A Stargate Universe hosszabb pihenőre vonul, ebben az évben már nem találkozhatunk új résszel. Nem meglepő, hogy a készítők apait-anyait beleadtak, hogy fogcsikorgatva vonuljunk pihenőre a sorozattal együtt. A céljukat maximálisan elérték, a finálé büntetett, maga az epizód is szépen felvonultatta azt, amiért szeretjük a sorozatot.

Tovább...

Nem titkoltan nekem az egyik nagy kedvencem az SGU, biztos vagyok benne, hogy nélküle szegényebb lenne az amúgy sem túl népes Sci-fi tábor. Tetszik, hogy a létfontosságú pontokon a képes összeszedni magát és elénk tálal egy olyan részt, amitől leesik az állunk. A félévad-záró letöltési adatait elnézve, még azokat is érdekelte a rész, akik nem is nézik a sorozatot. Na jó, ez túlzás, de elég jó mutatókkal bírt.

Ahogy az a nagykönyvben meg van írva, hátrahagytuk a drámát és kaptunk egy izgalmas, fordulatos zárást, amelyen még napokig csámcsoghatnak a rajongók.

Az epizód elejére azt mondanám, hogy kissé unalmas, de ez sem igaz, mert szépen felépítették a mondanivalót. A végére tartogatták az igazi izgalmakat. Ahogy az lenni szokott, a problémák akkor kezdtek el gyülekezni, mikor a Destiny kilépett a fény feletti sebességből. Nem hallgatták meg múltheti kérésemet, pedig annyi bajtól óvhatnák meg magukat a szereplők, ha valahogy soha többet nem jönnének ki az FTL-ből.

Sebaj, így mi nézők jobban szórakozunk. Szóval a hajó egy energiajelet érzékelt, amelynek utána kellett nézni. Elvégre felfedezőkről van szó, mindenki abban reménykedett, hogy talán valami energiaforrást találnak. Egy harcmezőre bukkantak, ahol sok-sok hajó veszett oda. Brody, Greer és Scott épp felderítették az egyik egyben maradt roncsot, amikor váratlan dolog történt.

A roncsok között drone-ok bújtak meg, akik azonnal tüzet nyitottak a Destiny-re. Szinte üzemképtelenné lőtték az ős hajót, amelynek megsérült a fény feletti hajtóműve és képtelen volt szabadulni a csatatérből. Minden elveszni látszott, de hirtelen egy telepítőhajó bukkant fel a semmiből, fedélzetén Telford ezredessel, aki örömmel segített. Meg kell mondani, stílusos belépő.

Némi eszmecsere után alku köttetett az idegenek és a legénység között, miszerint ha a Destiny segít legyőzni az ellenséget, az idegenek mindent megtesznek, hogy hőseink hazajussanak. A reménykedésnek a hatalmas túlerő szabott gátat.

A záró képsorokban Chloe elszabadult, aki már szinte nem is volt önmaga és megbabrálta a rendszereket. Állítása szerint segíteni próbált, ki tudja hogyan.

Az epizód vége magáért beszélt, a Destiny kilátástalan helyzetbe került egy csata kellős közepén.

Összességében egy kiváló félévad-zárót láthattunk, tele akcióval, fordulattal és lendülettel. Igazi sci-fi élményben lehetett részünk. Folytatás jövőre.