dűne

A Dűne Gyermekei

A-fraid — Fri, 29 Jan 2010 09:30:28 +0000

A Sorozatportál Dűne vállalkozása ezzel a bejegyzéssel tulajdonképpen a végéhez ért.
Az utolsó mini sorozat ott folytatja, ahol az előző befejezte. Új és régi szereplők jelennek meg, az egyébként is bonyolult történet még tovább bonyolódik, de nekem az az érzésem, hogy ezért a triumvirátusért már kár volt.
A story már-már túlzásokba esik, nem is lett olyan jó befejezése ennek a nagyszabású történetnek.
A hangulat is kopott valamicskét, de attól ez még Dűne, felismerhetően Dűne.

Versenyfutás az Arany Ösvényen.

Ez a széria is Irulan bevezetőjével kezdődik, melyben szót ejt a hosszú háborúról Shaddam ellen, melyet Muad’dib és a fremenek viseltek. Továbbá a Mahdi-t övező kultusz, vallássá növekedéséről és a Fűszerről, melynek fontossága nem változott.

1. rész:
Alia (Daniela Amavia) immár felnőtt nő, aki bátyját segíti, akit egyre jobban gyötörnek a kétségek, az álmok és látomások az Arany Ösvényről és fiáról, Létó II.-ről. Paul egyre jobban összezavarodik, Mátyás királyként jár a nép között, hogy megtudja, miként vélekednek róla, s uralmáról, emellett képtelen megbirkózni az őt körülvevő mítoszt, gyűlöli az egészet és inkább visszamenne a sivatagba Chani-val. Ám ez a sorozat sem telhet el politikai intrikák nélkül, szóval a száműzött Corrino-ház megkezdi a szövevényes terv kibontakoztatását, melynek célja a hatalom visszaszerzése és az Atreides-ház felszámolása.
Wensicia Corrino-nak nagy tervei vannak, az ő szerepére ismét egy nagy nevet sikerült megnyerni a készítőknek, még pedig Susan Sarandont.
Belefognak egy Féreghonosító programba, hogy konkurenciát képezhessenek az Arrakis ellenében.
Ő a háza feje és összefog az Arctáncoltatók néven ismert csoporttal, akik képesek bárki alakját felvenni.
A tervük a megszokottakhoz híven sokrétű és gonosz, hiszen visszahozzák az élők sorába Paul régi barátját, Duncan Idaho-t, (Edward Atterton) de csak, mint Ghola. Ez voltaképpen egy klónt jelent, mely rendelkezik az eredeti emlékeinek egy részével, tudásával, de nem lehet soha sem egy és azonos az eredetivel.

E klónt azért küldik, hogy megölje Pault. A klón jellemformálódása, öntudatra ébredése egy érdekes plusz a történetben. A Benegeserit sem pihen és Irulan pártjára állva mérgezik Chani-t. Irulan is szeretne szülni Paulnak, de az ágyas és a feleség közötti különbségek komoly ellentétté fajulnak.
A fremenek sem elégedettek Muad’dib vezetői módszereivel és egy kis hányaduk összeesküvést szervez, az arctáncoltató Scytale segítségével.
Idaho-t hivatalosan is Paulnak ajándékozzák, aki nagyon is jól tudja, hogy mi folyik körülötte, mégis elmegy a fremen szolgálólány formáját felvett Scytale-lel egy volt parancsnokához. Ott ajándékba kap egy törpét és beteljesül a fremen ellenállók terve. Egy úgynevezett Kőégető bomba robbanása miatt Muad’dib megvakul. Ám továbbra is lát…
Alia éktelen haragra gerjed és megkezdi a könyörtelen tisztogatást, sok embert kivégeztet, de Irulant életben hagyja, mialatt Paul és Chani visszatér a sivatagi sziecsbe, hogy megszülethessenek az ikrek.
De Chani nem éli túl a szülést. Paul ajánlatot kap, hogy visszahozzák neki szerelmét, mint Duncant, gholaként. De Scytale és Wensicia tervei rosszul sülnek el, amikor Idaho ráébred a múltjára és nem végez Paullal. Muad’dib-bal, mint egy hatalmas birodalom császára, most találkoztunk utoljára, a megcsömörlött uralkodó eltávozik.

