A Wachowski testvérek Mátrix utáni dobása, ami 2005-ben került a mozikba.
Lehet a filmet szeretni és utálni, a legtöbb kritika nagyon lehúzta, de el kell ismerni, hogy Alan Moore és David Lloyd tíz részes képregényéből készült film egy érdekes témával foglalkozik, mely társadalmi, vallási és politikai utópia.

V, mint véleményem…

Bevezető helyett elmondom, hogy korábban már legalább kétszer láttam ezt a filmet.
Minden alkalommal tetszett, de most újra nézve egészen új aspektusait figyeltem meg.
Ha le is hordanak a sárga földig, én beismerem, hogy számomra katartikus élmény volt ennek a két órás mozinak a végignézése. Méltó helyen áll Orwell 1984 című regényéből készült film mellett. A kezdés egy emlékeztető november ötödik napjára, amikor is Guy Fawkes fel szándékozta robbantani az angol parlamentet, de ebben megakadályozták és kivégezték.
Felhívja a figyelmet az eszme fontosságára, melyet a filmben részletesen ki is fejtenek.
Észrevehető Orwell erőteljes hatása a történetre, és akkor még nem is említettem, hogy az 1984-ben főszerepet játszó John Hurt is helyet kapott a színészek között. Ám most a másik oldalon találkozhatunk vele, nem elnyomott, hanem elnyomó. Ő Adam Sutler, a diktátor.
Orwell történetéhez hasonlóan ez is Angliában játszódik, egy zsarnokság terhét nyögő Angliában.
A másik főszereplő Natalie Portman (Evey Hammond), aki egykori politikai aktivisták gyermeke.
Éppen sétára indul a főnökéhez, a kijárási tilalom ellenére, amikor ún. Begyűjtők kezére kerül (egyfajta polgárőrség). Már éppen erőszakoskodnának vele, amikor megérkezik az igazi főszereplő, V és megmenti.

Ez a különös és rejtélyes személy egy fekete ruhás, vigyorgó Guy Fawkes maszkos, harcművészetben is jártas, választékos modorú, szenvedélyes, kissé örült férfi. Ezt a bemutatkozása is jól példázza:
„Voila! Ránézve avatott verselő művész, ki váltakozva játszik vértanút és vétkest. Mikor mit rendel a végzet. E jelmez nem vajmi világi hívság, hanem végső véleménynyilvánítás, mely veszőben van. Viszont íme, visszatért váratlan a letűnt vitézség! Vivát!
Megfogadta, hogy végez a hitvány varanggyal, elveszejti a vétkes vezetést, mely vasra ver, vihogva s vérbe fojtja a változás viharát.
Az egyetlen válasz a vérbosszú, a vendetta, a végleges változás! Vakmerő, vitézi és végül, a várva várt, rég vágyott, törvényes világba vezet.
Való igaz, ez a verbális lavina végtelenné vált, így azzal fejezem be:
Örvendek a szerencsének! Szólítson V-nek!”
Ez a rész is parádés, végre kitettek magukért a fordítók.

Magával viszi Evey-t, hogy megnézhessék november 5.-én, Justicia concertójának nyitányát, ami az igazságügyi palota felrobbantása, tűzijátékkal egybekötve.
Megkezdődik hát a nyomozás a titokzatos V és a lány után. Összeül a párt vezetősége, hogy megtárgyalják a továbbiakat.
Evey egy csatornánál dolgozik, amit V is meglátogat, hogy leadhassa sajátos műsorát, majd fifikás módon meglóg a nő segítségével. V elviszi magához az alélt Evey-t, aki ideges lesz, hiszen segített egy bűnözőnek, elintézett egy rendőrt és elszökött az igazságszolgáltatás elől. Erre V azt kérdezi:

„Így gondolja, vagy azt akarják, hogy így gondolja?”

