Last Resort

Last Resort 1x06 – Another Fine Navy Day

A-fraid — Sat, 24 Nov 2012 16:06:52 +0000

Azzal a bejelentéssel kezdem, hogy az ABC úgy döntött elbúcsúzik a szériától, mivel nem tudta a kőkemény csütörtöki mezőnyben azt az eredményt produkálni, amit kellett volna.
Ehhez kapcsolódóan én is megválok a sorozattól, mivel már koránt sem tud annyira lekötni, mint a legelején. Fokozatosan érlelődött meg bennem a döntés, hiszen hétről hétre egyre gyengébb volt a sztori. Különös módon a mostani epizód egészen érdekes volt és ötletes, de ez számomra kevés.

Tovább...

A kezdés minden eddiginél szokatlanabb volt és az egész epizód felépítése eltért az eddigiektől.
A szigeten vegyi fegyvert vetettek be, minek következményeképp az emberek megvadultak, hallucinálni kezdtek, paranoiássá váltak, mindenesetre furán kezdtek viselkedni, majd mind elaludtak.
A kapitány és a parancsnokhelyettes ezzel szembesülve gyors ellen akcióba kezdtek, aminek középpontjában Kendal állt. A támadás oka a konfliktus megoldása és a kommandósok titkának eltusolása, hiszen Chaplin azzal fenyegetőzött, hogy komoly bizonyítékai vannak.
Hogy a mocsok rejtve maradjon az USA bevetette a kábaságot és ájulást előidéző vegyi anyagot, hogy átvegye az irányítást a szigeten és pontot tegyen a zavaró incidens végére.

A sztorit az időben ugrálva mesélik el. Egyszer a jelent látjuk, majd visszatérünk az előzményekhez és fokozatosan tisztulnak fel az események. Annyi biztos, hogy az amerikai fejesek terve több rétegű, mint azt ez a rész sejtetni engedi. Legalább is a széria érdekében remélem.
A rég nem látott Serrat keze is benne van a dologban, akitől azt hiszem pár dolgot majd meg fognak tudni a későbbiekben. Ha elkerül a megszorongatást, az komoly logikai hiba lenne.
Arról nem beszélve, hogy most már muszáj előállni azzal, hogy mit is csináltak a kommandósok Pakisztánban. Nem lehet tovább titkolózni, hiszen ráment a sorozat is.
Persze ezzel kapcsolatban elejtettek némi információt, de ez még édes kevés.

A rész központjában Kendal parancsnokhelyettes állt, illetve a kapcsolata a nejével, akitől nagy távolság választja el.
Ezzel kapcsolatban gyötrik a hallucinációk is, amik esetenként már elég erőltetettnek hatnak.
Ezen kívül holmi szerelmi háromszögszerűség is kialakulóban van – senkit nem lep ez meg – a NATO kirendeltség vezetőjével, Sophie-val.
De a készítők bedobták magukat és az első epizód keménységét idéző lépésre szánták el magukat.
Ugyanis az össznépi ájulást kihasználva, valaki ellopta Chaplin indítókulcsát, ami a nukleáris tölteteket vezérli. Egyszóval szabotázs készül, ami szintén nem meglepő, de legalább beindultak az események.
Az atomfenyegetés komoly ütőkártya lehet a sorozat életében, bár balul is elsülhet, ha felelőtlenül használják.

Igaz, hogy a hatodik rész egészen jóra sikerült, de ez érzésem szerint csak egy pillanatnyi fellángolás. Tartok tőle, hogy visszaesik a lendület és ugyanaz a lagymatagság vesz rajta erőt, ami az utóbbi időben jellemezte. A felfokozott feszültség nem hatékony, valami hiányzik.
A készítők még reménykedhetnek az ABC jó szívében, hogy megmentik a szériát, ha az jobb nézettséget produkál az elkövetkező hetekben, (a maradék epizódok még lemennek) de a helyükben én ehhez nem fűznék túl sok reményt. Az viszont biztos, hogy az ígéretes események ellenére én befejezem a szériát.
Nekem ennyi elég volt, csalódott vagyok a sorozattal kapcsolatban. A jó és erős kezdés után visszaesett, és nem hiszem, hogy ki bírják használni a benne rejlő lehetőségeket.

