A rutinosabb SGU rajongók már tudhatják, hogy ha Földön játszótó epizóddal találják szembe magukat, akkor abból nehezen sül ki jó dolog. Valahogy ezek a 40 percek a leggyengébbek, mert valami olyanra fordítják a drága időt, ami elveszik a részletekben.

Az biztos, hogy nem volt túlságosan Stargate Universe hangulata a látottaknak.

Ezúttal Camile és Greer játszották a főszerepet, pedig pont ők kaptak eltávot egy jó kis földi kiruccanás idejére, miközben két neves szakember érkezik a Destiny fedélzetére egy kicsit vizsgálódni. A problémák csak szaporodtak, mikor a bázist evakuálni kezdték egy esetleges Lucian Szövetség által tervezett rajtaütés okán. Greer és Camile húzták a rövidebbet, mert a bázison rekedtek egy ketyegő bomba társaságában.

Itt megjegyezném, hogy Telford ezredes visszatért közénk. Pontosabban végig a Földön volt. Szerintem ha nagyon elgondolkodnánk ezen, számos logikai bukfencet és egyéb talajtornát találnánk a levezetésben, inkább ne is tegyük. A készítők visszacsempészték Lou Diamond Phillips karakterét az anyabolygóra. Legalább nem halt meg, ez is valami.

Szóval miközben a doki és a szenátor a Destiny-t vizsgálgatta, Camile és Greer az életükért harcoltak. Sajnos a sugárzás lett a nyerő, amely szépen lassan kezdte felemészteni testüket. Pontosabban azok testét, akikben nyaraltak.

Lényeg, hogy túl sok drámát akartak belecsempészni az epizódba és valójában egyik oldalt sem tudták megmutatni igazán. Greer és Camile viszonyába is belekóstolhattunk, aztán ott volt a két vendég drámája, akik kvázi haldokoltak, mire visszakapták saját testüket. De megemlíthetnénk még Rush és a másik doki kapcsolatát és az egész Destiny végeláthatatlannak tűnő kálváriáját.

Egyszerűen túl sok volt a drámából, nem jutott elég idő mindegyikre, ezáltal súlyát vesztette a mondanivaló és megszületett ez a végtelenül gyenge és unalmas rész, amit szívem szerint gyorsan elfelejtenék.