2. rész:
A folytatás címe: A gyermekek. Ebből kiderül, hogy az ikrek lesznek a főszereplők, akik már felnőtteknek számítanak. Alia uralkodik helyettük, mint régens, de a hatalmat nehéz megőrizni.
Eddig a sivatag mélyén nevelkedtek, eljött az idő, hogy visszatérjenek a Császári Palotába.
Duncan és Alia kezdeti vonzalma házasságban csúcsosodott ki, ám a régens nőt felemésztik a kétségek, a látomások, az egykori Tisztelendő Anyák szellemei, ezért rendszeresen túladagolja a Fűszert. A jövőt akarja látni, de csak a szenvedés marad neki, és a Báró kísértete, mely a segítségét ajánlja. Ezalatt Lady Jessica is az Arrakisra érkezik, hogy együtt lehessen unokáival. Jessicát immár nem Saskia Reeves alakítja, hanem Alice Krige és még a szeme sem kék. Ezt nem tudtam hová tenni, elvégre a Fűszerfüggés színezi a szemüket, és az nem múlik el…

Mint ahogy nem múlt el az Atreides-ház ellen szított összeesküvés sem, melyet a Corrino-ház aktívan támogat. A fremen nép elégedetlen, sok nekik az újdonság, félnek, hogy eltűnnek a Férgek és elfogy a Fűszer, hiányolják a sivatagot és már nem kell nekik Alia, sem Paul, sem az ikrek.
Egy Próféta járja a várost és lázít, Muad’dib szavait közvetíti, melyek szembehelyezkednek az eddigiekkel. Maga a vak Paul az, természetesen, aki felismerte, hogy hol tévedett és megpróbálja rendbe hozni, az Arany Ösvényre terelni az emberiséget.
Alia egyre jobban kifordul önmagából és a saját családja ellen fordul. Az örökösök sikeresen megszöknek és Létó látomásai is egyre konkrétabbak, szépen lassan kiviláglik belőlük, hogy mi fog történni a jövőben.
Az epizód azzal ér véget, hogy a gyerekek életére törnek két idomított kardfogú tigrisre hajazó jószággal. Ghanima túléli, de Létó állapota erősen kérdéses…

3. rész:
Az Arany Ösvény cím nagyjából körvonalazhatja miről lesz szó a záró epizódban. Kiderül végre, mit is értenek ezalatt a különös fogalom alatt.
A végjáték elég drámaira sikeredett, hiszen nem elég, hogy lázongások törnek ki, Létó ugyan meg nem halt - csupán egyedül szerette volna folytatni az útját - egy csoport fremen kezébe kerül, akik koncentrált Fűszert itatnak vele, hogy megőrüljön, Ghanima is lebetegszik, Alia őrülete pedig már-már határtalan, véres példát statuál a saját népén. Úgy tűnik, a Féreg nevelgető Corrino-ház tervei sikerrel járnak.
Duncan-nek végeznie kellett volna Jessicával, de ezzel szemben inkább megmentette zavart agyú lányától és a Corrino-háztól kérnek menedéket. Amit végső soron meg is kapnak, bár alkut kell kötniük.
A történelem, mint tudjuk, ismétli önmagát, ahogy Irulan és Paul, úgy most Ghanima és Farad’n Corrino érdekházasságát tervezik meg.
Létó ezalatt túléli a Fűszer túladagolást és látomásaiban meglátja a halott Férgeket, és az Arrakis, az emberiség pusztulásának esélyét. Elfogadja hát végzetét és különös frigyre lép a sivataggal, és a Férgekkel. A sivatag részévé válik, túléli a homokvihart, amire egyetlen lény képes csak: A Féreg.
Ez egy kicsit visszatetsző volt már nekem, Létó láthatóan átváltozik valami mássá, de valahogy képtelen vagyok átlátni, hogy ez miért volt elkerülhetetlen szükségszerűség.

