes végezni Kronosszal. Aztán persze van apa-fia dráma – Perszeusz és Zeusz (Liam Neeson) közt.
Vagy testvér-testvér dráma Zeusz és Hádész közt, utóbbit ismét Ralph Fiennes alakította.
Nagy-nagy epikus csatával zárul a mozi, amire egyébként egy deka nem sok, annyi isten sem maradt, a befejezés a jól megszokott gusztustalan sablonnal zárul.
Fél Hellász romokban, mindenki meghalt, akinek kellett, mindenki kibékült testvérrel, apával, akinek kellett, mindenki szerelembe esik, akinek kell, egyedül a néző nem azt kapja, ami neki kell. Illetve, ha elég neki a látvány, – amire megint nem lehet panasz – az ostoba, bután összekapart történet, a hülyeség halmaz, akkor ez a film mindezt nyújtani tudja, még pedig magas „színvonalon”. Abban azért megegyezhetünk, hogy túl magas volumenrőll itt nem lehet szó, az egész egy felháborító ostobaság, közhelyes hülyeségek egymásra hányása, egy divatos és unalmas, ötlettelen panelekből összetákolt szar. Ki is mondom, mert ez e a film valóban szar, egyszerűen kritikán aluli az egész produkció, ismételten kicsalták az emberek pénzét és cserébe semmit sem adtak.
És elismerem, hogy egy drága amerikai produkcióról van szó, ami nem akármi, szóval nem egy B-kategória. Ám mégis indokoltnak érzem a ’szar film’ címkét, mivel ez a mozi minden tekintetben kiérdemli.

Hasonló tartalmak:

Witchville

A-fraid — Tue, 24 Jul 2012 08:37:21 +0000

2010-ben engedte a világra saját készítésű moziját a Syfy, ami csak azért sajnálatos, mert ijesztően gyenge. Fantasy műfajban nem készül túl gyakran egészségesnek nevezhető alkotás, ez sem az.
Ügyetlen, összecsapott trehányság az egész, annyira erőtlen, hogy nyugodtan sorolhatjuk a trash mozik közé.

Nem túl boszorkányos…

Érzek valami furcsaságot azzal kapcsolatban, hogy mindenütt – a filmvilágban – megszorítások vannak és mindenki a „gazdasági válság” utóhatásairól pampog, és mégis egyre-másra készülnek ezek a szánalmasan rossz produkciók, amikről nehezen hiszem el, hogy megérik a beléjük fektetett pénzt.
E kritikának nem témája e kérdés boncolgatása, mindazonáltal érdekes…
Visszatérve a filmre, pont az ilyenek miatt fog el az aggodalom a fantasy műfaj iránt.
Kezdjük ott, hogy felháborítóan töketlen a történet:
Három jó barát tér vissza egy királyságba – mivel egyikük, a főszereplő, a király örököse.
Ám a helyzet nagyon rossz, hiszen a nép (cirka 20 ember) éhezik, a király halott és az utódnak kell átvenni a birodalom terheit. A királyság sorsa az új uralkodó kezében, akit Luke Goss alakít, megjegyzem gyalázatosan. Nem elég, hogy maga a karakter béna, Goss teljesen sterillé varázsolja a karaktert, nehogy a végén még kialakuljon valami szimpátia a főhős személyével kapcsolatban.
De legalább nincs sok szövege…

A nehéz időkért mindenki a boszorkányokat okolja, illetve a rettegett Vörös királynőt. Felkerekednek hát, szereznek némi segítséget és megkísérlik megölni a nagyhatalmú varázslónőt.
Ám az egyáltalán nem olyan könnyű, sőt igen körülményes, továbbá erősen védelmezik is. Főként lánya, a szépséges Jozefa, (MyAnna Buring) aki nem akármilyen harcos. Ő és az uralkodó legifjabb kísérője (Ed Speleers) képviseli a teljesen felesleges szerelmi szálat.
Mert ugye az is van…

De nem ez az egyetlen szükségtelen dolog a moziban. Akadnak itt hatásvadász lassítások, rengeteg CGI, (vörös köd, egyebek) csicsás, életszerűtlen fegyverek, sablonszövegek, mint a „Bosszuld meg a halálom!”, „Tudom, hogy van benned jóság!” és hasonló agybomlasztó borzalmak.
Az egész abból áll, hogy ide-oda mennek, és ezek között harcolnak egy kicsit, mindez megtámogatva jó sok számítógépes effekttel, amikre nem is lehet panasz. Ebből a szempontból nem trash-típus.
Igazából az sem lett volna sokkal gagyibb, ha a boszorkányok csúcsos kalapban, seprűnyélen lovagolnak…

Remekül látszik, hogy ez egy igénytelen, összecsapott munka, amire nem fordítottak, nem hogy kellő, de semennyi figyelmet se. Fogtak egy sztorit, aminél egy négyéves gyerek is eredetibbet talál ki, meghintették filmes közhelyekkel, mindezt elhelyezték egy meghatározhatatlan fantasy világban, majd meglocsolták olyan CGI-csodákkal, amik csupán tüneti kezeléshez hasonlíthatók.
A színészek is borzalmasak, Buringnek sem állt jól a szerep, a főszereplő meg egy az egyben olyan jellegtelen, mint egy fadarab. Iszonyú az ipse, de legalább nem lóg ki a filmből…
Fantasy rajongók megpróbálkozhatnak vele, de én nem ajánlom jó szívvel senkinek sem.

Hasonló tartalmak:

Démoni Harcosok (Dog Soldiers)

A-fraid — Fri, 29 Jun 2012 19:47:46 +0000

Ez a 2002-es trash movie nem túl rég került hozzám – Köszönet Faressnak! – és pár helyen azt olvastam, hogy ez egy horror remek.
Másoktól azt hallottam, hogy egy emeletes nagy sz…
Ezek után a döntés jogát áthelyeztem Neil Marshall rendező úr kezébe, akinek olyan rendezései voltak, mint a Barlang, vagy a nagy sikerű Kilencedik légió.
Ebből is csak az derül ki, hogy 2002 óta sokat fejlődött.

Na, itt folytatom!

Egyébként javaslom mindenkinek, hogy mielőtt megtekintené ezt a filmet, nézze végig ezt a trailert.
Tudniillik, ami ebben az előzetesben feliratként olvasható (izgalmas, ijesztő, briliáns, remek, stb.) egyáltalán nem igaz, sőt inkább az ellenkezőjére készüljünk.