Hasonló tartalmak:

Last Resort 1x05 – Skeleton Crew

A-fraid — Mon, 12 Nov 2012 16:20:07 +0000

Meg kell valljam elkezdtem kicsit unni a szériát. Az energikus kezdés után
– egy-két apróságtól eltekintve – semmi sem tudta különösebben felbirizgálni az érdeklődésemet. Kicsikét ellaposodott és szétdarabolódott a sztori. Pontosan ezért kellett most egy ilyen epizód, mint a mostani, ami felkavarta kissé az állóvizet. Ettől függetlenül azért nem vagyok kibékülve ezzel az egésszel.

Itt folytatom…

A kissé megrekedt eseményeket kimozdította a holtpontról a tény, hogy a szigetre érkeznek az Egyesült Államok képviselői. Tárgyalásokat kezdeményeztek, hogy megoldják ezt az elhúzódó válságot.
A kapitány tartja magát az elveihez és hisz benne, hogy helyesen cselekedtek, amikor megtagadták a tűzparancsot. Azt már eddig is tudtuk, hogy nem mindenki ért vele egyet és mindenki szeretne végre hazatérni. Chaplin azonban ragaszkodik a nyilvános tárgyaláshoz és az ügy tisztességes kivizsgálásához.
Valamelyest nyeregben is van, hiszen a hajójába szerelt prototípus, a Perzeusz olyan információkat rögzített, amiket bizonyítékként használhat fel.
A küldöttség ajánlata azonban nem bizonyul elfogadhatónak és nyilvánvalóvá válik, hogy szándékaik csak addig tisztességesek, amíg az érdekeik úgy kívánják. Ha nem muszáj, nem egyezkednek és a rebellisek likvidálásának lehetőségéről sem tettek még le. Ez meg is nyilvánul abban, hogy az egyezkedés alatt megkísérlik elsüllyeszteni a tengeralattjárót, behatolva a területükre.
Végül mindenki számára megviláglik, hogy otthon semmi jó sem várja őket és Grace apjának, Shepard admirális elkeseredett akciójának köszönhetően megmenekültek ugyan, de a helyzet csak tovább súlyosbodik. Egyelőre még biztosan nem mehetnek haza.

Eközben persze otthon sem állt meg az élet.
A Perzeusz tervezőnője, Kylie Sinclair (Autumn Reeser) bosszút forral, amiért ellopták a Perzeusz információit tároló adathordozóját és elkeseredésében Kendal parancsnokhelyettes szorult helyzetben lévő feleségéhez (Jessy Schram) fordul segítségért.
Akit mellesleg megpróbált sarokba szorítani a kormányzat, de belátva, hogy erőszakkal nem mennek semmire, bevetették Jay Hernandezt, hogy puhítsa fel az asszonyt.

Ezek után már mindenképpen el kell szabadulni az indulatoknak és be kell durvulnia a szériának is, mert ha megint leereszt, akkor azt hiszem, én befejezem a követését.
Most már el kell kezdeni a titkok felgöngyölítését, mert a kommandós csapat pakisztáni tetteire fény kell derüljön. Nem lehet tovább folytatni tovább ezt a körtáncot, amit már epizódok óta csinálnak.
Igaz még csak öt epizódnál járunk, de valami nagy horderejű dolognak kell történnie.
Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy a széria léte veszélybe került, hiszen a pokoli kemény Tv-és napnak számító csütörtökön kell helytállnia. Ami úgy fest nem fog menni a sorozatnak.
Ha a nézettsége elégnek bizonyul talán átteszik egy másik napra, de ha nem akkor lehet, hogy felkerülhet a megbukó szériák listájára, amin már így is akad pár.
Majd a folytatásból kiderül, hogy nyúlnak a dolgokhoz.

Hasonló tartalmak:

Last Resort 1x04 – Voluntold

A-fraid — Tue, 06 Nov 2012 15:00:29 +0000

A folytatásban elmélyül a morális válság, az elégedetlenség egyre csak nő, míg Chaplin kapitány egy elkeseredett, ám igazságos lépésre szánja el magát, mellyel próbára teszi a legénység lojalitását.
Eközben azért zajlanak az események, de mint ha a széria egy kicsit vesztett volna az erejéből.