Az az érzésem, hogy itt megpróbálták az egekig misztifikálni, héroszivá emelni az Atreides fiúgyermekeket. Szóval nekem ez a „nagy sebességgel futunk a sivatagban”, egy kissé hatásvadásznak tűnik.
Ettől függetlenül el kell ismerni, hogy az utolsó rész – híven az eddigiekhez – nagyon szövevényes és összetett.
Stilgárt a fremenek győzködik, hogy forduljon Alia és zsarnoki egyháza ellen, Ghanima beleegyezik a házasságba Farad’n-nal, de csak a vak nem látja, hogy ő is tervezget.
Paul és Létó, apa és fia találkoznak, két különös, áldozatkész ember beszélget el a sivatagban az Arany Ösvény lehetőségéről.
A sorozat vége ismét az arrakisi palotában játszódik, ahol az összes fontos szereplő megjelenik. Paul is visszatér, hogy találkozzon Alia-val, megpróbálja felnyitni a szemét.
De minden Muad’dib tervei szerint történik.
Merényletet követnek el ellene és meghal. Ennek fontossága a köré felépített vallás ismeretében válik világossá. Őt Istenként tisztelték, félték és szerették. Egy Isten pedig sosem halhat meg. Paul ezzel vitte be a végső, pusztító találatot egy hamis egyház alapjaira. Elérte hát a célját.
Az ikrek még utoljára találkoznak egymással, de tudják, hogy külön utakon kell járniuk. Ghanima uralkodik, Létó pedig átalakul, és a sivatagban futkározik, amíg el nem pusztul. Talán Shai-Huluddá válik…
Alia végez magával, de mielőtt meghal, megbékél önmagával és az anyjával is.

A végső konzekvenciákat Ghanima vonja le, társával Farad’n-nal. A mitikus utolsó rész ellenére, a végkicsengés mondanivalója ugyanaz, mint ami az eddigi összes produkciót fémjelezte.

A POLITIKA.

A történet véget ért, úgy érzem a zárásként tervezett mini széria minősége elmarad az első minitől, de végső soron a hangulatból, a kimunkáltságból nem adtak alább. Azonban azt kell, mondjam ez a story valahogy nem kelti azt az érzést, hogy ez egy átgondolt alkotás lenne. Mintha csak fogták volna magukat és felkiáltottak volna: „Csináljuk meg a befejezést!”.
A fejlődés azonban szemmel látható a számítógépes technika használatában, bár azért még láthatóak a vetített hátteres megoldások, de már a fremenek szeme legalább nem egy kék neon, hanem kontaktlencse.
A színészek döntő többsége ugyanaz, mint az első szériában - talán Jessica és Stilgar kivétel csak - ami jó pont, mert a karaktereket az eredeti arcokkal szoktuk meg. A következetesség sokszor komoly javító tényező lehet a folytatások szempontjából.
Ami számít, hogy a Dűne-történetek páratlanul érdekesek és sokszínűek, lehengerlő erővel hatnak az emberre. Ha mást nem is, de a 2000-es minit mindenképpen ajánlom, a három alkotás közül az a legjobb. Egyelőre a Dűne-univerzum filmtörténeti megjelenítésében eddig jutottunk, bár rebesgetik, hogy készülhet egy remake hamarosan… de addig is ennyi.

Hasonló tartalmak:

Dűne 2000

A-fraid — Fri, 22 Jan 2010 10:08:13 +0000

A Sorozatportál Dűne akciójának folytatásában a 2000-es, John Harrison féle újrafeldolgozásával foglalkozom. A 84-es filmhez képest üdítően jobb volt, egységesebb, kidolgozottabb és mivel még gyerekkoromban láttam, érthetően nagy hatással volt rám. És van is a mai napig.

Régiség új köntösben…

Herbert kolosszális munkájának méltó vászonra varázslása ez a háromszor másfél órás mini. Aki ismeri, látta a Lynch-féle verziót, annak nem lesz újdonság a történet, mivel egy az egyben ugyanazt meséli el.
A különbség csupán annyi, hogy hosszabb, mélyebben belemegy az eseményekbe, érzékletesebben tárja fel a történet mozgatórugóit, a politikai intrikákat, a karakterek jellemét.

