Ez igen! Újra kaptunk egy kirobbanó folytatást, amely ezúttal az emberi pillanatokra helyzete a hangsúlyt és ez eléggé be is jött. Nekem nagyon tetszett a rész, régóta érik már egy igazán ütős drámai epizód. Végre minden a helyén volt, egyszerű történet, remek hangulat, páratlan zene. A részleteket megtudhatjátok a tovább mögött.

Tovább...

Egyszerre kár és jó is, hogy megnéztem múlthéten ennek az epizódnak a sneak peek-jét, ami lelőtte a központi problémát. Úgy voltam vele, hogy nem is linkelem be a videót az oldalra, nehogy többen is belefussanak ebbe a spoilerbe.

Robert Knepper karaktere végre megmutatta magát. Valljuk meg, hogy eddig elég semmitmondó volt a karakán színész szerepeltetése és utólag visszagondolva ezért az egyetlen értékelhető részért nem tudom, hogy megérte-e. Számomra csalódás volt a szerep és a karakter is egyben. Nem éreztem, hogy Knepper beleadott volna apait-anyait Simeon életre keltésekor.

Ginn meghalt miközben nem is volt a saját testében. Eddig nem tudtuk, hogy mi lesz, ha a kövek használatakor az egyik fél életét veszti. Most már tudjuk. Mindketten meghalnak. Simeon elkövette ezt a hatalmas hibát és rögtön lelépett a hajóról. Mondanom se kell, hogy szedett még néhány áldozatot, amit Young ezredes nem nézett tétlenül és egy csapatot küldött a bolygóra a férfi után.

Rush személyesen csatlakozott az egységhez azzal az eltökélt céllal, hogy kivégezze Simeon-t. Aki követi a sorozatot tudhatja, hogy Ginn és Amanda halála milyen lavinát indított Eli-ban és Rush-ban. Lényegében a két karaktert megformáló színészek teljesítményén állt vagy bukott az epizód sikere.

Számomra Rush meggyőzőbb volt, de nem sokkal. Mindketten hozták a kötelezőt és végre összejött egy emberközeli rész. A szakállas doki lelki problémáiba könnyebb volt belelátni, elvégre Amanda miatta lépett a Destiny fedélzetére. Lényegében ha nem hazudozik össze-vissza ez mind elkerülhető lett volna. Ezt Rush is érezte és egyszerűen elszakadt a cérna és a férfi zokogásban tört ki. A legjobb, hogy teljesen hitelesnek találtam ezeket a jeleneteket.

Az ezt követő képsorok Simeon üldözéséről szóltak, amely nem volt könnyű feladat. Végül úgy alakult, hogy Rush és Simeon néztek farkasszemet egymással és győzött az ész az erő felett. Engem meglepett, hogy Rush nem habozott fejbe lőni a férfit, hogy elégtételt vegyen. A mondanivalót ebből úgy szűrtem le, hogy a doki alig tanult valamit az esetből és továbbra is amolyan negatívan pozitív karakterként fogjuk látni.

Ez a tragédia valószínűleg még ott fog motoszkálni mindenki fejében, ezért a folytatás sem lesz mentes drámai jelenetsoroktól.

Összességében egy tetszetős részhez érkeztünk, amely emberi pillanatokban és drámában bővelkedett. A hangulatot jól eltalálták, nagyszerű epizódot láthattunk.