Női főszereplő egy akciófilmben? A szögletes Rothrock óta nem volt ilyen, ráadásul még csinos is, verekedni is tud. Színészkedni még nem nagyon, de van benne potenciál. Carano ígéretes, ezt a vak is látja és ha nem reked meg ezen a színvonalon, akkor ennél fényesebb jövő állhat előtte.
Ráadásul a filmet Soderbergh rendezte, aki legutóbb a fura Fertőzéssel jelentkezett. Alkotása átmenet az akciófilmek és az intelligens, intrikus kémfilmek között.

Az ígéretes kezdést egy hasonlóan ígéretes folytatás követett. A pilot és azt azt követő epizód igen fontos egy sorozat életében, ekkor dől el, hogy érdekli-e a nagyérdeműt a produktum. Nem meglepő, hogy a készítők ezen alkalmakra mindig összekapják magukat és az arcunkba robbantanak valami igazán jót. A probléma akkor kezdődik, amikor ugyanilyen színvonalon kell folytatni a történetet. A Zero Hour hű maradt a bevezetőhöz. A misztikum megmaradt központi témának, miközben egyre többet tudunk meg a nagy egészről.

A tavalyi Oscar-gála egyik versenyfilmjével jelentkezem, mely hat jelöléssel büszkélkedhetett, bár egyetlen szobrot sem nyert el. Nagyon fel volt kapva ez a Steven Spielberg rendezés, de a mozikban mégsem teljesített valami szépen.
A direktorguru mostanában inkább producerként tevékenykedik több-kevesebb sikerrel. Ezt a filmet is három év szünet után dirigálta le – de persze tavaly még volt egy animációs próbálkozása is, a Tintin. Ez is amolyan régimódi, jobb szó híján, „feelgood”-movie, amilyeneket egy időben, nem is oly rég, előszeretettel gyártottak. Kis kajánsággal egy Lassie hazatér, csak lóval.

Az előző hetekben szárnyra kapott a sorozat, kaptuk az új impulzusokat minden irányból, amelyek többsége be is talált a rajongóknál. A mostani rész számomra kicsit furán randomra sikerült az előzőek tükrében, ezen kívül a szériára nem jellemzően csapongónak találtam néhány aspektusát. Az rendben van, hogy a hosszú évadot ki kell tölteni valahogy, mindig vannak felejthetőbb részek, de a minőségre mindig ügyelni szoktak.

Fura érzés fogott el, amikor ennek a mozinak az előzetesével találkoztam. Felidéződött bennem a gyerekkori emlék, amikor az HBO-t bámultam és egy hasonló film ment. Nagyon hasonló.
Kevin Baconnek volt egy ilyesmi mozija még 1986-ban. Annak Ezüstkerék volt a címe és a történet kis eltérésektől eltekintve fedi a Fék nélkül sztoriját. Meggyőződésem, hogy itt bizony fenn áll a pofátlan csórás esete.

Egy új rossz és gyenge horror kreálmány, mely a 86-os csernobili katasztrófát igyekezett meglovagolni. Pontosabban annak következményeit.
Tökéletesen tipikus tini ijesztgetős mozi, amelyen nagyon látszik, hogy nem fáradtak komolyabb munkával a forgatókönyvírás terén.
Ritkán látni ilyen silányat.

Alex Kurtzman első rendezését köszönthetjük, aki eddig főként producerként és forgatókönyvíróként dolgozott, többnyire Roberto Orci-val, aki ezúttal is társult hozzá. Kettejük munkássága eléggé felemás.
Jó és rossz filmeket egyaránt köszönhetünk nekik, bár eddig főleg mainstream mozikkal foglalkoztak. Ez viszont nem az, inkább az a jelentéktelenebb fajta.
Egy megtörtént eseményeken alapuló történet, a meghatónak szánt fajtából.

Ismét rekordokat döntöget külföldön a The Walking Dead. Óriási a sorozat népszerűsége, szinte minden élő ember ezt nézi. A – teljességgel felesleges – téli szünet utáni visszatérés tényleg vihar előtti csend volt, megalapozta a mostani epizód mondanivalóját. Szépen fokozatosan váltottunk ritmust, a végére igazi akciójeleneteket szállítottak nekünk, miközben rég nem látott szereplők is tiszteletüket tették.