Szintén nagyon lényeges kérdés, az egyik legfontosabb, amire a film rámutat.
Ezt követően V meglátogatja a fő propaganda csatorna, vallásos, gyűlöletbeszédeket mondó, fanatikus műsorvezetőjét, „London hangját”. Prothero-ról kiderül, hogy régen katonaként szolgált, egy tábor parancsnoka és felügyelője volt. Valamilyen kapcsolat áll fenn V és a parancsnok között, ez egy bosszúhadjárat. Főhősünk végez vele és egy szál Bíbor tövist, egy rózsát hagy a helyszínen.
V és Evey összebarátkoznak, együtt nézik a Monte Cristo grófját, ami egy elég lényeges momentum, mondhatni szimbólum a filmben.
De a páratlan, szerteágazó és elképesztő szimbólumrendszerre még helyenként visszatérek!

A nyomozással megbízott párt tag-detektív, Finch (Stephen Rea) forró nyomot fog és elkezdi felgöngyölíteni a Larkhill-i büntetőtábor-Evey-Prothero-V négyszög rejtélyét.
Észreveszi a gondosan palástolt összefüggéseket.
Ezalatt megismerhetjük Evey múltját is egy visszaemlékezés formájában. Itt ismét van egy erőteljes szimbólum, még pedig a fekete zsák. Ezt a párt, Creedy által vezetett, politikai rendőrsége használta a meggyőződésükben kétes egyének elfogásakor.
A hősnő szülei is így jártak.
Evey végül megkéri V-t, hogy ha tud neki segíteni, akkor avassa be, hogy tehetné azt.
Tehát közös akcióba kezdenek, a bosszú részeként elkapják Larkhill tábori lelkészét, aki azóta persze püspök lett. Evey iskolás lánynak öltözik és a bizarr szexuális érdeklődésű papot tőrbe csalják. A lány megpróbálja figyelmeztetni a püspököt, de az azt hiszi, hogy az egész a játék része. És V végez vele. Majd otthagy egyetlen szál rózsát. Evey ellenben elszökik, és a főnökéhez megy.

A főnöke (Stephen Fry), amellett, hogy saját komikus műsora van a propaganda Tv-n, indexes emléktárgyakat tart egy titkos pincében, és homoszexuális.
De ideiglenesen menedéket biztosít a nőnek.
A párt leállítatja Finch nyomozót, mert túlságosan beleásta magát a múltba, de a kitartó rendőr nem áll le és társával együtt folytatja a munkát, hogy fény derüljön az igazságra.
V eközben meglátogatja a büntetőtábor harmadik legfontosabb vezetőjét, (Sinéad Cusack) aki jelenleg kórboncnok, de a táborban kísérleteket végzett az elítélteken.
Elbeszélgetnek egymással, majd a nő is meghal, rózsával a kezében.
Előkerül a doktornő naplója, amiben az egész mocskos ügyet leírta.
Egy vírussal kísérleteztek Larkhill-ben, és csak egyetlen alany adott használható immunválaszt.
Ez pedig az ötös alany volt. Római számmal: V.
Kitudódik tehát a főhős származása.

Eközben a lázadás csírái már el lettek vetve, egyre többen szimpatizálnak a főhőssel, nő az elégedetlenség, az emberek rányitják szemüket a valóságra.
És közeledik november ötödike…
Evey főnöke is elkötelezi magát V mellett és egy gúnyos műsort hoz össze a kalapos hős és a diktátor főszereplésével.
Ez a rész egy kicsit gagyi, de a mondanivalóját kell nézni elsősorban.
Ezért persze a komikus bűnhődik meg. Eljönnek érte, fekete zsák, de előtte elbújtatja Evey-t.
De a lány sem kerülheti el a letartóztatást!
Ő is a börtön mélyére kerül és elkezdőik a kínokkal terhes kálváriája.
Rendszeresen kínozzák, testileg és lelkileg, folyton V-ről kérdezik, de a nő nem válaszol, kitart önmaga és V mellett. Ebben fontos szerepet kap az is, hogy a szomszéd cella lakójától, egy leszbikus nőtől, rendszeresen leveleket kap, amelyben leírja az életét.
Ez a rész több fontos üzenetet is közvetít.
Itt derül fény a Bíbor tövis szimbólum származására és jelentésére is.
Szenvedései véget érnek, ki fogják végezni, ha nem beszél. Ám Evey inkább hallgat és vállalja a halált. Ekkor szabadon engedik. A film egyik legdurvább jelenete az, amikor a lánynak rá kell döbbennie, hogy ez az egész csupán színjáték volt és V felelt a rendezésért.

