Nem mindennapi alkotásról lesz most szó. Szerkezete szerint három történetet kapunk, amit úgy próbáltak összehozni, hogy az egyik meséli a másikat.
Ettől igazán különleges lett, ám ennek egyenes következményeként, nem lettek kellőképpen kifejtve a szálak. A három szálat jól „mesélték” össze, de nem nyerték el igazán mélységüket. Összecsapottnak nem nevezném, de ha koncentráltabb, következetesebb lenne – vagy csak egy kicsit hosszabb – akkor igazán profi mozi lett volna.
Egy olyan darab, amit mindenkinek látnia kell. Így viszont csupán érdekes maradt.

Én vártam a Washington-Reynolds közös mozit, mivel az előbbi igazi nagyágyú a szakmában, aki ritkán nyúl mellé, már ami a szerepvállalásait illeti (akkor is, ha az utóbbi időben azok nem is voltak túl jók). Míg utóbbi egyre inkább a komolyabb mozik felé fordul, bár időnként látható még egy-egy vígjátékban, vagy könnyedebb darabban. Daniel Espinosa rendező eddigi munkássága nem volt ismert előttem, bár nem is tartozik a jobb direktorok közé. Ez volt az első igazán hollywoodi produkciója, amivel tökéletesen közepesre teljesített.
Az alkotás, csalódást okozott.

Egy újabb szórakoztató mellékszereplő tért vissza közénk, akit az írók szépen be is zsúfoltak a középpontba, noha nem feltétlenül gondolom, hogy ennyire meghatározó szerepe lenne. A finálé már csak karnyújtásnyira van, nem értem miért kell egy teljesen random résszel tölteni az időt. Sokkal jobban örülnék egy egybefüggő 2-5 részes fő szállnak így a vége felé.

Morpheus ismét akcióban

A Feledés című film nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ennek ellenére mindenkinek ajánlom a megtekintését. A látványvilága és a modern kütyüi lenyűgözőek, valamint a főszereplő (Tom Cruise) hitelessége is megkérdőjelezhetetlen, hiszen mint tudjuk, ő a szcientológia egyház főpapjai közé tartozik, a földön élő egyik legmagasabb szintű tethán, aki a gonosz Xenu elleni harcra készül, és ezt végre a vásznon is megmutatja nekünk.

http://www.youtube.com/watch?v=-GPa4uhJX6U

Ez a 2009-es alkotás az év egyik legjobb mozija volt, amit a 2010-es Oscar gálán két jelöléssel honoráltak. Végül nem nyert ugyan, de ez nem változtat a tényen, hogy ez igenis egy érvényes mű.
Oren Moverman első rendezése, – ő jegyzi a szintén remek Rampartot is – amivel talán berobbanni azért nem, de mondhatni bepislantani be tudott a legnagyobb rendezők közé.
Már ebből a munkájából is kiderült, hogy jó érzékkel ír és rendez.

A méltatlanul mellőzött Woody Harrelson ismét megmutatta, hogy képes egyedül is elvinni egy filmet a hátán. Ismét együtt dolgozva Oren Movermannel
(A harcmező hírnökei) egy nagyon kemény drámát hoztak össze, ami ugyan az előzetesből nem derül ki, viszont aki megnézi a mozit, betekintést nyerhet egy kétes értékrendű rendőr életébe és bukásába.

Rajtam kívülálló okok miatt nem tudtam időben jelentkezni az évadnyitóval, aztán a többi epizódot is csak utólag bírtam megnézni. Ezért a tervektől eltérve, három rész után hagyok nyomot magam után.
A remek második évad nem akármilyen zárást produkált. Ehhez képest az évad első harmada elég langyos, pedig közelít a kemény Tél…