Mint azt már egy korábbi beharangozóban említettem, mostantól én viszem tovább a sorozatot.
Az ötödik részben már elkezdenek kivilágosodni a fekete foltok, vethetünk egy pillantást a rejtett motivációkra. Eddig csak az okozatokat láthattuk, most valamelyest megismerhetjük az okokat is. Az epizód címe Meghasonlás. Elárulhatom, hogy nagyon érdekes dolgok történnek.

Mi történik, ha eluralkodik a kettősség?

Az előző rész a szerelem témakörét járta körül, és ugyanott folytatódik az ötödik is. 415 ugye beleugrott a lyukba és meghalt, Hatos pedig nem került közelebb a szabaduláshoz, de Kettes sem tudta még megtörni a főhőst. Az utolsó előtti felvonás a való életben kezdődik, majd ugrunk a Faluba, ahol a lesújtott Hatos siratja szerelmét. De valaki figyeli! Még hozzá saját maga. Igen különös.

1112 összeveszik az apjával, aki felajánlja, hogy töltsön együtt egy napot az anyjával.
Itt már furmányosan utalnak a dolgok mögött rejtező lényegre.
313 pedig szenved a való élet álomnak tartott képeitől, mi több Hatos meglátogatja, és azzal kecsegteti, hogy gyengéd érzelmeket táplál vele szemben. De már tudjuk, hogy a férfiből kettő van!
Ezalatt párhuzamosan haladnak a való világ történései is. Sok ott a Faluból is ismerős arc.
Ha eddig nem derült volna ki, akkor elárulom, hogy a két világ eseményei összhangban vannak, egymással egy időben zajlanak. Ez az utolsó két részben válik igazán egyértelművé.
Hatos meglátja saját magát, elkezdi üldözni a másolatot, (vagy fordítva?) végül szembekerülnek egymással és az is világossá válik, hogy ez a kettősség korántsem olyan egyértelmű és egyszerű.
Kettes sétára indul a Faluban és ő is megkettőződik, érdekfeszítő események és beszélgetések egész sora következik. Itt látható, hallható, érezhető sem az az egyértelműen negatív figura, akinek eddig beállították.

Egy másik szálon 1112 felkelti az anyját és az ő beszélgetésük meséli el – részben - mi is folyik itt.
Utalnak a Falu létezésének okára, az alvó anya szerepére, a Lyukak szerepére, a Falu valóságának határaira, továbbá 1112 kezébe kerül a lehetőség, a döntés, hogy tegyen valamit.

A kissé zilált Kettes összetalálkozik mindkét Hatossal a Falu templomában. Kettes monológja még további részleteket fed fel a rejtélyes háttérről, rámutat az ember kettősségére, kritikus képet alkot az embert körülvevő, általa alakított világról. A sorozat szempontjából, bár ez nyilvánvaló, Kettes és Hatos a mondanivaló igazi szócsöve. E két karakter formálja meg, mutatja be történet írójának közlendőjét.
Megjegyzem még gyorsan, Caviezel nem rossz, de Ian McKellen egyszerűen parádés.
Élvezet nézni minden rezdülését, életre kelti Kettes bonyolult karakterét. 

A templomban játszódó események során Kettes is egy megtört embernek látszik, akit agyon nyom a hazugságok súlya. Vagy ez is csak egy újabb trükk, hogy kikezdje Hatos ellenállását?

313 pedig ráébred a másik hely valóságára, legalábbis részben, az álmok, a bevillanások nem hagyják nyugodni. A sivatag közepén talált bejárat szimbolikus tartalommal bír, ebből a szempontból a megjelenítés ötlete zseniális.
A való élet pár történésével zárul az epizód. Hatos feljut a titokzatos Tervező szintre és rádöbben, hogy az egész mögött ő áll… de kiderül az is, hogy a kékesfehér tornyok, melyek magányosan állnak a sivatagban, valójában milyen célt szolgálnak.

A sorozat jó irányban halad, már kezdik felfedni a néző előtt a mozgatórugókat, már sejthető mi áll a háttérben. A készítők remekül végezték a munkájukat, mint a bűvészek, mindig előrántanak valamit a kalapból. Nem hagyják megnyugodni az embert, fordul és fordul a story, mint egy spirál, bár ha a történet összetettségét, mélységét és felépítését veszem figyelembe, akkor az egész inkább emlékeztet egy Möbius-szalagra…