1.Rész:
Az eredetihez hűen továbbra is Irulan a narrátor, aki ismét bemutatja nekünk a Dűnét, az Arrakist.
Paul (Alec Newman) ebben már álmodik, és koránt sem örül annyira, hogy elmehet a Sivatagos bolygóra.
A Benegeserit próba itt is lezajlik, de a „félelem az elme gyilkosa” mantra ebben a sorozatban nagyobb szerepet kap, jobban feltárják a lényegét, nem csupán jellegtelen szavak.
Létó Herceg szerepére egy igazi nagy színészt nyertek meg, William Hurt-öt. Az ő elveszejtésére szövik ádáz tervüket a Császár, az Űrliga és a Harkonnenek, a Benegeseritek, pedig meghúzódnak a háttérben, várva mi sül ki az egészből.
Rögtön meg kell jegyeznem, hogy a Vörös Báró (Ian McNeice) és unokaöccsei nem azok a szadista, beteg barmok, mint aminek a 84-es filmben ábrázolták őket. Persze, kissé aberrált a banda továbbra is, de sokkal kifinomultabbak, ami részemről szimpátiát ébresztett. Illőbb ábrázolás mód ez, úgy érzem.
Az Atreides-ház tehát elfoglalja kijelölt helyét az Arrakison, hogy felügyelhessék a Fűszer kitermelés zavartalanságát – „Fűszerben nem lehet hiány” – Létó pedig nekiáll kiépíteni a tervei végrehajtásához szükséges hatalmat. Meg kívánja alapozni a Ház jövőjét, megkezdi kiaknázni a Sivatag Erejét, felveszi a kapcsolatot a fremenekkel.
Itt is elmennek az ellenőrzésre, melynek során láthatunk egy Férget is.
A kinézete alapvetően ugyanaz maradt, ami következetes, csupán a megvalósítása lett korszerűbb, ami szintén jót tett. A Cirkoruhát, itt Sztiltözetnek hívják, és itt is pozitív változásokról számolhatok be.
A 84-es filmben látott ruházathoz képest, ez sokkal hitelesebb, erről a néző elhiszi, hogy azért viselik, hogy egy csepp folyadékot se veszíthessen a testük. A fremen Próféciáról is hamarabb említés esik, a Mahdizás is hamarabb kezdetét veszi. Paul látomásai korábban jelentkeznek.
Mint azt már a Lynch-film kritikájában említettem, a történet hatóereje az elképesztő kulturális sajátosságokban van. A vízzel kapcsolatos hagyományok kiterjedt skáláját láthatjuk a filmben.
A rész a Harkonnen-Corrino támadással, Létó halálával, illetve Paul és anyja, Jessica (Saskia Reeves) menekülésével zárul. A sivatagban bolyonganak, Duncan (James Watson) és Pardot Kynes (Karel Dobry) menti meg és viszi el őket egy sziecsbe. De vissza akarnak térni a Palotába, ám egy őrjárat elől menekülve, berepülnek egy homokviharba. Ez a vége az első epizódnak.