Annak ellenére, hogy az IMDB-n 6.9-es az értékelése ez a film nem túl jó.
Csak hasonlítsuk össze más azonos értékeléssel ellátott mozival és azonnal megvilágosodunk.
Ha eddig nem lett volna sejthető, akkor elmondom, hogy ez egy farkasemberes mozi. Egyesek szerint feltámasztja a műfajt, szerintem csak tovább mélyíti a sírt, amiben fejjel lefelé helyezi el a farkasemberes alkotások hulláját. Hogy ha el is kezdené kiásni magát…

Persze ez nem baj, nem kell mindenben egyetérteni – ettől lesz szép és ocsmány az élet – inkább jöjjön az én verzióm. A főszereplőnk egy katona, Cooper közlegény (Kevin McKidd, aki a Rómából ismerhető), aki éppen egy elit osztagba szeretne bekerülni. De mivel nem hajlandó lelőni egy kutyát(!), nem lehet tagja az egységnek. Visszakerül eredeti csapatához, akikkel egy különös bevetésen vesznek részt.
Gyorsan kiderül, hogy légy van a levesben, arról nem is beszélve, hogy elég hamar megviláglik a néző számára, hogy itt bizony jönnek majd a szőrös szörnyetegek számolatlanul. A készítők gyorsan kirakták a lapjaikat, nem titkolóztak. Bumm, bele azt majd lesz valahogy. Lett is…

A családias különítmény fogyásnak indul, ahogy bolyonganak az erdőben, miközben a gonosz jószágokat csak villanásokra mutatják. Ez csak jót tesz a mozinak, mert amikor megmutatják őket, hogy festenek, az elég nevetséges.
Végül a maradék beszorul egy farmházba, ahol napkeltéig kell kitartaniuk, ám a dögök időről-időre megostromolják őket. Fogytán a lőszer, a gránát, az ember is. Elsütik a szokásos „valakit megharaptak” sémát is. Érdekes módon senkinek nem tűnt fel, hogy sérültek rendbe jöttek, eltűntek a sebek róluk.
Ja, és amikor a porul járt egyenruhás átalakul, elhangzik a következő:

„Rossz kutya!”

Ehhez, most nem kell ugye semmit sem hozzáfűznöm… :D
De nem ez az egyetlen hülyeség a filmben, akad ám bőven, egyébként ez rontja le a színvonalat is, hiszen összességében nem lenne ez rossz alkotás.
Kis költségvetés, kicsit mezítlábas, de attól még nem lenne ez olyan katasztrofális.

Pár poén:
A „Rossz kutya!” se semmi, de a „Kilóg a belem, Cooper! Majd én visszatolom!” erre is ráver.
A kedvenceim közé tartozik még az a jelenet, amikor a katona botot dobott a farkasembernek… és az még utána is nézett! :D
Vagy a lőszer fogytával már fényképezőgép vakuval tartották vissza a vadakat, de a legjobb mégis az volt, amikor az utolsó túlélők egyike leállt bokszolni a farkasemberrel. :D
Ezektől úgy elég nehéz függetleníteni magamat és azt mondani: „Jó ez!”
Mert nem így van. Ez egy gyenge film, amit a sok rossz poén elront. Habár amennyiben eleve viccként kezeljük, akkor meglepően jól szórakozhatunk rajta. Fogékony társasággal páratlan élmény lehet, egy dolgot azonban nem szabad. Komolyan venni az alkotást.
Ez igen csak nehezünkre eshet – ha vesszük a röhejes jeleneteket -, ha vetünk egy pillantást a farkasemberekre. Ezek a mitikus szörnyetegek úgy néznek ki, mintha pár balerina a fejére húzott volna egy túlméretezett farkas trófeát. Ez még nem is lenne gond, kis költségvetés ugye, de legalább a mozgásuk lehetne egy kicsit hitelesebb.

A végeredmény farkasbalerinák balettoznak a házban, mégis minden katona bokán fossa magát a rettegéstől.

Mondjuk, ha a farkasemberek valóban így mozognának, akkor még én is leállnék velük bokszolni… :D

Végül egy elég gané fordulattal zárunk, ami csak megerősíti a fentebb kibontakoztatott véleményt, miszerint:
Ez egy elég ügyetlen munka, ami fokozatosan válik röhejessé, eközben még a színvonala is folyamatosan romlik. Poénként elmegy, de nem jelentékeny, mi több a benne lévő potenciált – ha eltekintek a farkasemberek kinézetétől – csúfosan meggyalázza.

Hasonló tartalmak:

Az Idegen (The Minus Man)

A-fraid — Wed, 15 Feb 2012 21:25:26 +0000

Mindenek előtt: Nem tudtam, hová tenni ezt a filmet, mintha egy másik dimenzióban mozogna, mint én.
Nem egy tempós darab és túl sokszor éreztem azt, hogy: Lenne már vége!
A mondanivaló mélysége nem jutott el hozzám, pedig az alkotás nagyon komolyan veszi magát.
Hampton Fancher mozija azonban a legnagyobb hibát ott követte el, hogy erre a főszerepre Owen Wilsont kérték fel.

Háááát…

Nagyon nehéz dolgom van, mert ez a film annyira méltatlan az említésre, hogy nincs mit leírnom róla.
Sajnálatos módon közel két órán keresztül tankönyvekbe illően untat. Ha egyszer valaki szeretné megtudni, hogyan kell egyhangú, monoton és semmitmondó filmet forgatni, az nézze meg ezt. Ez itt az etalon!
Próbálok itt hímezni-hámozni, de alig van mit leírnom róla.

Fancher fogta Lew McReary regényét és készített belőle egy a figyelem felkeltésére, az érdeklődés ébrentartására alkalmatlan produkciót, ami képtelen bármilyen komolyabb impressziót kifejteni a nézőre. Olyannyira felejthető és gyenge ez a film, hogy – nem most láttam ugyan – de már alig emlékszem belőle bármire is.

A főszereplő egy világjáró, akivel képtelenség azonosulni, vagy megérteni, de legalább alapjaiban unszimpatikus. A mozi szerencsétlenségére Owen Wilson alakítja ezt az idegent, aki Amerikát járja, míg ki nem vesz egy szobát egy kedves házaspárnál. Ez a férfi, Vann, valami megfoghatatlan személyes varázsnak köszönhetően kivívja az emberek szimpátiáját.
Megkedvelik, megosztják vele gondjaikat, miközben fel sem tűnik nekik, hogy ők viszont nem tudnak semmit erről az idegenről.
Össze is barátkozik főbérlőjével, elkezd beilleszkedni, éldegél békében, a Postán kezd dolgozni, Janeane Garofalo személyében még egy barátnőt is szerez.
Egyetlen aprócska gond van ezzel az idilli helyzettel. Még pedig az, hogy Vann fejével nincs azért minden rendben. Egy picikét sorozatgyilkos és nem is bír magával sokáig.
Elkezdi űzni az ipart, a békés városka lakói fogyatkozni kezdenek, a gyanú ráterelődik.
Két nyomozó zaklatja időről-időre, de az sem teljesen biztos, hogy valóban léteznek az urak…
Vajon mindez csak a főszereplő elméjében játszódik le, aki külön életet él a valódi életben?

„- Egyszer, még régen, ott feküdtem a fűben és egy pók mászott be a fülembe.
- És?
- És? Aztán ki is mászott. Nem talált semmit.”

Ez a kiemelt párbeszéd darab kiválóan mutatja be milyen a film. Ahogy a pók, én sem találtam semmit ebben az alkotásban. Vagy teljesen üres, tartalmatlan, vagy képtelen üzenetét kifejteni.
Amire azért lett volna lehetőség a közel két óra játékidő alatt.
Owen Wilson ne játsszon komoly szerepeket, vagy ha mégis, akkor válasszon személyéhez, talentumával jobban harmonizálót.
Ami leginkább megbélyegzi ezt a mozit, az hogy nem tudom mit akart nekem mondani.
A rossz szereplőválasztás akár még el is nézhető, de azzal nem igen lehet mit kezdeni, ha közel két óra után csak bámulunk magunk elé, mert az egész látnivaló értelmetlen, unalmas és fárasztó volt.

