Kubai zombi-mozi! Na, erre befizetek! Mondottam, aztán rohamosan lankadt a lelkesedésem. A szokványos kezdés után, egy még annál is szokványosabb folytatásban volt részem, mindezt sótlan humorvilággal tették még nehezebben elviselhetőbbé. Zombi-paródiákból ennél sokkal jobbak készültek.

Érdekes kis film ez, nem egy nagy dobás, nem is a jobb fajta, de mégis szórakoztat, leköt. Műfaját sem olyan egyszerű belőni, de engem inkább romantikus vígjátékra emlékeztet, és ha ez így van, akkor van szerencsém egy olyan darabot bemutatni a műfajban, ami jól sikerült.
Nem sablonmentes ugyan, – de mi az manapság – viszont megmosolyogtat.

Már csak egyetlen epizód van hátra az évadból, amelyről így a vége felé elmondható, hogy felemás képet mutat. A remek kezdés után visszavettek a tempóból és egymást követték gyengébbnél gyengébb részek. Azt gondolom, hogy a probléma abból fakad, hogy nem mutattak nekünk semmi újat a zombis világból. Kellett volna valami misztikum, valami kapaszkodó, valami talány, vagy bármi ilyesmi, mert így csak két tábor konfliktusát tapasztalhatjuk meg zombis környezetben. A mostani rész egy picit kilóg a sorból, pontosabban a vége miatt vált jobb darabbá, mint az előzőek.

Sigourney Weaver, Robert De Niro, Cillian Murphy? Nekem ennyi elég is volt. Ugyan De Niro már nem tündököl úgy, mint régen, de azért még ki-kitesz magáért. Murphy-nek sem ez a legjobb alakítása, vagy a legjobb filmje, de azért ez egy korrekt kis mozi, ami misztikus hangulatával el tudja foglalni az embert.
Láttam már jobbat, nem is egyet, de nem bántam meg, hogy végignéztem.

Ha Rich Moore rendező nevét meghalljuk, valljuk, be nem jut eszünkbe semmi. Mostantól ez megváltozhat, mert a legújabb egész estés animációjával a rég elfeledett, de méltán népszerű retrójátékok világába kalauzol el minket, és nem is akárhogy! Az eddig csak tévésorozatokkal foglalatoskodó rendező debütáló munkája képes volt a nagyérdemű közönséget úgy elkápráztatni, hogy tulajdonképpen nem volt meglepetés az Oscar-díj jelölés sem.

Ha Luc Besson nevével találkozunk, eszünkbe juthat néhány jó kis mozifilm, bár azért az utóbbi időben egy kicsit megkopott már a francia producer-író-rendező ázsiója. Ezúttal a rendezés feladatait Olivier Megatonnak passzolta át, aki (nem annyira erős) Szállító harmadik részét, illetve a nem rég bemutatott Elrabolva 2-őt is koordinálta. Aki ebből azt a következtetést vonta le, hogy ez egy erős akció mozi lesz, annak be kellett ismernie, hogy tévedett.

Ismét egy hosszabbra nyúlt szünet után jelentkezett új résszel a sorozat. Ki emlékszik még, hogy hol tartottunk? Bevallom, én nem igazán. Ahogy az lenni szokott, a visszatérő epizódra odatették magukat a készítők, összeverbuválták a bandát és elénk tálaltak egy itt-ott vérszegény, de alapvetően izgalmas és fontos részt. Már nincs sok hátra az évadból, nagyon félek, hogy összecsapják a lezárást. Kár lenne.

Izgalmas, pörgős, meghökkentő. A hős, a megmentő, a gonoszok legfőbb ellensége. Az utóbbi években jobbnál jobb filmekben szerepelt a Golden Globe-díjas, valamint más, egyéb filmművészeti elismerésben, jelölésben részesülő Liam Neeson.