Hát gyerekek, ez megint nagyon kemény volt. Egy majdnem hibátlan SGU epizód, amely bátran megérdemelhet 4,5 csillagot az ötből. Azt hiszem a Battlestar Galactica új műfajt teremtett, amely a dráma és a sci-fi határán mozog, mondjuk 60-40% arányban. Itt is valami ilyesminek lehetünk tanúi. Ez az attitűd pedig remekül áll a sorozatnak. Végre egy komoly Csillagkapu széria, amelyben nem lehetünk sosem biztosak, hogy kik jönnek vissza egy-egy küldetés alkalmával. Lehet, hogy nagy vihart kavaró dolgot mondok, de nálam a legjobb Stargate sorozat az Universe.

Tovább...

Az egyik legjobb olyan sci-fi sorozat, amelynek brutálisan alacsony a nézettsége. Ez pedig nagyon nagy kár. Már ezen a héten egyesek megkongatták a vészharangot, konkrétan az SG.hu-n olvastam egy cikket, miszerint már a „kutya sem nézi a Stargate Universe-t”. Az tény, hogy a számokkal nem nagyon lehet vitatkozni, a sorozat nézettsége Amerikában igen alacsony, ami egész biztosan a gyenge kezdésnek köszönhető. El lehet olvasni, hogy milyen csúfságokat írtam a korai epizódokról, amelyek valóban nagyon alul teljesítettek. Aztán jött egy varázscsapás és ez lett az a sorozat, amelyet hétről hétre leginkább várok.

Az, hogy a kutya sem nézi a szériát óriási baromság, hiszen szerte a világban népes Csillagkapu rajongótáborok alakultak ki az évek során. Sőt, ha a nemzetközi letöltések számát nézzük, akkor sem áll rosszul. Mondjuk a Heroes is ilyen cipőben járt, aztán láthatjátok mi lett vele. Csak a különbség az, hogy az SGU színvonalával a világon semmi gond sincsen.

A széria hamarosan bemutatkozik hazánkban is, ami mindenképpen pozitív. Egyrészt mert szélesebb körben válik ismertté, másrészt a minél több országba tudják eladni az évadokat, annál valószínűbb, hogy lesz folytatás. Nem csak jó lenne, ha látnánk még ebből pár évadot, hanem szinte kötelező. Egyszerűen muszáj, hogy ne haljon meg a műfaj.

Elnézést a sok rizsáért, de engem személy szerint nagyon irritál, hogy egyes helyeken így lehordják a sorozatot, pusztán a számokra hivatkozva.

Az aktuális részben ismét a drámáé és az emberi tragédiáké volt a főszerep. A központi figura egy Hunter Riley nevű katona volt, aki már jól ismerhettünk a korábbi epizódokból. Szimpatikus mellékszereplő, aki életét vesztette. A körülmények sem voltak mindennapiak, mivel a felderítő komp lezuhant egy életre alkalmas bolygón, ahová főszereplőinket küldték élelemért és vízért.

Nagy öröm, hogy előtérbe kerültek végre a karakterek. Szinte egytől egyig remek egyéniségek, amelyek nagymértékben színesítik a sorozatot. Kiemelném Young ezredest és az őt alakító Justin Louis-t, aki nagyszerűen kelti életre a vezetőt. Látszott, hogy Young-ot nagyon megviselték a történtek és ki kell eresztenie a gőzt. Nem volt feltétlen szimpatikus, de legalább emberi. A hideg is kirázott egy-két jelenetnél.

Dr. Rush körül is kavargott a levegő, aki hirtelen rájött a Destiny mesterkódjára és birtokába vette a hajó minden rendszerét, de ezt nem osztotta meg senkivel. Szép kis zűr lesz még ebből. Egyedüli negatívumként azt hozhatnám fel, hogy a karizmatikus tudós látni vélte halott feleségét és Dr. Franklin-t az irányítóban, akikkel jót eldiskurált. Egyértelmű, hogy ezen személyek csak arra kellettek, hogy Rush elmondja mit is csinál, hogy a nézők jobban átlássák a történéseket. Kicsit elcsépelt megoldás, de később még értelmet nyerhet.

A vége pedig ismét egy olyan jelenet volt, amely láttán belevágtam volna a távirányítót a tévébe. A Destiny kilépett a fény feletti sebességből és valami naggyal találta magát szembe. Hogy mi az, még egyelőre titok. Jövőhéten kiderül.

Összességében egy hatalmas epizód, amely kihozta a színészekből a maximumot és rendkívül jól keverte a drámát a tudományos fantasztikummal.