2.Rész:
A folytatás már címet is kapott. Muad’dib.
Nem nehéz rájönni, hogy ez a rész arról szól, hogy miként változott Paul Atreides a fremenek messiásává. Lady Jessica és Paul természetesen túlélték a vihart és a Mélysivatagba mentek, hogy felkeressék a fremeneket. Látomásai továbbra sem szűnnek, találkozik a sivatagi egérrel, melyről majd fremen nevét, a Muad’dibot kapja, továbbá rájön arra is, hogy anyja a húgával terhes.
Eljutnak a fremen sziecsbe, melyben Stilgar (Uwe Ocshenknecht) menedéket ad nekik. Anya és fia ekkor kezdik el kihasználni a fremenek hitvilágában élő Próféciát a Megváltóról, nem sejtve, hogy a későbbiekben mekkora problémákat fog okozni e kékszemű nép babonásága. Át kell venniük a szokásokat, alkalmazkodni a szigorú szabályokhoz és Fűszert enni.
Paul és Chani is találkozik, külön öröm volt számomra, hogy az ő kapcsolatukat sokkal jobban kihangsúlyozzák. Elvégre Paul számára kizárólag Chani jelentette a békét és megnyugvást.
Paul a csapat élére áll és megkezdik a gerillaharcot a Harkonnenek ellen, rajta ütnek a Fűszerbetakarítókon. Egy ilyen portya során rátalálnak a csempészek közt bujkáló Gurney Haleckre, (P.H. Moriarty) aki ismét csatlakozik hozzájuk. Muad’dib megnyeri magának a naíbokat Liet álmával és a Fedaykinok ígéretével. Chani ezalatt oktatja Pault, ezáltal egyre közelebb kerülnek egymáshoz, végül egymásba is szeretnek.
Jessica kénytelen elvállalni, hogy iszik az Élet Vízéből, mivel csak úgy válhat Tisztelendő Anyává.
Sikerül túlélnie a veszélyes ceremóniát, de ekkor még nem sejti, hogy mit tett növekvő magzatával.
Ám látomása támad a Kwisatz Haderachról is, akinek fontosságát már ebben a részben elkezdik tudatosítani.
Ezalatt az Űrliga és a Benegeserit is tovább szövi az intrikáit, míg Irulan összeveszik édesapjával, külön utakon kezd járni, némi Benegeserit támogatással. A Harkonneneken keresztül tudja meg mi is történt az Atreidesekkel és főként Paul-lal.
Az epizód Paul látomásával zárul, mely előrevetíti mit is tesz ő a fremenek népével.

3.Rész:
A befejezés, A próféta címet kapta. Némi idő is eltelt a két epizód között, hiszen Muad’dibnak megszületett a fia. A Harkonnen-ház nem pihen, folytatja a cselszövést és Corrino oldalon is folyik a terefere.
Mi több, Shaddam az Arrakisra megy, hogy az impotens Harkonnen vezetés segítségére legyen és előkényszerítsék a legendás Muad’dibot.
Paul látomásai egyre érthetőbbé válnak és nyilvánvalóvá válik főhősünk gyötrődése is, mivel nem érti még a látott képek értelmét. Ha ez nem lenne elég, még a fremen szokás, a kihívás problémájával is szembekerül. A Férget meglovagolja, de Stilgarral nem hajlandó párbajozni és vizét venni, mert nem gyengítheti meg saját magát. Felveszi a harcot az értelmetlen hagyományok ellen.
A későbbiekben ez az innovatív szellem okozza a súlyosabb problémákat.
Egy álruhás Sardaukar még meg is kísérli, hogy végezzen az újdonsült fremen vezetővel.

A kérdés már egy ideje foglalkoztatja a nézőt:

Paul valóban Kiválasztott, vagy csupán kihasználja egy babonás nép egyszerűségét?

Muad’dib is magához veszi az Élet Vizét, de túléli, és látomásában „oda megy, ahova más nem mehet” bebizonyítva, hogy valóban ő a Kwisatz Haderach. Az utolsó részben utalnak először a következő miniben nagyon fontos „Arany ösvényre”, melyre egy egész emberiséget próbálnak rávezetni.
Megmutatkozik egy érdekes, eddig nem ismert hajtás a Nemesi Házak családfáján, és az új sarj, Aria is megjelenik. Ő az Élet Vízének köszönhetően egy nagyon különös és ijesztő kislány, bátyja gyermekével azonban végeznek. Paul levezényli a támadást a Palota ellenében, mely során lerombolják a Pajzsfalat, belovagolnak a Férgekkel, de mindezek előtt visszaküldi a Sardaukar kapitányt a megadás feltételeivel és Ariát is bejuttatja a Trónterembe. Ahol Aria megöli a Bárót, Rabbannal, akit a magyar származású László I. Kish alakít, a nép végez.
Muad’dib bevonul a Palotába, párbajban végez Feyd-del, elfoglalja az Arrakist és rákényszeríti a Császárt, hogy száműzetésbe vonuljon, Irulan pedig hozzá megy.