„Nem fél semmitől. Teljesen szabad”

Evey nekiesik V-nek, ám a főhős emlékezteti, hogy ő akarta, ő kérte, hogy segíthessen, de ehhez előtte ki kell irtania magából minden félelmet.

„ A művész azért hazudik, hogy feltárja az igazat.”

Ismét egy szimbólum értékű jelenet következik, melyben Evey kimegy a tetőre és kiáll az esőbe. Egyfajta megtisztulás ez a víz által, míg párhuzamba állítva V-t, láthatjuk a jelenet ismétlését, ahogy áll a lángok közt. Őt a tűz tisztította meg.
Ezzel különös kapcsolat alakul ki a két főszereplő között. Evey szembesíti V-t azzal, hogy megőrült, hogy átváltozott, nem azért harcol már, amiért eleinte.

„Ha sokáig viselünk maszkot, elfelejtjük, ki van alatta!”

Ahogy Evey főnöke mondta, és ez egy nagyon találó megállapítás.
Ismét szimbólum, elég csak V maszkjára gondolni, mely rögtön több értelmet is nyer.
Ezzel párhuzamosan Finch nyomozó és társa rájönnek, hogy a kormány áll a sokak haláláért felelős St. Mary vírus mögött és elkezdik megérteni V-t is, átlátják a történet mintázatát.
V pedig meglátogatja Creedy-t, hogy egyezséget kössenek, Sutler ellen, de emellé gondoskodik arról is, hogy a lakossághoz eljussanak a ruhájának és maszkjának másolatai.
Újabb erőteljes szimbólum. A kirakott dominó. A türelem, a gondos tervezés. És nem mellékesen nagyon látványos.
Evey visszatér V-hez november 5.-én. A maszkos főhős elismeri, hogy szem elől tévesztette a célhoz vezető igazságos módszert és a lányra bízza a döntést, hogy meghúzza e a – szintén szimbolikus tartalommal bíró – indító kart, ami a metrószerelvényt a parlament alá viszi, hogy ott felrobbanhasson. V elmegy beteljesítni bosszúját, Sutler meghal. A végső összecsapásban Crydee és az emberei beleeresztenek egy tár ólmot V-be, de ő felkel és egy tárcserényi idő alatt végez mindenkivel. Az akció jeleneteket nagyon jól komponálták meg, ez sem kivétel.

„A maszk alatt egy eszme rejlik. És az eszmék golyóállóak!”

Lényeges mondat ez, de maga V korántsem golyóálló. Meg is hal, de a ravatala a kamikáze metrón lesz elkészítve. Finch nyomozó is befut a végére, de nem lép közbe.
Belátja, hogy az embereknek nagyobb szüksége van reményre, mint egy épületre.
És a végén a sok V-nek öltözött állampolgár megtekintheti, hogy robban fel a parlament.
A végére tartogattam a titkot. Ki is volt V?
Hugo Weaving, akit a Mátrix-trilógiából ismerhetünk, ő volt Smith ügynök. Nem volt könnyű dolga ezzel a szereppel, mert az arcát nem használhatta a kifejezés eszközeként.
Ám anélkül is kiváló teljesítményt nyújtott.
Bárki bármit mond a film szenzációs, - szerintem - el kell ismerni a páratlan szimbólumrendszer zsenialitását, a mondanivaló érzékletes és mélyre hatoló kifejtését.
Egy tökéletesen totalitárius rendszer részletes bemutatása, kiválóan eltalált képi elemekkel megtámogatva. Jelen van a propaganda, a demagógia, az index, a lehallgatás, a cenzúra, a minden részletre kiterjedő valóság tagadás, a teljes kontroll, a magánéletbe való beleszólás.
Természetesen túlzásokkal dolgoztak a készítők, de ha az ember jobban belegondol, nem túloznak olyan nagyon. A film végkicsengése a naiv idealizmusra hajaz, de ez nem von le, nem vonhat le az értékéből. Meg kell próbálni a naiv részleteket figyelmen kívül hagyni.
Az eredmény egy kiváló, egyedülálló film.