Az előzőekben inkább az akcióé volt a főszerep, joggal gondolhatta az ember, hogy most sem kell másra számítani. Tévedtünk, hiszen ezúttal a kalandok elmaradtak, átvette helyét a dráma. Miután megvizsgálták a Novus felszínét, hőseink rájöttek, hogy a komplett társadalom elhagyta a bolygót, mindent hátrahagyva maguk után. Az igazi érdekességet egy föld alatti komplexum szolgáltatta, ahol rendelkezésre állt a civilizáció teljes ismeretanyaga.

Leginkább a személyes vonatkozások és a 2000 évvel ezelőtti események kerültek előtérbe, ahol a Destiny legénysége megtudhatta, hogy miként alakult az élete. Helyenként szépek és meghatóak voltak ezek a képsorok, nem mellesleg dicséret illeti a sminkmestereket, akik remekül kimaszkírozták a színészeket, hogy jóval öregebbnek tűnjenek.

A kellemes időtöltést gátolta, hogy a Novus bármelyik pillanatban darabokra eshet, amivel szemben semmit sem lehet tenni. Itt megjegyezném, hogy ha már az a szerencsétlen planéta bírta 30 évig, miért pont azon a nyamvadt napon kell elpusztulnia, amikor odaérkeznek? Ez annyira idegesítően nagy baromság, hogy nem lehet elmenni mellette szó nélkül.

Ráadásul a legnagyobb probléma az lett, hogy a komplett archívumot fel akarták tölteni a Destiny winchesterére, de olyan mennyiségű információt tartalmazott, amelynek átvitele sokáig tart. Közben a bolygó meg darabjaira hullik. Kérdem én, hogy mi a francért kell a hülye számítógép mellett szobrozni ehhez? Az adatok tudnak jönni maguktól, mindenki nyugodtan visszamehetett volna a hajóra, az átvitel nem szakad meg, maximum akkor, ha összeomlik az egész kóceráj, de akkor meg már oly mindegy. Szóval nem értem miért kellett ezen ennyit problémázni.

Szerencsére valami érdekesebb is előtérbe került az idő előrehaladtával. TJ vált főszereplővé, aki rejtélyes betegséggel küzdött a múltban és öt évvel később meg is halt. A hallottak szerint a nő mindvégig magában hordozta a kórt, ezért elég nagy rá az esély, hogy öt év múlva szintén elhalálozik. Az archívumban persze van gyógymód, de sajna az már nem jött át.

Nekem a korai Novuson látott képsorok tetszettek leginkább. Pedig a jelentől vártam volna többet, de ott szinte egy helyben toporogtunk végig. Dr. Rush elég élelmes volt és talált valami anyagot, ami prímán helyettesíti a meszet a létfenntartó rendszerhez és jó pár évig elég. Szóval ezt a problémát is kilőttük kb. végleg.

Összességében egy olyan részt kaptunk, amelytől nem ezt váruk volna, de okozott szép pillanatokat, főleg a visszatekintések. A többi rész nagyjából elhanyagolható.