Az elvek mentén…

Mint azt már említettem a feszültség még tovább nő, ám ez valamiért mégsem emeli a tétet, ahogy mondani szokták. A fedélzetmester is tyúkapóként veszi a szárnyai alá a lázadozó tengerészeket, de egyelőre nem lép, csak dumál. Szóval kicsit hasonlít arra a kutyára, ami ugat, de nem harap. Azért remélem, majd kicsit bekeményít az öreg Robert Patrick és rendez valami pofás kis cécót a szigeten, csak hogy végre megkavarja az állóvizet.

Serrattal kapcsolatban sem borult még ki a bili, bár nyilván még korai lenne, de az előző epizód után teljesen jegelik a témát, ami kicsit furcsa. Ellenben újat hajt a sztori e téren, hiszen a sziget uralkodója megkörnyékezi az egykori NATO munkatársat, Sophie-t és valami ásványokkal kapcsolatos munkára kényszeríti.
Ennek valószínűleg a későbbiekben az lesz a szerepe, hogy ürügyként lesz felhasználva a szériában a teljesen lezárt és elszigetelt terület megnyitására.

Eközben persze a jó, öreg Amerika sem tétlenkedik és mind a kapitányt, mind a parancsnokhelyettest terroristaként bélyegzi meg, aminek a teljes jogfosztottság az eredménye, illetve egy hajtóvadászat, amit miattuk indítanak. Gyakorlatilag parancsba adják a legénységnek, hogy öljék meg őket az első adandó alkalommal. Akadnak is jelentkezők, akik igyekeznek végrehajtani a parancsokat.
Sőt, még az egyik, korábban fogvatartott tengerész, Brannan (Will Rothhaar) beballag a parancsnoki hídra egy gránáttal, hogy visszafordítsa a tengeralattjárót.
Otthon pedig bőszen igyekeznek eltüntetni a nyomokat, elveszejteni a disznóság bizonyítékait.

Ezalatt pedig Chaplin kapitány tesz olyan nyilatkozatot, ami egy időre élét veheti a legénység kitörőfélben lévő forradalmának. Kihirdeti, hogy aki akar, szabadon távozhat és hazamehet.
Ezzel merészet húzott, aminek a végső kimenetele még eléggé kétes, hiszen sokan szeretnének hazatérni a családjukhoz. Sokaknak van elege abból, hogy árulónak tartják őket és nem értenek egyet a kapitány akkori döntésével. Az indulatok továbbra is forrnak alant.

Egy eddig mellőzött szál is a felszínre kerül ismét, ez a kommandós akció, ami ezt az egész krízist kirobbantotta. Magába zuhant kommandósunk, James King elkezd utána kérdezősködni, hogy mégis mit csináltak Pakisztánban és miért. Elvégre pár órával utána, hogy elhagyták az országot atomcsapást mértek több városra is. Ez azért felvet pár kérdést és ez egyébként furcsa, hogy ezzel miért nem foglalkoznak behatóbban a szereplők, hiszen ahhoz, hogy tisztázhassák magukat és az összes ügyet övező furcsaságot, ahhoz arra lenne szükség, hogy fényt derítsenek az okokra.
Ám ezt egyelőre nem nagyon forszírozzák.
Szóval a helyzet az, hogy az erős kezdés után észrevehetően „különösen” kezelnek bizonyos részleteket a szereplők. Erről pedig a készítők tehetnek.
Értem én, hogy az egész lényege a sztori nyújtása és a rejtély minél további fenntartása, hogy fenntartsák az emberek kíváncsiságát, de valahol ez már túlzó. Pláne, hogy egy dráma sorozatról van szó és a sztoriban és a jelenlegi helyzetben is bőven van potenciál a drámai történésekre és azok felfokozására.
Felesleges ez a nagy titkolózás, tekintve, hogy mindjárt fél távnál fogunk járni.

Hasonló tartalmak:

Last Resor 1x03 – Eight Bells

A-fraid — Fri, 26 Oct 2012 07:49:43 +0000

Ott folytattuk, ahol abba hagytuk, annyi különbséggel, hogy tovább növelték a feszültséget. Az új élőhely egy eleddig nem nagyon feszegetett (bár sok mindent nem lehet kibontakoztatni 3 epizód alatt) aspektusa került előtérbe.
Az eddigiek tovább bonyolódnak.
Emellett pedig tovább folytatódnak a különös üzelmek Washingtonban is.