Hasonló tartalmak:

És hamarosan a sötétség (And Soon The Darkness) 2010

A-fraid — Wed, 08 Feb 2012 10:20:02 +0000

A Remake-gyártás újabb üdvöskéje, mely egy 1970-es alkotás újragondolása és feltehetően teljes tönkretétele. Ugyan az eredeti elkerült, mégsem hiszem, hogy ekkora szörnyűség lett volna. Mert így van ez a 2010-ben az emberiségre szabadult „akármi” iszonyú gyenge, már-már fizikai fájdalmat okozott a megtekintése. Két csinos nővel ugyan el lehet adni egy filmet, de attól az még nem lesz jó. Ez meg aztán az igényes mozik között a trash-kategória.

Tovább...

Azzal kezdem, hogy ritkán látni ekkora szart.
Óvva intenék tőle mindenkit, tudom, vannak emberek, akik kedvelik a mostanság futószalagon gyártott horrorokat is. Azonban ezt még nekik sem ajánlhatom jó szívvel. Főleg azért mert 18+-os besorolású horrorként nincs benne semmi horrorisztikus, ijesztő és még a thriller elemek is (az a maréknyi, amit tartalmaz) elhibázottak.

Két női főszereplőnk, Amber Heard és Odette Yustman főleg fizikai adottságait domborítja ki, mintsem színészi tálentumát. Sőt Yustman elviselhetetlenül rossz.
Ők ketten turistaként érkeznek Argentínába, ahol bulizással, biciklizéssel, túrázással, napozással töltik az időt. Az első félórában az égvilágon semmi sem történik, annyit kivéve, hogy feltűnik a titokzatos férfi főszereplő, Karl Urban, kinek karaktere szánalomra méltóan egydimenziós, vagy még annyi se.
Aztán ripsz-ropsz, Yustman eltűnik és mivel barátnőjével előtte összevesznek, eltelik egy kis idő mire keresni kezdi.
A rendőrség nem hajlandó segíteni, a lány (Heard) magára marad aggodalmával.
A hatóságok és a helyiek is elzárkóznak, a keresés reménytelen, míg be nem csatlakozik Urban figurája, aki a lány segítségére siet, mivel ő maga is egy lányt keres, a húgát. Így akadnak egy titokzatos helyre, minek neve Del Lago és sietniük kell, mert a lányokat sötétedésig (innen a cím) meg kell találniuk máskülönben minden remény elvész.

A produkció igazából teljesen eseménytelen, az a kevés történés, ami van, az meg rém unalmas.
Ha a leforgatható, lehetséges legrosszabb film receptjére lenne szükség, akkor tessék, itt van. Ez rossz, nagyon rossz. Nincs egy pozitív tulajdonsága, egy értékelhető momentum a másfél óra alatt, amíg az alkotás kínozza a nézőt. Mert így van, kín a végignézése.
Egyetlen dologgal bírt rávenni, hogy befejezzem és ne idő előtt.
Másként hogy írnék róla kritikát, ha nem is láttam, pedig hányszor, de hányszor éreztem késztetést, hogy kikapcsoljam…

Nehezen tudom elképzelni, hogy ez bárkinek is tetszhet, az IMDB 5.0-szes értékelése túl elnéző.
Én nem tudok az lenni…
Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy ha már gyenge történetet választunk, akkor valami másból kell pluszt adnia a mozinak. Legyenek azok hangulati elemek, a színészek játéka, a látvány, vagy bármi apróság. De az, hogy mindezek közül az égvilágon semmit se sikerüljön, az luxus.

Hasonló tartalmak:

Koszorúslányok (Bridesmaids)

A-fraid — Sun, 22 Jan 2012 15:15:36 +0000

A tavalyi év egyik legnagyobb durranásának kikiáltott, az év vígjátékának nevezett, a „Női Másnaposok” címkével ellátott alkotás olyan messze van a jótól, hogy arra nehéz szavakat találni. Egy jól bevált és unalmas receptet alkalmaztak a készítők, – köztük a producer, Judd Apatow, a parasztkodás mestere – vagyis főként fizikai síkra terelték a poénokat. Annyi biztos, hogy a beharangozáshoz (és az IMDB 7-es értékeléséhez képest) mérten, ez a film rémesen alulteljesít.

Szarban a menyasszony…

Én nem tudom, de a mostani vígjátékokból már minden kiveszett, amik egykor szórakoztató volt. Egykor Nielsen, vagy a Folytassa sorozat is el-elsütött altesti poénokat, de nem mentek olyan mélyre, hogy már csak a gusztustalanságról legyen szó. Ma már azon megy a versengés, hogy ki tud gusztustalanabb, igénytelenebb, parasztabb lenni. Ez eleinte még „üdítő” is volt, ám egyre több ilyen jön ki a piacra és az ember már azon csodálkozik, ha egy vígjátékban nem „durrantanak” el egy fingós-szarós poént, ami már jó ideje nem poén. Az, hogy most nőket tettek meg főszereplőnek semmi újat nem hoz, minden ugyanolyan. Ugyanúgy parasztok, ugyanúgy szarnak, hánynak, kefélnek, stb.

Az egész egy sekélyes borzalom, de a legnagyobb gond, hogy hosszabb két óránál. Vagyis mindezt a szánalmas, gyermeteg ostobaságot még túl sokáig is ragozzák.
Kristen Wiiget én egy tehetséges komikusnak tartom, de amikor megláttam, hogy mit művel ebben a filmben, – végső soron az egész mozi Wiig magánszáma, rá épül minden, egyértelműen ő az alkotás centruma – helyette is elszégyelltem magam.
Annak ellenére, hogy az egész filmben szinte csak ő villant valamit.
Rajta kívül Melissa McCarthy értékelhető és egyedül Chris O’Dowd játékát nevezném jónak, szimpatikusnak, természetesnek. Wiig bűne tovább súlyosbodott, amikor némi utánajárás után kiderült, hogy a szkript megírásában is részt vett. Ergo, ennek a sok „szarságnak” egy része az ő fejéből pattant ki. Rajtuk kívül még szerepel a filmben pár kevésbé ismert angol komikus ( pölö Matt Lucas) és Maya Rudolph is, akit jó humoristának tartanak, de ezt még egyetlen filmjében sem tudta bizonyítani, ebben meg pláne nem.

Az egész hülyeség-halmaz lényege annyi, hogy Annie (Wiig) legjobb barátnője, Lilian (Rudolph) megházasodik, és arra kéri barátnőjét, hogy legyen a tanúja és szervezze meg a leánybúcsúját.
Főhősnőnk örül persze, de főleg elszontyolodik, hiszen ő sem lesz már fiatalabb és az „igazi” várat magára, magányos és az idegösszeomlás kerülgeti. Csapásként éli meg, hogy barátnője férjhez megy, mivel úgy látszik a nőknél a házasság kardinális kérdés. Nagy ügyet csinálnak belőle, aminek az lesz a vége, hogy összegyűlik hat nőszemély, mint nyoszolyólány és mindnek olyan színes a személyisége, mint egy hematóma. Nekiállnak megszervezni a leánybúcsút, étellel, itallal, eközben ruhát próbálnak, miegymás.
Egyszóval végignézhetjük az unalomig ismert, esküvőnek nevezett cirkuszt, illetve annak nem szokványos előkészületeit. Ha mindez nem lenne hátat borsóztatóan izgalmas, a figyelmes készítők megspékelték a produkciót a régi legjobb barátnő, és az új legjobb barátnő (Rose Byrne) folyamatos versengésével, egymás szívatásával és ellenségeskedésével.
Ebből fakadóan lesz itt a méltatlan mellőzöttség érzésétől kezdve, az idegösszeomláson át, a veszekedésig minden, míg el nem érünk a megszokott sablon Happy Endhez.