Ez a három részes verzió szerintem lényegesen jobb, mint a film. Az egy dolog, hogy a számítógépes technika kiforrottabb. Mert így van, ez vitathatatlan. Ez a produkció javára válik. A Navigátorok kinézete is szimpatikusabb, már el lehet hinni róluk, hogy egykor emberek voltak.
Persze azt is meg kell jegyezni, hogy látni még vetített hátteres megoldásokat…
Ja, és a fremenek kék szeme is inkább neont idéz!
Ami viszont igazán felemeli a művet, hogy nagy hangsúlyt fektettek Paul jellemének megmutatására, árnyalására. Ez az egész sorozatra igaz. Kifinomultabb, részletesebb, mint a film.
A három rész során Muad’dib és Paul elkülönül és eggyé válik, kialakul, megformálódik egy bonyolult személyiség, aki nem mellesleg egy egész faj sorsát veszi a kezébe. És ez még csak a kezdet…

Hasonló tartalmak:

Dűne 1984

A-fraid — Thu, 14 Jan 2010 23:14:50 +0000

Már nagyon régóta várat magára a Science fiction óriásának, Frank Herbertnek a története, mely Tolkien munkásságához mérhető, sőt egyenrangú vele. A Dűne legenda egy széleskörűen, mélyen, ízléssel, érzéssel felépített munkásságot takar. Elképesztő ötletességgel és kivitelező erővel készült. Ez a kötetekre vonatkozik, persze…
Az én tisztem a film véleményezése, mely 1984-ben került a nyilvánosság elé és David Lynch rendezte, remek színészek közreműködésével. Mégis azt kell mondjam, valahogy félrecsúszott ez az alkotás.

„A félelem az elme gyilkosa.”

Történetünk a nagyon távoli jövőben játszódik, egy káprázatosan érdekes emberi jövőben, a 10191. esztendőben. Narrátorunk, a filmben kevésbé hangsúlyos, Irulan Corrino, Shaddam császár lánya, aki nagyvonalakban fest nekünk egy portrét erről a hatalmas univerzumról. Ebből kiderül, hogy a világot, a politikán túl, a Fűszer mozgatja, mely mindennek az alapja. És egyetlen bolygón található meg…
Ez pedig nem más, mint az Arrakis, a Dűne.
Ez a rendszer, világok rendszere, egy végtelenül kegyetlen és durva mindenséget jelent, aminek az egyetlen alapszabálya: „Fűszerben nem lehet hiány!”
A világegyetemben az úgy nevezett Nemesi Házak uralkodnak, ebből az egyik az utóbbi időben nagyobb hatalomra tett szert. Ez az Atreides-ház, melynek jelenlegi ura Létó (Jürgen Prochnow).
A film főszereplője azonban nem ő, hanem a fia (pedig lány kellett volna), Paul (Kyle MacLachlan), aki ágyasától, Jessicától, egy Benegeserit boszorkánytól született. Ez a Rend különös asszonyok csoportja, kiknek fő feladata a nemesek génjeivel való manipuláció, hogy megszülethessen a Kwisatz Haderach, egy fajta messiás. Emellett tökélyre fejlesztették a testük és szellemük feletti uralmat is.
Hogy haladjak… a film egy hatalmas, körmönfont cselszövésnek, egy parádésan kidolgozott összeesküvésnek elbeszélése. Legalábbis az eleje mindenképp.
Az Atreides erő miatt aggódó Shaddam császár, szövetségre lép az Űrligával, egy Navigátoron keresztül (azok úgy néznek ki, mint egy pogácsa, bár a Mentátok se kutyák, azokkal a szemöldökökkel) Létó és örökösének elveszejtésére. Ebben a segítségükre van az Atreides-ház ősellensége, a Harkonnen-ház.
A tervük többsíkú, finom és kegyetlen.
Ezalatt a Benegeserit is tudomást szerez az ügyről és a maga módján részt is vállal az eseményekben. Jessicán keresztül tudomást szereznek a Harkonnen fenyegetésről, de a Rendfőnöke nem csak ezért jött, hanem próbára akarja tenni Pault.
Itt hangzik el először a legendássá vált mondat. „A félelem az elme gyilkosa.”
Főhősünk egyébként rendes gyerek, jól tanul, érdeklődő. Miután megtudja, hogy a Császár az Arrakisra küldi őket, hogy ellássák a Fűszerkitermelés felügyeletét, bölcs módon utána jár az ottani hagyományoknak, sajátosságoknak. És persze mentoraival gyakorol!
Gurney Haleckkel (Patrick Stewart, a híres Picard kapitány) és mentát tanítójával Thufír Hawattal (Freddie Jones).

Meg is ragadnám az alkalmat, hogy ejtsek pár szót a „speciális effektekről”. Mivel a film 84-es, ne várjunk számítógépes csodákat. Inkább olyan Star Wars stílusú dolgokra számíthatunk.
Én egyedül a Pajzsgyakorlat résznél húztam fel a szemöldököm.
Az nagyon bénán néz ki, és valószínűleg 84-ben is furának tartottam volna. De például a Navigátor térhajlítása kifejezetten mutatós!
A díszletek nekem tetszettek, bár érdekes ízlésficam figyelhető meg a ruhák terén.
Akadnak figyelemreméltóan különös és bizarr kompozíciók.
Ezalatt a Giedi Prime-on, a Harkonnen-ház otthon bolygóján, a Báró, Vladimír is az Atreidesek bukását készíti elő. Csupán érdekességként említem, hogy Feyd karakterét Sting formálja meg a filmben, bár túl sokat nem nyújt. Őt a zenéjéért szeretjük…
A planéta magával ragadóan sajátos, egyedi, riasztó, idegen és vonzó. Maga Vladimír (Kenneth MacMillan) kifejezetten rosszul néz ki, és borzasztóan perverz, zavart agyú figura. Egy szadista állat. Ettől függetlenül, szerintem az ő megformálása sikerült a legjobban, leghatásosabban.
Tulajdonképpen ez az egész famíliára elmondható. Beteg bagázs.
Árulót jutattak be az Atreidesek közé, aki belülről segíti a terv beteljesülését.
Létó és családja pedig megérkezik az Arrakisra, ahol a különös nép, a Fűszer függőségtől kékszemű Fremenek élnek. Ezen a sivatagi világon termelődik a Fűszer, és itt élnek a Férgek is. Nem árulok el túl nagy titkot, hogy a Fűszer és a Férgek összefüggnek egymással.
A terv beindul és az Atreidesek kénytelenek védekezni, kiderül az áruló személye is, de akkor már késő.
Létó meghal, fia és asszonya a sivatagba menekül. Ekkorra Paul elméje már kinyílik a világra, köszönhetően a Fűszernek és beindulnak a látomásai a jövőről. Megkezdődik az átalakulása, szellemi metamorfózisa, melynek köszönhetően Muad’dibbá válik.
A Harkonnenek pedig ismét elfoglalják az Arrakist. A terv végrehajtódott.
Paul és anyja összetalálkoznak, egy sziecsben Stilgárral, aki egy fremen törzs vezetője, akitől végül menedéket kapnak. Paul találkozik Chanival, a későbbi szerelmével, ágyasával, gyermekeinek anyjával.
Az ő kapcsolatuk sem kapott túl nagy figyelmet a készítőktől, de nem ez az egyetlen dolog, ami felületesre sikerült.
Paulnak születik egy húga is, Alia, aki azonban még anyja méhében öntudatra ébredt, amikor az ivott a mérgező Élet Vizéből. Anyja csak így válhatott Tisztelendő Anyává. Ám csak később tudhatjuk meg mit is művelt saját gyermekével, akinek minden korábbi Tisztelendő Anya emlékével, személyiségével meg kellett birkóznia.
Paul Muad’dib bosszút fogadott és elkezdte a Fedaykinok kiképzését, akik az ő elit csapatai lesznek, de meg kell küzdenie a fremenek, kissé babonás hagyományrendszerének követelményeivel. Meglovagolja a férget, de Stilgar ellen nem áll ki. Folytatja útját és elkezdi változtatni a fremenek és az Arrakis arcát. Gerilla akciókat szerveznek a Harkonnenek ellen, így ismét találkoznak Haleckkel is, aki melléjük szegődik. Együtt a Fűszer embargót használják fel ellenfeleik ellen. Itt is megnyilvánul az egész történetet mozgató és átható intrika és politika.

A szorongatott Császár Sardaukarokat (elit harcosok) küld az Arrakisra, hogy felszámolják a fremen lázongást, de annak már nem tud gátat vetni. Muad’dib kultusza kialakul, Forgószéllé válik, iszik az Élet Vizéből ő is, de túléli. Megismeri a Férgek-Fűszer összefüggés rejtelmeit.
A végére megindítják a totális támadást a Harkonnenek ellen. A híres jelenet, a Féreg háton támadó fremenek nekem nagyon elnyerte a tetszésem, még akkor is, ha meglátszik rajta a kor.
Ekkorra már Shaddam is az Arrakisra jött, lányával együtt. Éppen felelősségre vonják a Bárót, amikor megjelenik Alia. A kislány nem fél, sőt megfenyegeti a Császárt és végez Vladimírrel.
Paul természetesen győzelmet arat, végez a bosszút követelő Feyd-del késpárbajban, és a sarokba szorított Császár is kénytelen hozzáadni a lányát, Irulant.
A film azzal zárul, hogy eső esik az Arrakis homokjára, amit eddig sosem érintett folyadék az égből.
Jó hosszú bejegyzés lesz ebből, de még egy kicsit viseljetek el, hiszen eddig csupán rizsáztam.
Az összefoglaló véleménykifejtés most következik.
Herbert kétségtelenül egy zseni volt. Egyszerűen sziporkázik az egész az egyediségtől, az ötletességtől. Egy olyan remekbeszabott történetet írt ez az ember, ami kiválóan bemutatja a Hatalom ügymenetét, intrikáit, a politikai csatározásokat és manővereket. Egyszerűen kiválóan ábrázolja ezt a szövevényes, pókháló finomságú rendszert, amiről a filmben és a könyvekben szó esik.
A film ehhez mérten elég visszafogott. Nekem szúrta a szemem, hogy elég felületes lett az alkotás. Persze benne lehet ebben az is, hogy ez csupán egyszer két óra, míg a mini sorozatok, háromszor másfél órásak. Szóval ott azért könnyebb bő lére ereszteni.
Valószínűleg azért van nekem ilyen típusú hiányérzetem, mert még évekkel ezelőtt láttam a 2000-es minit, ami nagyon megfogott. Ahhoz mérten Lynch műve eléggé felületesnek látszik. Bár meg kell, mondjam az intraperszonális kommunikációt, vagyis a gondolatokat jól oldották meg. Ahogy olvastam sokakat zavart, hogy a gondolatokat is hallani lehetett a filmben. Elismerem furcsa volt, de nekem végső soron tetszett.
Csak hogy tovább fényezzem Herbertet… valami elképesztő és ezért mondtam, hogy Tolkienhoz mérhető teljesítmény, ahogy kialakította egy alapvetően idegen, fejlettebb, jövőbeli hagyományrendszerét egy egész univerzumnak. A Házaknak, az Űrligának, a Benegeseritnek, és legfőképp a sivatag népének, a fremeneknek. Egyszerűen zseniálisan kiépített konvencionális struktúrát alkotott. Elég, ha csak a vízzel kapcsolatos szokásokat megfigyeljük. Hiszen a legfontosabb a sivatagban a víz. Ott van a Víz elvétele, az Élet Vize, a víz földre csepegtetése a palotában – bár ez a 2000-ben van – illetve a Sztiltözet - Cirkoruha használata. Felfoghatatlanul remek.
Frank Herbert a Science Fiction legnagyobbjai között méltán kapott helyet. Asimovhoz mérhető ez az egész emberiségre kiterjedő ábrándkép. Kivétel nélkül minden él az általa teremtett durva, mégis varázslatos világban.
De hogy a filmről is szó legyen… a 84-es verziót inkább csak érdekességként ajánlom. Igazán a 2000-es mini az, ami igazán ütősre sikeredett.

Hasonló tartalmak: