Tűkön ülve vártam a következő SGU epizódot, hiszen zsinórban negyedszer lehetett volna a hét nyertese. Az elmúlt három rész magasra tette a mércét. Egytől egyig fantasztikus etapok voltak. A mostani rész is jónak ígérkezett, azonban mégsem sikerült ugyanolyan színvonalon teljesíteni, mint testvéreinek. Ettől függetlenül a maga módján jó rész volt, amely az akció helyett a lélektanra összpontosított. Csak nehogy ez legyen a sorozat veszte, hiszen a szünet előtti részek is hasonló felépítésűek voltak, majdnem egytől egyig pocsék teljesítménnyel.

Tovább...

Tetszik, amit mondani akarnak az ilyen epizódokkal az alkotók. Próbálják éreztetni velünk, hogy milyen érzés lehet egy fény feletti sebességen haladó űrhajóba zárva élni. Pláne ha az ember olyan társaságba keveredik, akiket nem ismer és nem bízik.

Eljátszottunk a gondolattal, hogy mi történne, ha mindez megváltozna és lenne választás. Ha találnánk egy bolygót, amely maga nemében a földi paradicsom. Ahol minden megvan, amire szükség lehet. Kivéve a civilizációt. Mit tennénk? Maradnánk? Vagy visszatérnénk a hajóra, amely utazik a semmibe?

Ilyen és ehhez hasonló hátborzongató kérdésekre kereshettünk válaszokat ezen rész láttán.

Történt ugyanis, hogy kalandoraink találtak egy naprendszert, amelynek nem is kellett volna ott lennie. Dr. Rush sem értette a dolgot, mivel az égitestek nem szerepeltek a Destiny rendszerében, ergo a hajó gyártásakor még nem léteztek. Ez pedig eléggé lehetetlen.

Ez az felfedezés némileg módosította a tervezett röppályát, ezért egy teljes hónapig nem kapcsolhattak fény feletti sebességre. Öröm az ürömben, hogy a naptól nem is oly távol találtak egy tökéletesen lakható bolygót. Maga az édenkert. Csillagkapu nem található rajta, ezért a komppal kellett megközelíteni.

Gyönyörű táj tárult a szemünk elé, tele minden földi jóval. A legénység sikeresen feltöltötte a készleteket, sőt egy merész elgondolásnak hála, az önkéntesek eltölthettek a bolygón egy teljes hónapot. A végére már nem mindenki akart visszatérni a hajóra.

De ne menjünk ennyire előre, inkább emlékezzünk meg arról, hogy ez a naprendszer minden bizonnyal mesterséges eredetű. Nem rossz. Kis csapatunk talált is egy gigantikus kőoszlopot. Kb. idáig volt átlagon felüli az epizód. A lelkesedésem alábbhagyott, amikor a következő 20 percben semmi sem történt. Legalábbis semmi olyan, amit vártam volna. Idegen felbukkanás, nagy felfedezés, stb.

A legnagyobb „fordulatot” az szolgáltatta, hogy TJ állandó rosszullétekre panaszkodott. Na, gondoltam is magamba, hogy ez a csaj vagy halálos beteg, vagy terhes. És láss csodát, terhes!

Az egy hónap letelte után két csapatra oszlott a tábor. Azok, akik vissza akarnak menni a fedélzetre és akik nem. Ki tudja melyik lett volna a jó választás? Az élet úgy hozta, hogy mindenki visszatért. Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy az utolsó napokban a hatalmas oszlop izzani kezdett, mintha valami jelzőfény lett volna. Talán így üzent a bolygó a végtelen hatalmú és fejlettségű idegeneknek? Talán ha megvárják őket, akkor segítettek volna hazajutni? Vagy leölték volna kedvenc főszereplőinket? Ezekre a kérdésekre talán sosem kapunk választ.