A film nem más, mint pár középkorú nő őrjöngése és szánalmas bohóckodása, mindez egy esküvő feszültségével átitatódva, leöntve sűrű, altesti poénokkal. Van itt minden, mi szem s szájnak hányingere. Egymásra hányás, mosdókagylóba, utcára szarás, részeges dúvadulás, tabukat nem ismerő szexdumák. Ha azt mondom, hogy cseppet sem kifinomult, akkor még finom és szűzies vagyok.
És akár felfogja az ember, akár nem, de a Golden Globe-on két jelölést is kapott a film.
Egyet Wiig teljesítményéért, egyet meg (ez kiemelem) A LEGJOBB VÍGJÁTÉK kategóriában.
Hová tették a szemüket? Valószínűleg egy másik filmet láttak. Ez egy borzalom…

Hasonló tartalmak:

Cáparajzás (Shark Swarm)

A-fraid — Sat, 21 Jan 2012 16:57:36 +0000

Ha már belebotlottam a The Reef-be, akkor már úgy voltam vele, hogy kerítek egy másik cápás mozit, aztán kirakom őket párban. Ezt választottam, bár jól tudtam mire vállalkozom. James A. Contner a Tv-s világban mocorgott eddig, sorozatokat, Tv-filmeket rendezett, tulajdonképpen eszményi jelölt volt.
A gond csak az, hogy ez a film, merő hülyeség, indokolatlanul hosszú, miközben azt is el kell ismerni, valamivel ügyesebb az ilyesfajta alkotásoknál, de azért nem nevezném jó mozinak.

Cápák gyülekező!

Tv-és film révén azt hiszem sejthető a színvonal, a minősége nem is rosszabb, mint az átlag „csatornás moziknak”, annyi különbség azonban mégis akad, hogy ez már lemegy a trash műfaj szintjére.
E két részre osztott cápauszony parádé túl hosszú, ahhoz hogy érdemben kitölthették volna a játékidőt.
Nem is igazán értem miért nyújtották el így, teljesen felesleges volt.
Az egész lényege az, hogy egy öbölben fekvő kisváros élete fenekestül felfordul, amikor a környezetszennyezés miatt a környék cápái – fajtától függetlenül – falkába verődnek és úgy kezdik tizedelni a népességet. Tigriscápától kezdve, a pörölycápán át, a nagy fehérig, minden van.
Már ez is megmosolyogtat, de még sehol sem tartunk a filmben…

A főszereplőnk egy halász, Daniel Wilder (John Schneider), akit a népszerű Smallville sorozatból ismerhetünk, mint Clark Kent apját. A halhiány miatt egyre nehezebb dolguk van feleségével (Daryl Hannah) és lányával (Mimi Michaels). És még a hataloméhes Hamilton Lux (Armand Assante) is a felvásárlásukon ügyködik, hogy az övé lehessen az egész város.
Ahogy az lenni szokott, eleinte senki nem sejti, hogy baj van, de aztán kiborul a bili, a cápák garázdálkodni kezdenek a partközelben. És nem tréfálok:

Aki a vízbe kerül, az meghal!

Egy buggyanás, némi vörös festék és ennyi. Semmi kapálózás, vagy küzdelem az életért.
Tulajdonképpen nagy butaságok, illetve sok butaság nincsen a filmben, alapjába véve nem ezektől lesz rossz. Egyszerűen csak nem jó film. Benne van ebben a hossza is, illetve az Asylum-szintű baromságok, mint a számtalan felesleges jelenet, a jelenetismétlések, a gagyin animált cápák, és az ehhez hasonló röhejes részletek:
A legagybomlasztóbb badarság az impulzus fegyver volt, amivel a cápák ellen harcoltak – ez kétségtelen! De akad itt még halott cápa, ami leharapja az emberek végtagjait, továbbá a fiatalabb Wilder testvér (Roark Critchlow) szánalmas flörtölése is csak tovább rontja az összképet.
Végső soron nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez egy kihagyható alkotás, kivéve, ha az ember szereti az ilyen másod-harmad vonalbeli dőreségeket, társaságban nézve még kellemes szórakozás is lehet, hiszen el lehet rajta hülyülni, kacarászni. Egy dolgot nem lehet:
Komolyan venni!
Még akkor sem, ha a színészgárda komolyabb nevekkel van fémjelezve, mint Hannah, Schneider, F. Murray Abraham, vagy a furcsa mozgású Assante.
A fő gond abban leledzik, hogy az alapsztori egy ökörség. Nincs mese, az és ezen el is ment a mozi.
Arról nem beszélve, hogy csak az ilyen filmekben bizonyul elháríthatónak és következménynélkülinek egy ekkora katasztrófa.
A film gyenge, ennyi és nem több, túl hosszú és elég amatőr munka még egy Tv-filmhez képes is. Sajnos célt sem ér igazán, hiszen megkísérli felhívni a figyelmet a környezetvédelem fontosságára, a szennyezés megállítására, de mivel ekkora zöldség a történet, ez elvonja a figyelmet a mögöttes mondanivalóról.

Hasonló tartalmak:

Karácsonyi Áramszünet (The Blackout)

A-fraid — Fri, 23 Dec 2011 16:58:34 +0000

Nem sokára kezdetét veszi a szeretet szentséges ünnepe, mégsem tűnik olyan aktuális választásnak ez a film. Nem egy szokványos karácsonyi film, de itt egy nagyon míves darabról van ám szó. Pontosan ezért nem állhattam meg, be kell mutatnom. Az IMDB 3,6-os értékelése azt hiszem még egy kicsit elnézőnek is nevezhető. Vessünk egy pillantást erre a „felkavaró” borítóra… :D

Mindezek után…

Piciny bevezetőm után, azt hiszem teljesen nyilvánvaló, hogy újabb darabbal gazdagodik a ’szar film’ kategóriánk. Robert David Sanders első saját mozija egy kb. ötödik vonalbeli sci-fi horror kutyulék, melynek csekély jó tulajdonsága közül az egyik, hogy mindössze egyetlen óra és 15 perc hosszú.
Ez is kész csoda, ha figyelembe vesszük, mily kevés játékidőt kíván egy ilyen iszonyatos forgatókönyv.
A borítóra tekintve rögtön furcsa érzések kavarodnak fel a gyakorlott mozi néző lelkében.
Nekem az jutott eszembe: Merő móka és kacagás lesz ez a bő egy óra.
Ilyen borítóval nem is lehet másként…

Alapvetően nem is csalódtam, hiszen egy kőkeményen Asylum-szintet is alulmúló, röhejes hülyeségbe futottam bele. Egy ilyen sztorit megközelítőleg 20 perc alatt össze lehet hozni.
A történések érdemi tartalma is összefoglalható ennyi idő alatt, szóval a plusz 55 perc csupán arra alkalmas, hogy felesleges körítésként szolgáljon ehhez a remekbe szabott produkcióhoz.
Tehát dúl a Karácsony Los Angelesben, de a szeretet ünnepe földrengésekkel, áramszünetekkel, különös eseményekkel tarkított.
Már ekkor nyilvánvaló:

Nincs kilátás kellemes ünnepekre!

Egy család és egy baráti társaság ünnepi készülődését követhetjük nyomon, miközben mit sem sejtenek arról, hogy hamarosan elszabadul a pokol körülöttük.
Helye szerint, egy épületen belül játszódik az egész, ahol a korábban megismert család egyik sarja picike és fura jószágokra lel az alagsorban, amik egy lyuk körül flangálnak, mely a földrengés következtében nyílt.
Ezek az apróságok egyébként olyan mozgáskultúrával rendelkeznek, mint egy távirányítós autó… szóval jópofa… :D
Megkezdődik a buli, az ünnep és a mészárlás is, hiszen egy alien-koppintó szörnyeteg szabadul rá a népre. Puncs helyett a vérükre szomjazik és a kinézete… pusztító!
Ha láttunk már gagyit, röhejeset… sablonosat!

Az emberek kétségbeesnek az áramszünet és rájuk leselkedő dög miatt, miközben nekilátnak kimeríteni az ostoba viselkedés tárházát. Emellé párosul még az átgondolatlan cselekmény és számos baromság, amik teljesen komolytalanná teszik az egyébként sem tekintélyes alkotást.
Remek példa erre a pali, aki stukkerrel megy karácsonyi házibuliba. Mi több, mindjárt kettővel! :D
Egy lánykérés is lezajlik, miközben rémülten menekülnek a házból, és keresik az elveszett gyerekeket.
A szereplők egytől egyig unszimpatikusak és sterilek, a színészi játék a béka segge alatt, sőt valamilyen oknál fogva a legéletrevalóbb szereplők pusztulnak bele a küzdelembe a szörnyekkel.
Akik egyébként szintén nem a következetesség mintapéldái, hiszen egyik pillanatban még van tarajuk, aztán meg már nincsen. Lehet, hogy hímek és nőstények?

Az áramszünet (vagyis a sötétség), mint a rettegés fő forrása is értelmét veszti, hiszen a legtöbb esetben valami külső fényforrás az utcáról kiváló fényviszonyokat teremt.
A film vége is borzalmas. Nem igazán van rá jobb szó, mintakövető sablon hülyeség.
Bár nem ez rontja el a filmet, inkább az ötlettelenség és az átgondolatlanság. Nem lehet mentség az sem, hogy kevés volt a pénz. Hogy telerakjuk-e a filmünket hülyeségekkel vagy sem, az nem financiális kérdés. Én még a szörnyű kinézetű szörnyeket is hajlandó lennék elnézni, de összességében ez egy iszonyat. Szokatlan rövidsége ellenére nem tudták kitölteni tartalommal, telve van felesleges részekkel, ami csak azért gond, mert kínná válik a végignézése.
Ha rövidebbre veszik, nem lehet kiadni DVD-n, de így meg csak egy huszadrangú kontármunkát szabadítottak a világra. Ostobaság az egész…

Hasonló tartalmak:

Hora (Whore) - 2009

A-fraid — Fri, 25 Nov 2011 18:42:40 +0000

Ez a film a leginkább azzal a szóval írható le, hogy: Ambivalens.
Egyrészt furcsa amatőr, művészfilm jelleget ölt, majd a következő pillanatban átvált értelmetlen ostobaságba, majd ebből áttérünk holmi huszadrangú darabolós, hentelős, slasher-be.
Norvégia újabb „gyöngyszeme” egy fércmunka, mintha a rendező (Reinert Kiil) sem tudta volna, hogy pontosan mit akart. Annyi bizonyos, hogy én kitenném rá a 18-cas karikát, nem csak azért mert durva, hanem mert megtekintése, akár még károkat is okozhat.

A Hora jelentése pedig…

A Hora jelentése pedig… nem igazán szalonképes… de lényegében: Ribanc.
Jó kis, figyelemfelkeltő cím egy filmnek nem igaz? De nehogy azt higgyük, hogy ez majd valami mélyrepülés lesz a testüket pénzért árulgató nénik világában. Nem, ez egy kicsit más jellegű…
E film után nem sokkal láttam a Köpök a sírodra c. filmet – a 2010-es remake-re gondolok -, amely szinte teljes mértékben ugyanez. Szóval, ha valaki már látta azt, ezzel a filmmel már ne fáradjon. És fordítva…
Annyi különbség azonban van, hogy a mókás című Köpök a sírodra valamivel jobb.

A mozi stílszerűen két lány durva megerőszakolásával veszi kezdetét, bevezetve ez által, mire is számítsunk a folytatásban. Főszereplőnőnk vidékre tart, ahol egy hangulatos nyári lakban megszállva szeretné megírni újabb könyvét. Ám erre nem keríthet sort, mivel először még csak álmai hánykoltatják, majd valamivel később a helyi férfiak zaklatják.
Ennek az lesz a vége, hogy rátörnek otthonában és megerőszakolják. Miután „végeztek vele”, a homlokába karcolják: Hora, vagyis Ribanc.

A nő megaláztatásakor törekedtek a valósághű megjelenítésre, mondhatni durvára sikerült az ábrázolásmód. Ez az egyik oka annak, hogy nem tudtam eldönteni a film komoly szeretne lenni, vagy sem. Mert amíg itt szigorúan a drámára helyezi a hangsúlyt, addig a továbbiakban – illetve az előzményekben – mintha elbohóckodná az alkotást.
Erre remek példa az utat elálló, többször is feltűnő biciklis lány. Az ő szerepe, jelenléte meghaladja az én kognitív képességeimet.
Lényeg a lényeg, a megerőszakolt lány belerokkan a történtekbe, amin semmi csodálnivaló nincs, majd bosszúhadjáratot kezd a férfiak ellen. Változatos módszerekkel végez velük.

A Köpök a sírodra norvég verziója, egy elég ügyetlen feldolgozás, amely ugyan sajátos stílussal rendelkezik, de a műfajok kevergetésével, illetve a váltakozásukkal nem hinném, hogy célt értek.
Ellehetetlenítették a filmet, mely ennek köszönhetően egy furcsa, amatőr hangulatú elegyet alkot, melyben fülön foghatóak a művészfilmek, a thrillerek és slasher mozik stílusjegyei.
De elég szerencsétlen ez a mixtúra…
A műfaji meghatározása sem stimmel a produkciónak, hiszen akció jelenet nem igazán van benne, horror az meg pláne nem, míg azt hiszem elég ízléstelen dolog vígjátékként megcímkézni egy olyan alkotást, amiben megerőszakolnak egy nőt.
Ettől függetlenül a mozi bizonyos részletei, ha nem is viccesek, de elég röhejesek.
Végső soron ez egy meghatározhatatlan, ám rém esetlen és gyenge film, mely fantáziátlanul koppint le egy régi thrillert, ami a Köpök a sírodra. Tele céltalan és értelmetlen eseményekkel, jelenetekkel, zavaró az alkotás, nem is magas az élvezeti faktor, amit ékesen bizonyít az IMDB 3,5-es értékelése.
Ha úgy gondolja valaki, hogy mégis megpróbálkozna vele, nézze meg ezt a teaser trailert, majd fontolja meg még egyszer:

Hasonló tartalmak:

The Last Seven – Az Utolsó Hét ember a Földön…

A-fraid — Sat, 19 Nov 2011 16:55:37 +0000

A 7-es egy mesebeli szám, több kultúra tulajdonít neki mágikus tulajdonságokat. Ebben az alkotásban is központi szerepet kapott ez a szám. Kerekítettek köré egy olyan történetet, amire akárki felkapja a fejét. Joggal gondolhatja az egyszeri (vagy többszöri) filmnéző, hogy most aztán kifogott egy igazán érdekes alkotást. Az első filmes rendező, Imran Naqvi nem is készíthetett volna rosszabb filmet, illetve az én fantáziámat már meghaladja egy ilyen lehetőség elképzelése.
A menthetetlenül B-kategóriás, angol mozi csupán DVD-re jött ki a tavalyi évben, és megismerhetjük belőle, hogy milyen lenne, ha egyszer csak London 7 millió lakosa nyomtalanul eltűnne, 7 ember kivételével.

Folyt. köv.

Igazából az IMDB 3,8-cas értékelése elég beszédes. Ám a baj az, hogy amikor én a filmet megnéztem, még nem volt semmilyen értékelés. Pedig megmenthettem volna magam közel másfél óra dögunalomtól, de én nem bírtam magammal.
Az előzetes érdekes volt, némi amatőr hangulattal fűszerezve, – ami esetenként igazán kedvemre való mozik ismertetőjegye – de ahogy az már annyiszor előfordult rászaladtam arra a bizonyos harci péniszre…

Kezdésként egy férfi tér magához az üres londoni utcán. Nincs sehol egy lélek se, semmi mozgás, semmi élet, egyedül van, minden kihalt.
Ekkor még nem hibáztak a készítők, hiszen a kietlen utcák, az elhagyatott épületek és a még mindig működő közlekedési lámpák megteremtenek egy egészen borzongató posztapokaliptikus hangulatot.
Sajnos ettől kezdve egyenes arányban romlik a film színvonala.
A már említett hét ember, aki a lakatlan városban maradt, szépen lassan összetalálkozik.
Eközben a néző az égvilágon semmit sem ért, érthetetlen, nem ritkán bizarr bevillanások szakítják meg az eseménytelen eseményeket, mialatt igyekszenek misztikus homályba vonni az egészet. Érthetetlen események követik egymást, az egész egy zagyvaság, de annyi bizonyos, hogy a hetes szám gyakran előfordul az alkotásban, és talán a keresztény vallás is jelentős lehet.

Az egész összefüggéstelen, egészen a legvégéig, ami rendben is van csak a befejezés, ahogy minden kiderül… Na, az aztán csalódást keltő!
Persze kinek mi jelent csalódást…

A hét szereplő összegyűlik és találgatással – mégis mi történhetett – és többnyire céltalan mászkálással töltik az időt. Nem emlékeznek semmire, egyedül a bevillanások közösek bennük, egyelőre…
Aztán persze jó szokásként jön az egyáltalán nem meglepő fordulatok serege, természetesen módjával, de a szereplők is fogyni kezdenek, miközben rájönnek arra is, hogy rajtuk kívül még van valaki a városban. Ezt az alakot csak ritkán látni és Danny Dyer személyesíti meg, egyáltalán nem bizalomgerjesztő alak…

Ahogy haladunk a vég felé, egyrészt már a falat kaparjuk, hogy véget érjen végre, másrészt elkezdenek megvilágosodni elménkben az eddig ostobaságnak tartott események.
Sajnos, ezáltal ugyan a történet értelmet nyer, de annyira érdektelen és gyenge, hogy nem érte meg végigszenvedni a végső konklúzióig azt a rengeteget unalmas, vontatott percet.
Bosszantóan elszúrták a mozit, hiszen a remek felvezetés után, elrontották a tárgyalást azzal, hogy túl sokat ködösítettek, miközben elfeledkeztek arról, hogy azért valami történhetne is a filmjükben.
Mindezt „megkoronázták” egy iszonyatosan gyenge és számtalanszor eljátszott végkifejlettel, amelyet az előzmények fényében nem is teljesen értek. A színészek egyszerűen semmit nem tudnak hozzáadni a filmhez, ami így elvetélt próbálkozás maradt.
Pedig nevesebb, bár nem élvonalbeli színészek is akadnak a szereplők között.
Elsősorban a keveset szereplő Danny Dyer, de ott van még a sokak számára ismerősebb Tamer Hassan, vagy Kevin Phillips, Ronan Vibert, esetleg Rita Ramani, és ne felejtsük el Daisy Headet, valamint Sebastian Streetet és John Mawsont se.
Azért az látható, hogy nem a szakma elitjéről van szó, ámbár nem az nem is szükséges egy jó filmhez.
Elég lett volna egy jó sztori, amely igazából meg is adatott. Könnyedén párhuzam vonható a Vanishing on 7 streetel, de az a film – bár szintén nem túl erős – mégsem elkeserítően gyenge.
Azt lehetett élvezni, ezt maximum akkor sikerült volna, ha pisztolyt szorítanak a fejemhez.
Kár ezért a filmért, mert jól indult, de azonnal egyértelművé válik a néző számára, hogy nem kellene minden jöttmentnek filmet forgatni…

Hasonló tartalmak:

A Küklopsz Szövetsége (Cyclops)

A-fraid — Fri, 29 Apr 2011 17:12:53 +0000

Az IMDB-n 3-as értékeléssel bíró Tv film önmagáért beszél, pláne ha vetünk egy pillantást erre a katartikus borítóra. Na, persze tudjuk jól, hogy nem könnyű a tévés alkotások sorsa, de ez nem lehet mentség, ha az ember egy ilyen borzalomba szalad bele. Én persze tudtam mire számíthatok – és el kell ismernem kialakult bennem némi vonzalom az ilyen B-kategóriás thrash-ek iránt.
Azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül…

Minden út Rómába vezet…

...lássuk, hogy mi történik, ha arra megy a Küklopsz. Mert bizony a film sztorija lényegében ez.
Róma császára, Tiberius, akit a frenetikus Eric Roberts alakít, úgy határoz, hogy a felettébb népszerű Marcust (Kevin Stapleton) küldi a mesebeli szörnyetegért. Jó lesz majd az arénába…
A főhősünk el is ballag érte, katonáival együtt elfogják a bestiát és dicsőségesen bemasíroznak vele a városba. Mialatt a Küklopsz időnként elszabadul és randalírozik az utcákon, Marcus ellen összeesküdnek, és rabszolgasorsra juttatják. Tehát gladiátorként szembekerül, a retteget monstrummal.
Eközben lezajlik némi lázadás is, melynek köszönhetően megdől a zsarnoki uralom.

A történet egyszerűsége önmagáért beszél. Ám ez az egyszerűség kéz a kézben jár az elmaradhatatlan hülyeségözönnel, a figyelmetlenséggel, nemtörődömséggel, az igénytelenség jeleivel. Hiszen még azt sem mondhatjuk, hogy nem volt pénz a produkcióra: milliókból gazdálkodhattak, ami azért egy mozi esetében nem olyan sok, de akkor sem kevés.
Viszont, ha a kardinális pontot keressük, ahol rossz irányba indul az alkotás, akkor nem kell messzire menni, hiszen már genezisében vacak az egész. Igen, megint a történetről beszélek! Nem kérdés, hogy baromság… hallatlan ostobaság, a megvalósítás pedig meg csak tovább ront a próbálkozáson. Persze, láttunk már nagyobb butaságokat is!
Azt nem is ragoznám túl, hogy miképp valósították meg a Küklopsz kinézetét és mozgását.
Nem érdemes sokat várni… emellett a hangképzése is elég egysíkú, de a pálmát mégis csak az rész viszi, amikor a szörnyeteg és Marcus beszélgetnek egymással. Leírhatatlan… :D

Róma életre keltése is furcsára sikeredett, a Kolosszeum például mintha egy kicsit aprócska lenne…
A színészeket sem irigylem. Azon túl, hogy sok tehetséget nem villantanak fel, még elég hidegben is forgathattak, szinte végig látszik a leheletük. Biztos mókás volt azokban a lenge tógákban flangálni… :D
A harcok koreográfiái – Küklopsszal, vagy anélkül – ritka gyengék, bár azért az egyik rabszolga puszta kézzel töri el egy légionárius alkarját. Az azért már nem semmi… :D
Szóval hülyeségből akad bőven, de a legjobban mégis csak az tetszett, hogy a Római Birodalom császára, spórolt a vendégeinek készítendő vacsorán… :D
A Küklopsz szövetsége – nem is tudom, milyen szövetségről van itt szó – nem jó film.
Sőt kifejezetten rossz, amiért alapvetően a buta forgatókönyv okolható. A speciális effektek megmosolyogtatják az embert, de az ostobaságok és a figyelmetlenségek (Marcusnál a harc hevében hol van kard, hol nincs) arra késztetik az embert, hogy a fejét fogja kínjában.
Trash-fanoknak kötelező darab az kétségtelen, társaságban is bizonyára jó apropót adhat egy kitartó poén-partira. De csak úgy magában fogyasztva, egymagunkban nem hinném, hogy felejthetetlen élményt nyújtana.

Hasonló tartalmak:

Bonin: Az Országút Gyilkosa(Freeway Killer)

A-fraid — Sat, 29 Jan 2011 18:07:12 +0000

Már megint egy sorozatgyilkos, gondoltam magamban, de azért adhatok egy esélyt a filmnek, mert miért is ne. Már távolról Asylum- szaga volt a dolognak, de nem kell megijedni ennek az alkotásnak semmi köze a veretes stúdióhoz.
Ez önmagában, anélkül is pont elég rossz.
Egyébként stílusában, hangulatában egy Asylum mozit idéz, de ez az típus, amin nem lehet jókat kacarászni. Ez is szánalmasan gyenge, de nem poénos mellé.
Csak simán rossz…

Jó tanács: Sohase stoppolj!

Aki jártasabb a horror - thriller műfajok berkein belül annak ezt nem kell részletezni. Számos film története épül stoppos gyilkosokra, illetve az utakat járó, ártatlan stopposokra leső emberi fenevadakra.
Jelen alkotásban igaz történetet dolgoztak fel, még pedig egy rettegett sorozat mészáros, William Bonin életének egy bizonyos, vérben bővelkedő részét.

Mr. Bonin az országutat járta furgonjával és fiatal férfiakra vadászott. A filmben erre a homoszexuális hajlamra is bőven akad utalás. Amíg más gyilkosok fiatal nőket irtogattak, ő addig a srácokat fojtogatta. Az egyensúly, ugye…
Ez az elmebeteg – a kezdetekkor – éppen börtönben guggol és az egyik áldozat anyja igyekszik kiszedni a férfiból, hogy vajon a gyermeke haláláért is ő felel- e.
Felidéződik, hát a gyengén megírt forgatókönyv alapján pergő történet, melyben elég részletesen megismerhetjük Bonint a múltjával egyetemben, illetve az őt körülvevő embereket is. Az alkotók ügyeltek arra is, hogy a gyilkosságok, továbbá két véres esemény közti időszakok is kellően ki legyenek hangsúlyozva.
Vagyis, valami elképesztően unalmas és vontatott a film cselekménye!
Az üresjáratokat néha megszakítják valami aprósággal, ami körülbelül fél percig ébren tartja a nézői kíváncsiságot, de elejétől a végéig egy elaprózott, tartalmatlan iszonyatról van szó.

Ha még azt is hozzá veszem, hogy a színészek teljesítménye egyenlő a nullával, akkor aztán igazán teljessé válik a kép. Egy körülményes, izgalommentes, rossz történettel rendelkező, felületes munka képe. A főszerepet játszó - az első igazi főszerepe – Scott Anthony Leet szembántóan túljátszotta a figurát. Engem inkább egy bizarr cukros bácsira emlékeztetett a karakter.
Bonin, társával – Vernonnal (Dusty Sorg) – együtt járják a sztrádát, és ha alkalmas fiút találnak, azt kinyírják. Ám főszereplőnk bevesz egy másik srácot, Kyle-t (Cole Williams), mivel úgy érzi lelki társak.
Ám itt nem áll meg a dolog, mivel a film során legalább még két kölyköt megkísérel bevonni a kis kompániájába. Nem egy túl megfontolt döntés, pláne egy sorozatgyilkos esetében…
Ezt csak tovább tetézi, hogy a rendőrség komolyan rááll az országúti gyilkosságokra.
Pedig rajtuk kívül szinte mindenki tisztában van a tettes kilétével, ahány embert bevont Bonin…
A gyilkos paranoiás lesz, őrülete elhatalmasodik rajta, és végül természetesen elkapják.
Börtönbe kerül, majd nagy nehezen elítélik és kivégzik. A világtörténelemben ő volt az első ember, akit méreginjekcióval segítettek át a túlvilágra. És körülbelül ennyi érdekességet nyújt a film is!
Valami hihetetlenül unalmas másfél órát jelent ez a mozi a vállalkozó szelleműek számára.
Alapvetően Bonin elképzeléseinek ecsetelése, állatkodások sorozatáról beszélhetünk, emellé még megcsodálhatjuk Scott Anthony Leet ripacskodását is. Lényegében a mozi egy katasztrófa, sajnos kijött DVD-re. Az otthoni DVD-zés kedvelőinek erősen ajánlott elkerülni.
De úgy isten igazából senkinek sem tudom ajánlani. Illetve mégis… akik csak úgy tudnak elaludni, hogy szól valami a háttérben, továbbá álmatlanságban szenvedők is nyugodtan kipróbálhatják.
A siker garantált és gyógyszerre sincs szükség.

Hasonló tartalmak:

Jött 1 busz

A-fraid — Thu, 06 Jan 2011 15:27:07 +0000

Ha az emlékezetem nem csal, akkor ez az első magyar film, amiről kikerül egy kritika. A film koncepciója nagyon érdekes, hiszen öt különálló rövidfilmet tartalmaz, aminek középpontjában egy budapesti buszjárat, a 78-as áll.
Vagyis mind az öt fiatal rendező egy-egy busszal kapcsolatos filmet rendezhetett. Kezdeti lelkesedésem rekordidő alatt lelohadt.

A következő megálló…

Nehéz erről a filmről úgy beszélni, hogy ne lelne ki közben a hideg. Nem is bírtam egyben végignézni, ami mondjuk nem vált a kárára, mert:
1. Legalább megnéztem és nem hagytam rá.
2. Mivel rövidfilmekből áll, hát szüneteltethető.
Annak is oka van, hogy kevés a magyar film a Sorozatportálon. Részemről az az ok, hogy nagyon óvatos vagyok a hazai terméssel. Nem kultiválom az egy kaptafára gyártott romantikus vígjátékainkat, és ha lehet, messzire kerülöm a művész filmjeinket. A többi pedig valahogy sosem jut el hozzám…
Ám ennek a filmnek a koncepciója kíváncsivá tett. Bár ne így lett volna…

A film mintájára, akkor én is darabonként haladnék, kezdjük is az első alkotással, ami Schilling Árpád műve. A címe – ami a filmből nem derül ki – No Comment.
Ha tehetném, röviden én is így jellemezném a filmjét. Nincs tíz perc, szöveg az nincs benne és az egésznek, úgy ahogy van, fikarcnyi értelme sincs. Vagy ha van, akkor az nem érhető fel átlagos emberi elmével. Az egész annyiból áll, hogy egy férfi áll a megállóban, zenét hallgat, miközben esik az eső.
Jön a busz, de arra nem fér fel, mert akkora bulit tartanak rajta. Igazi parti-járat.
Ám ekkorra társaságot kap egy huncutkodó pár személyében. A nőt Vad Katalin alakítja, vagy ha úgy jobban ismerős Michelle Wild. Az ő szerepeltetése ki is merül a meztelenkedésben, elvégre ehhez ért.
Hogy rövid legyek, ahogy e film is, az egész egy tömény hülyeség, ezért a cirka nyolc percért kár volt pazarolni az időt és az energiát.

A második film, ha lehet még ennél is rosszabb. Ezt már Török Ferenc rendezte, akinek a remek Moszkva teret is köszönhetjük. De még a Szezon című munkája is jobb volt, mint ez.
A cím egyébként csupán ennyi: Cipők.
Nem is igen kapcsolódik a buszhoz. Főként a lábak, cipők és egyéb lábbelik ábrázolására fekteti a hangsúlyt és mindezt úgy, hogy az egész értelme egy pillanatra sem villan fel. Van benne egy idősebb hölgy, aki új cipőt kénytelen vásárolni, mert az előző tönkre ment, ezért kapcsolódik be a cipőboltos, de ott van még egy szállodai takarítónő és egy ipari alpinista, aki csúfos véget ér a betonon.
És pont, mint az előzőnek, ennek sincs semmi értelme, csak itt 17 percen keresztül próbálnak halálra untatni.

A harmadik film azonban fordulópont. A Táltosember című alkotás Pálfi György munkája, ami szintén nem túl jó, de legalább humoros. Én jókat tudtam röhögni rajta.
Az egész tulajdonképpen egy szuperhős sztori, csak amúgy magyarosan. A főhős Táltosember, aki nappal családapa, éjszaka azonban a Pesti éjszaka és a buszjáratok őrangyala. :D
A 20 perces történet az Ikarosz-Ikarus párhuzamot dolgozza fel, vagyis a busz márka és a tragikus sorsú görög mitikus alak közötti névbeli hasonlóságot használja fel.
Táltosember ellenfele Daeda László, (Daidalosz után szabadon :D) akit a nagy Haumann Péter elevenít meg. A bizarr ruhába öltözött férfinak az a célja, hogy elpusztítsa a Napot, amiért az végzett a fiával. A végén persze van minden, ami egy szuperhős történethez kell. Repülő buszok, halál és feltámadás, világmegmentés. :D
A drámai pillanatot kiemelném, amikor mindenki azt hinné, hogy hősünk halott, de az feltámad, és ezt mondja ellenfelének:

„Ebből nem lesz semmi Laci bácsi!”

Én azt hittem leesek a székről úgy röhögtem. Annyira gagyi az egész, de mégis pár humoros aprósággal meg bírták menteni.
Az biztos, hogy az első kettőhöz képest nagyságrendekkel élvezhetőbb.

A negyedik film ismét visszavetette kissé a lelkesedést, mivel a Negyedóra, Bodó Viktor rendezésében megint nem tudta közölni a mondanivalóját. A főszereplőnk egy bizarr figura, aki kényszeresen megfigyeli és dokumentálja egy pesti tér történéseit.
Nem semmi, ahogy levezetik, például az egyik megfigyelt srác cigi pöccintési szokásait és annak sajátosságait. Na, nem mondom, megfigyelhető a 19 perces alkotás során a humor és az ötletesség megnyilvánulásai, de összességében mégsem kerek egész a történet. Nehéz követni és az az igazság, hogy az ember nem is akarja, mivel fárasztóan unalmas. Pláne akkor, ha figyelembe vesszük azt is, hogy láttunk már előtte másik három agybomlasztó idétlenséget.

Az ötödik és egyben utolsó film, Mundruczó Kornél rendező munkája, A 78-as Szent Johannája, ami érdekes cím és egy érdekes, mi több bizarr filmet takar. A fenti buszjárat balesetet szenved, és a halottakat elszállítják a hullaházba, ám azok ahelyett, hogy békében pihennének, inkább felkelnek és énekelni kezdenek. Mókás nem igaz?
Én már azt is értékeltem, hogy szépen énekelnek, mert körülbelül ennyi, ami javít a közel félórás alkotás megítélésén. Egyedül még a helyenként trágár és provokatív szöveget érdemes megemlíteni, de mindez 27 percen át baromi unalmas és lapos. Még akkor is, ha súlyos sérülésben meghalt, csupa vér halottak adják elő.

A rövidfilmeket Igor Lazin animációi kötik össze, melyek nézhetőek ugyan, de nélkülöznek mindenféle mondanivalót - még ennyi beszédnek is sok az alja – és az összes pozitívum bennük az, hogy lényegesen rövidebbek, mint a filmek.
Kis kirándulásom a szkeccs filmek műfaján belül nem zajlott kellemesen, és most megosztanám az igazi reakciómat az olvasókkal. Az érzékenyebb lelkületűek ugorják át a most következő egy sort.
Tehát amint véget ért a film üldögéltem még egy darabig a képernyő előtt, majd felkiáltottam: Bazd meg!
Szóval a film nagyon meredek, nehezen élvezhető, megértése nem valószínű, végigülni kifejezetten kellemetlen. A Jött 1 busz az egyik legjobb példa arra, hogy miért kerülöm a magyar műveket.
A filmet a pár éve elhunyt rendező és tanár Simó Sándor emlékének ajánlották.

Hasonló tartalmak: