Az Asylum hétvégénk, általam utolsó bejegyzése a most következő. 
Merem állítani, hogy az eddigi legjobb film, amit a stúdiótól láttam, de azért nehogy azt higgyük, hogy ettől a film jó. Mert nem az. Azt azonban garantálni tudom, hogy egy darabig én nem írok e stúdió remekeiről, mert szerintem Asylum-mérgezést kaptam. 

Lássuk…

A film nagyon jól indult, egy darabig tartotta is magát, a végén lévő nagy finálé elmondhatatlanul gagyira sikeredett. Mindenesetre tény, hogy ez a valami sokkal másabb volt, mint amit eddig megszokhattunk. Látszik, hogy komolynak szánták e produkciót, részben be is jött.

Voltak igazán tetszetős dolgok. Saját mitológiát teremtettek, igaz kicsit már elcsépelt a téma, de mégis láttam benne fantáziát. Az már más kérdés, hogy a pénz és a kreativitás hiánya miatt a kivitelezés nem sikerült. Az akció jelenetek nagyon nagyon mesterkéltek, a történet sem kiforrott. Sok a hézag, amiket nem tudtak betömni, pedig próbálkoztak cefetül.
Külön kiemelném a filmben fellelhető magyar vonatkozásokat. Utalgatnak Budapestre, sőt még az egyik jelenet elvileg a középkori Magyarországon játszódik, de ezt sem vitték túlzásba, mert néhány fán kívül semmit sem láthattunk. Csak visszaemlékezés volt.

Direkt megnéztem, hogy van (!) épkézláb soundtrack-je a filmnek, amely 10 számot is felvonultatott. Ez már teljesítmény. De a gond az, hogy ha nem tudtam volna, hogy Asylum filmet nézek, akkor is rájöttem volna, mert nagyon gyermeteg. Olyan kis butuska. Pedig komolyan látszik az igyekezet.

A történet szerint a nem oly messzi jövőben vagyunk. Itt ki is térnék egy picit, mert nem értettem igazán. Azt mondták, hogy 2050 környékén vannak, ezzel szemben az autók, a mobiltelefonok, a plazma tévé a falon, mind mind mainak tűntek. Na akkor hogy is van ez? Mindegy, nem is igazán lényeges, lehet, hogy én értettem félre valamit.
Szóval az emberek és a vámpírok egymás mellett élnek, persze nem békességben és szeretetben. A vadászok gyilkolják őket, a vámpírok pedig embereket esznek. Be is látják rövid időn belül, hogy ez egyik félnek sem kedvező hosszabb távon, ezért megszületik az alku. Békét kötnek azokkal a feltételekkel, hogy egyik fél sem vadászhat a másikra. Ez rendben is van, eltelik 5 békés esztendő. Aztán feltűnik a színen Báthory grófnő, aki egy magyar vámpír. Azt hitték meghalt, de visszatért és a klánok élére akar állni. Vagyis megszerezni a tiszta vérűek erejét vagy valami ilyesmi.
A filmben úgy írják le a klánokat, mint egy-egy család (a 'la maffia). A film stílusa is ehhez hasonlít leginkább. Alvilági figurák, drog, prostik. Ja és persze tálcán hozott, pohárban felszolgált vér.

A helyszínválasztás nagyon jóra sikerült, a megszokott idióta asylum díszletek helyett most sokkal hihetőbbeket kaptunk. Csak sajnos megint az apróságokon csúsztak el. Egyrészt volt a filmben egy magasabb rangú vámpír, aki olyan volt, mint Hellboy. Vagyis inkább mintha egy teve megette volna és kikakálta volna Hellboy-t. Hát én még ilyen szar maszkot életemben nem láttam. A vicces az egészben az, hogy ez a fickó totál felesleges volt, mert a világon semmi komolyabb szerepe nem volt. Akkor meg minek? Basszus ezek nem látják, hogy valami undorító? Simán kivághatták volna belőle, akkor nem nyafognék ezen. Ja, ha már itt tartunk. Marhára kíváncsi lennék a kivágott jeleneteikre. Úgy értem mennyire kell gagyinak lenni valaminek, hogy tényleg kivágják a filmből?

A másik óriási negatívum, hogy borzasztó unalmas volt. Ismét kaptunk sok-sok felesleges jelenetet, amelyek nélkül is meglettünk volna. Hiába jó az alapötlet, ha a forgatókönyv nem idomul hozzá. Sajnos ezt ismételten elszúrták.

A végén azonban szokatlan módon kaptunk egy jó nagy csavart, amire egyáltalán nem számítottam. Jó volt, tetszett, és kellett is ahhoz, hogy a Drakula átka ne érdemelje ki a „szar film” címkét.

Ma ezzel a filmmel jelentkezek. Azt kell mondjam, hamisítatlan Asylum film, magán viseli a stúdióból kikerülő alkotások jegyeit, de mégis egészen nézhetőnek bizonyult.
Ám jónak azért nem nevezném.

Miért nem?

Mielőtt belemennénk a film kivesézésébe, le kell szögeznem két dolgot.

1. Ez a film nagyon szar.
2. A legjobb Asylum produkció, amit eddig láttam.

Nem annyira rossz, hogy már jó, hanem egyszerűen elmegy egy átlag alatti horror filmnek, amikből manapság dúsan kapunk az arcunkba. Semmivel se rosszabb, mint mondjuk a 31 km, a Felvonó, bármelyik Freedy vagy Jason film.

Vannak benne teljesen korrekt, ötletes megoldások. A színészi játékok megütik a „szódával elmegy” szintet, igazán nem is kell ennél több. Külön dicséret, hogy végre valahára több emberrel (aktorral és statisztával) dolgoztak, mint ahány ujj van a két kezükön. Ezen kívül olyan apróságnak is tud örülni az ember, hogy a filmnek nem idegesítő a zenéje, még egy-két olyan szám is volt, ami kifejezetten tetszett. A főcím hangulatos, a vágások megfelelnek az elvárásoknak.

Kérdezhetnétek bátran, hogy akkor miért is rossz ez a film? Ha már ilyen szép dolgokat meséltem eddig, akkor biztos nem lehet olyan vészes.

Egy nagy francokat.

Az összes sminkest és maszkmestert elküldeném 12 nap közmunkára, utána talán jobban értékelnék a saját munkájukat. Valami eszméletlenül borzalmasra sikeredtek a maszkok. Magának Véres Billnek a szanaszét égett arca a leggagyibb ami csak lehet. Annyira látszik, hogy mű az egész, hogy az valami félelmetes. A zombik még messziről elmennek, de basszus volt 1-2 ami rövidnadrágban flangált, olyan egészséges lábakkal, amit minden pár éve oszló élőhalott megirigyelhetne. Rémes, hogy ilyen apróságokra nem tudnak odafigyelni. Apróság. Ugye-ugye? Tipikus Asylum betegség.
A másik rettentően idegesítő, hogy a szereplők ökölharc helyett a levegőben hadonásznak. Annyira elrontja. A végén, amikor a főszereplő csajszika levágja Bill bácsi fejét, csak kapdos a levegőbe egy rozsdás karddal, 2 másodperccel később Billnek már repül a feje. Nevetséges!

Rátérve a történetre, azt kell mondjam, hogy elmegy. Persze tele van logikai bukfencekkel, hátraarcokkal és hasonló talajtorna elemekkel, de nem vészes.
Adott néhány fiatal és a tanár, akik egy iskolai versenyre igyekeznek. Kicsit bajba keverednek egy néger fickó miatt és kikötnek a mindig napos (nem viccelek, sosem megy le a nap) Sunset Valley nevezetű kisvárosban. Mit ad Isten, a község lakói, akik ekkor már pontosan 100-an vannak, egytől egyig élőhalottak. Enyhén kellemetlen. Főleg ha azt is megemlítem, hogy a kísértetvárost nem lehet elhagyni, mert akármerre mész, mindig ugyanoda lyukadsz ki.
A főszereplők hamar összetűzésbe kerülnek a zombikkal és a fő fő gonosszal, Véres Billel. Harcolnak, lövöldöznek, fogyatékoskodnak. Van aki túléli, van aki nem. A többit el tudjátok képzelni.

Nem is szaporítom tovább a szót erre a filmre, mert nem ér annyit.
Egy jó tanács a végére: ne nézzétek meg!

Mivel a péntek már hétvége, hát jöjjön az Asylum-hétvégénk első gyöngyszeme.
Egy fantasy történet, a szokásos prezentáció keretein belül. Meg kell hagyni a film jól indult, azt hittem, hogy végre látok egy tűrhető filmet a stúdiótól. Nem így lett…

Így lett…