Give me what I want and I'll go away.

Már elég régen volt szerencsém ehhez a filmhez, kicsit megkoptak az emlékeim, de nem gond, írok róla nektek. Még anno az AXN-en láttam egy remek előzetest. Csak néztem, néztem, baromira megfogott és nem is tudtam mi lehet az. Amikor kiderült, hogy erről a moziról van szó, rögtön be is szereztem és meg is néztem. Elöljáróban annyit, hogy baromi hosszú és nekem túlságosan vontatott. Csak harmadik nekifutásra sikerült végignéznem, a negyedénél, felénél mindig elaludtam. Ezért is van az, hogy az elejére jobban emlékszek, mint a végére. Pedig a történet kifogástalan, a megvalósítás is jó, csak éppen túl hosszú. Itt is olyan érzésem van, mint a Watchmen kapcsán. Elmesélhették volna jóval rövidebben, kevesebb mellébeszéléssel. Bár ez is relatív, mert nem azt mondom, hogy az unalmasabb részek borzasztó rosszak és oda nem illőek lettek volna, csak én soknak éreztem.

Beszéljük a történetről is.
Egy amerikai kisváros éppen a közeljövő legnagyobb hóviharára készül, ami hamarosan el is éri őket. Nem is sejtik, hogy a fehér fellegekkel együtt maga a gonosz is ellátogat hozzájuk. Egy titokzatos ember kezdi el megnyirbálni a város lakót. Az uraság Andre Linoge névre hallgat, aki olyan mint maga az ördög. Természetfeletti képességekkel rendelkezik, nagyon erős és szinte legyőzhetetlen. Többször hangoztatja, hogy „Adjátok meg, amit akarok és elmegyek!”
A vihar alatt sokan meghalnak, mivel nem akar senki engedni Linoge követelésének, pedig azt sem tudják mi az amire ennyire vágyik. Amikor már nem tudnak harcolni ellene, a városka lakói belátják, hogy engedniük kell a követelésnek. Ekkor felszínre kerül az emberek valódi jelleme, meghozzák a döntést, a gonosz megkapja amit akar még ha ez hatalmas áldozattal is jár. A vihar elül, Linoge pedig ígéretéhez hűen elhagyja a megpróbáltatások színhelyét.

Mit mondhatnék még erről a filmről. Nézzétek meg a trailert és ha kedvet kaptok hozzá, akkor üljetek le elé arra a pár órára. Persze jó adag kávé kötelező hozzá.

Volt szerencsém kétszer is megnézni ezt a rövid filmet, ami valójában a Rémálmok és Lidércek című misztikus sorozat első része. A Csatatér különlegessége, hogy nem beszélnek benne, csupán az effekt hangok és az aláfestő zene adja meg a történet hangulatát. Nagyon el lett találva, a beszédeket rendkívül jól pótolták a színészek arcjátékai és a történet egyszerűsége.

Adott egy bérgyilkos, akit megbíz valaki azzal, hogy öljön meg egy játékgyárost. A film első negyede arról szól, hogyan jut el a csúnya gonosz bácsi célpontjához, akit hideg vérrel lelő. Szegény nem is sejti, hogy az igazi megpróbáltatások csak ezután következnek. Miután visszamegy szép és elegáns apartmanjába, egy titokzatos csomagot kap, amelyen a játékgyár szimbóluma virít. Nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget, kibontja és látja, hogy játékkatonák lapulnak meg a fémdoboz mélyén. Helikopterek, harci járművel, gyalogosok, szinte egy komplett harci egység. Persze nem szabad elsiklani azon a tényen, hogy a katonák felszereléseikkel együtt életre kelnek és háborút hirdetnek a bérgyilkos ellen. Sokan vannak, kicsik, de a tűzerejük térdre kényszeríti a sokat próbált fenegyereket. Láthatjuk, ahogy az apartman egy szempillantás alatt csatatérré alakul. Egyik fél sem akar meghátrálni, a kis katonák az életük árán is meg akarják ölni célpontjukat. A vége elég emlékezetes, sejthető de mégis jól eltalált. Ahogy a kamera lassan végigpásztázza a szanaszét rombolt épületet, sejthetjük, hogy a csatának vége.

Szóval kétszer láttam a filmet, másodjára sikeresen elaludtam rajta, való igaz altatónak is kiváló, főleg a zenéje miatt. Ettől függetlenül nekem nagyon tetszett és ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg. Köszönjük Stephen King.

Mivel a péntek is már majdnem hétvége, kezdjük is el egy páros kritikával.
Elég régóta sáros vagyok már e két Stephen King film összehasonlításával.
Most eljött az ideje (vagyis sikerült rávennem magam, hogy megírjam), hogy láthassátok. A horror királya (és én) büszkén prezentálja: Végítélet és 1408.
A tovább mögött, mindkettőnek megnézhetitek a trailer-ét.

Tovább

A világ egyik - ha nem a - legjobb írójának tiszteletére egész hétvégén King mester műveiből szemezgetünk. Számtalan film és sorozat készült az ő írásai alapján. Mindenféle műfajból és stílusból fogunk válogatni, reméljük mindenki megtalálja a kedvére valót.

Beismerem, hogy tévedtem. A második felvonás sokkal jobban megérintett, mint az első. Néha az jutott eszembe, hogy talán jobb lett volna, ha ez az évad készül el hamarabb, de így is el tudom viselni. Sokkal közelibbnek éreztem a saját szájízemhez, valamivel barátságosabb képet festett a Dexternek nevezett szörnyetegről is.

Az alapfelállás az, hogy egy véletlen folytán amatőr búvárok megtalálják pszichopata barátunk „temetőjét”, Miami minden rendőre Mr. Morgan után nyomoz, nem is sejtve, hogy kígyót melengetnek keblükön. A média még becenevet is ad neki. Bay Harbour-i Mészáros. Az egész évad mind a 12 része azzal telik, hogy őt üldözik kisebb nagyobb sikerrel. Ennek a felvonásnak a lendülete, dinamizmusa és kiszámíthatatlansága felülmúlja az ezt megelőzőt. Fény derül néhány dologra, köszönhetően James Doakes őrmester gyűlöletének Dexter irányába. Az afroamerikai rendőr saját szakállára nyomoz hősünk ellen, követi mindenhová, túl sokat is tud meg és fizetnie kell tetteiért. Tovább nem mesélem az izgalmakban bővelkedő eseménysort.

Kaptunk néhány új szereplőt is a nyakunkba csak hogy ne unatkozzunk. A legkiemelkedőbb Lila, aki közeli kapcsolatba kerül Dexterrel. Érdekes személyiség, sokban hasonlít kedvenc gyilkosunkra, nem százas a csaj. Túl sok mindent kikövetkeztet, nyomozgat és rájön Dexter sötét titkára. Az évadfinálé alakulásához nagyon sok köze volt.

A másik központba lépő figura egy FBI ügynök, Frank Lundy akit azzal bíznak meg, hogy szakértelmét latba vetve segítsen elkapni a Bay Harbour-i Mészárost. Nem nehéz kitalálni, hogy amint az ügynek vége, ő is lelép. Valószínűleg nem láthatjuk majd a 3. évadban. Nekem nem fog hiányozni.

Talán azért is tetszett jobban ez az évad az előzőnél, mert megkedveltem a szereplők zömét, Angel például kiváló karakter, szerethető. Doakes is fontos láncszeme volt végig ennek a gépezetnek, vele sem volt különösebb bajom, helyenként még meg is mosolyogtatott és tetszett Erik King színészi játéka. A többiek valamivel halványabbak, Debra néha idegesítő, Rita átlagos és kiszámítható. Külön kiemelném, hogy a Showtime 12 részes évadai jók, mert képesek csak a főszálra koncentrálni, kevesebb a mellébeszélés. Gondoljunk csak bele, hogy pl.: a Mentalista, ami egy kiváló sorozat tele volt random részekkel, keveset foglalkoztak az évad fő motívumával. Itt más a helyzet. Minden megy olajozottan, minden etap kezdettől lezárásig tart, nem húzódik át a következő szezonra.

Összességében elmondható, hogy fejlődik a sorozat, meglátjuk mit hoznak össze a harmadikban.