A tűzparancs nyomában…

A második epizód kommandós incidense után, a külső fenyegetés helyett, elsősorban a belső feszültségek kerültek előtérbe.
Hiányoltam Serrat (Sahr Ngaujah) fellépését a betolakodókkal szemben, pedig a helyi kiskirály nem tétlenkedett, sőt kemény kézzel markolta meg az amerikaiaknak ott, ahol a legkellemetlenebb a számukra. Ez pedig az embereik, a legénység.
Három tengerészt rabolt el és sajátos váltságdíjat követel értük, aminek teljesítéséért a kapitánynak és a hajó legénységének ki kell merészkednie a saját maga által meghúzott határokon túlra.

Ez persze abszolút nem veszélytelen és Serrat nem ismer kegyelmet a szigorú feltételekkel kapcsolatban.
Chaplin (Andre Braugher) és a sziget ura szembe kerül egymással, eljutnak a robbanáspontig és innentől kezdve bármi lehetséges. Serrat fenyegetése nagyon komoly, hiszen annak ellenére, hogy egy kicsiny szigetet birtokol, az emberek hűségesek hozzá, ha nem is szeretik igazán.
Ugyan kemény kézzel kormányoz, de törődik a népével.
A túszokkal való kemény bánásmódja elégedetlenséget szít a bosszúszomjas tisztek között, de nagyon óvatosan kell eljárniuk, mert ha sziget egy fonott kosár, amibe a kezüket dugták, akkor Serrat benne a kiszámíthatatlan kobra.

Serraton kívül azonban a helyiek is elégedetlenek a megszállókkal és ki-kirobbannak zavargások, csetepaték.
Ami csak tovább szítja a legénység lázadókedvét, amiről önként gondoskodik, hogy ne nagyon hagyjon alább.
A kapitány kényszerűségből ki is engedi őt az őrizetből.
Emiatt szembe kerülnek a parancsnokhelyettessel, (Scott Speedman) még tovább növelve ezzel az egyébként sem csekély feszültséget. Prosser fedélzetmester ezzel szabad kezet kapott, hogy úgy szervezkedjen, ahogy csak akar. Prossernek azonban még arra is marad ideje, hogy Shepard hadnagyot (Daisey Betts) molesztálja. Ki tudja, meddig bírja a nő, vagy meddig megy el a fedélzetmester?

S ha már szóba került Kendal parancsnokhelyettes, akkor meg kell említeni, hogy amíg a nejét odahaza meghurcolják, addig közte és a NATO-os tisztségviselő nő, Sophie (Camille De Pazzis) között romantikus szál szövődik. Legalább is valami ahhoz hasonló, illetve még az is lehet belőle.
A másik jól sejthető szerelmi szál pedig a magát italba fojtó, ritkán aktivizálódó King kommandós (Daniel Lissing) és a helyi bár pultos nője, Tani (Dichen Lachman) között szövődik. A két szereplő jól láthatóan közeledik egymáshoz, kettejük szerepe – Lissing kivételével – még nem letisztázott, nem látni még a célját. Talán az egész lényege, hogy legyen az egészben szerelem is, mert anélkül ma már nem lehet eladni semmit sem.
Ez komoly gond lenne, mert eddig a készítők okosan dolgoztak és nem bohóckodtak. Ilyen komolytalan bánásmód nem illene két ilyen kiemelten kezelt karakterhez.

Az ebben a részben háttérbe szorult külső tényezők azonban mégis előretolakodnak, hiszen a globális helyzet igen komoly. Nukleáris háború áll a küszöbön és mindenki azért remeg, hogy ésszel bánjanak azokkal a rakétákkal. De Shepard hadnagy apja (Bruce Davison) is akcióba lépett, hogy kinyomozza a titokzatos tűzparancs eredetét és a kiadója kilétét.
És ne feledjük, a Perzeusz megkaparintásáról sem mondtak még le a felek.
A széria remekül tartja magát, a lazább második felvonás után, a harmadikban megint elhelyeztek egy kisebb adrenalin bombát – bár a 2. epizód kommandós támadása és az ügy ezáltal nemzetközi konfliktussá emelése is remek húzásnak bizonyult. A pilotban megkezdett nem mindennapi helyzetet ügyesen bontogatják ki, okosan halad a sztori, a lehetőségek száma nem korlátozódott, sőt inkább csak nőttek. Nagyon ígéretes.

Hasonló tartalmak:

Last Resort 1x02 – Blue on Blue

A-fraid — Fri, 12 Oct 2012 09:43:22 +0000

Méltóképp folytatódik a 2012-es szezon eddigi legjobb sorozata.
Érthető módon a pilothoz képest lazábbra fogták a gyeplőt, de azt korántsem lehet mondani, hogy megült volna a széria.
A perifériára került tengerészgyalogosok története folytatódik és annyi van még hátra a szezonból, hogy ki tudja mi lesz még ebből.

Röviden…

St. Marina szigetén a dolgok nem ülepedtek le, a korábban történtek még frissek és az új, feszült helyzet alapjait szilárdan megvetették. A körülmények újak és szokatlanok, mindenki másképpen kezeli.
A tengerészgyalogosok kiépítették az életüket a szigeten és egyelőre a helyi lakosok elégedetlensége nem mutatkozott meg. Azonban a külső fenyegetések száma megnövekedett.
Azon túl, hogy saját hazájukkal szemben állnak, mások is bejelentkeztek és akkor hol van még Pakisztán válasza az agresszióra. Globális kérdések tekintetében még csendes tenger.
Az USA azonban megtette az első lépéseket és megpróbálkoztak a probléma kezelésével.
Nagy távolságból ugyan, de igyekeznek hatást gyakorolni a legénységre, főleg a parancsnokhelyettesre. Feleségén keresztül próbálnak a férfi bőre alá férkőzni.
Amnesztiát is ígérnek nekik, ami a későbbiekben komoly gondokat okozhat, ha a legénység fülébe jut.

De hadi arzenáljukkal is folyamatos nyomás alatt tartják a szigetet és finom próbálkozásokkal feszegetik a határokat, amikre Chaplin kapitány ellentmondást nem tűrő, kemény válaszokat ad.
Jól tudja, hogy nem mutathat gyengeséget, mert azonnal lecsapnak rájuk, el kell hitetnie az „ellenségeivel”, hogy nem ismer határt, hogy tartja magát a szavához és a legkisebb határsértést is kőkeményen megtorolja.
Ezt az irdatlan feszültséget nem könnyű elviselni, (pláne, ha a magánéleti gondokat is figyelembe vesszük, amikre most fény derült) de a legénység soraiban felhorgadó elégedetlenséggel is kezdenie kell valamit. Hasonló keménységgel kell lereagálnia a belső eseményeket, mint a külsőket, hiszen ha elvész a kontroll, annak beláthatatlan következményei lesznek. Ennek már mutatkoznak jelei és nyilvánvaló, hogy a széria e témában hoz még újabb hajtásokat.
Szökések, parancsmegtagadások és uszítások – főleg Robet Patrick fedélzetmestere ebben a főkolompos.

Chaplin és Kendal parancsnokhelyettes magánügyei mellett, Daisy Betts figurájának is továbbgyűrűzik a tekintélyével kapcsolatos problémahalmaz. A fő problémát azonban az jelenti, hogy ellenséges kommandósok kerülnek a szigetre, akik azért érkeztek, hogy végezzenek velük.
Ám megtudhatjuk, hogy nem Amerika az egyetlen, aki beszáll a konfliktusba és érdeklődik a kialakult helyzetből adódó lehetséges előnyök után.
Ennek oka pedig a tengeralattjáró fedélzetén lévő prototípus, a Perzeusz, ami lényegében egy új típusú álcatechnika. Ezzel becsempésztek némi újdonságot a szériába, ami megint csak egy újabb felület a feszültség növelésére, illetve újabb részlettel gazdagítja az egyébként is szerteágazó lehetőségeket.

A Last resort jó úton halad, még csak az elején járunk és a lehetőségek elképesztő magaslatokba emelhetik. Minden azon múlik, hogy fogják össze a szálakat a készítők, mit tudnak mindebből kihozni.

Hasonló tartalmak:

Last Resort 1x01 – Pilot

A-fraid — Tue, 02 Oct 2012 09:39:02 +0000

Az eddigi (általam látott) újoncok közül magasan a legjobb pilot volt a Last Resort-é. Azon kevés széria között volt, amire nem hogy kíváncsi voltam, hanem vártam is. Megérte, mert remekül mutatkozott be.
Egyértelmű, hogy a legmonumentálisabb, legfordulatosabb kezdéssel rukkoltak ki a készítők az összes eddigi sorozat közül.
Sok múlik a folytatáson, de ez eddig kiváló.

Itt részletezem…

A sztori, ahogy azt mondani szoktam, egyszerűen nagyszerű.
Adva van egy amerikai tengeralattjáró, amely éppen úton van, egy kommandós egységet kell kimenteniük.
Ez sem éppen szokványos, de ami ezután következik, mindent felülmúl.
A kommandósok nagyon titkolózóak és a titkukra nem is derül fény, – bár nem lesz ez így sokáig – csupán annyit tudni, hogy mindenért ők felelnek.
Nagyon nagy galibát okoztak.

Mint derült égből villámcsapás, tűzparancs érkezik, melyben Pakisztáni városokat jelölnek meg célként.
A kapitány, Marcus Chaplin (Andre Braugher) mindezt furcsának találja, és inkább információt kér, ahelyett, hogy szó nélkül atomháborút robbantana ki. Erre a saját hadseregük nyit rájuk tüzet.
A tengeralattjáró megsérül és egy kis szigeten lelnek menedéket, ahol nem mellesleg egy NATO-állomás is működik. Ebből aztán akad feszültség rendesen, hiszen parancsmegtagadásért vadásznak rájuk, miközben az egész dolog bűzlik. Kitört a háború, atommal dobálóznak, elégedetlenkedők is akadnak a legénységben, de még a sziget kiskirálya sem boldog, hogy virágzó uradalmát önkényesen elfoglalták a tengerészgyalogosok.
Chaplin kapitány pedig elkeseredett lépésre szánja el magát.

Az erős morális érzékkel megáldott férfi kőkemény deklarátumot tesz:
A szigetet és környékét a saját körzetének nyilvánítja és minden apró fenyegetést hajlandó atomrakétával megtorolni. Kutyaszorítóba kerültek a szigeten és minden irányból ellenségek övezik őket, de még belülről is kénytelenek lesznek „harcba bocsátkozni”, még hozzá több fronton.

A sorozat bekezdett, de nagyon. Elég nagy horderejű pilot volt, annyi szent.
Kényes szituációk alapjait fektették le mindössze háromnegyed óra alatt. Arról nem beszélve, hogy csupán a pilotban felvonultatott ötletbörzéből két-háromévadnyi anyagot lehetne kihozni, annyi lehetőség van benne. A szereplők emellett jól hozták a kötelezőt, nem voltak kiemelkedő alakok, – esetleg Braugher) mindenki ígéretes teljesítményt nyújtott.
Drámai jellegét nézve a széria irdatlan erős. Az alapokon túl – atomfenyegetés, parancsmegtagadás, elfordítjuk-e az atomtölteteket indító kulcsot? – vannak még személyes drámák. Mint amilyen az egyik nő tiszt (Daisy Betts) helyzete, aki egy magas rangú tengerésztiszt sarja, vagyis nem tisztelik és a megbecsülésért keményen meg kell küzdenie. Vagy a kapitány helyettes, (Scott Speedman) akit egy fiatal feleség vár odahaza. Mindezt súlyosbítja a helyzetük, amit csak még elkeserítőbbé tesz a megrendült bizalom. Senkiben sem bízhatnak, kizárólag magukban, de még a legénységben is válogatni kényszerülnek.
Drámai feszültség rengeteg van pilotban és szerencsére a folytatás is nagyon ígéretesnek tűnik e szempontból. Kemény szériának nézünk elébe, ha ezt a színvonalat tudják tartani.
Az azonban máris biztos, hogy eddig ez volt a legjobb újonc. Bár mindet nem láttam, való igaz, de erős kétségeim vannak, hogy ezt bármi is veri. A még bemutatkozásra váró sorozatok még okozhatnak meglepetést, de azt hiszem, új királyt koronázhatunk meg a dráma kategóriában.

Hasonló tartalmak: