A lehengerlően gyenge Légió után Scott Charles Stewart ismét egyházi témához nyúlt, hiszen az angyalok után most egy manga sajátos, vallás uralta világát szerette (?) volna életre kelteni a vásznon.
Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy az újdonsült rendező maradhatott volna a kaptafánál, vagyis a spec. effekteknél, a számítógépen dolgozva eddig egészen pofás dolgokhoz köthettük a nevét.
Ezzel szemben második rendezése, mely ugyan jobb, mint az előző, sem lett igazán kiforrott. Egyszerűen sematikus és az akció jelenetektől eltekintve unalmas, felületes mozi lett. A mangát alapul véve is csak a felszínt karcolgatja, rém gyenge a sztori és a színészi játékok, a jellemek…
Na, azok aztán borzalmasak!

A rajzolt háttértörténet, mellyel a film elmeséli az előzményeket tetszetősen lett megoldva.
Kár, hogy már ilyet is számtalanszor láttunk, de ettől függetlenül én mindig tudom értékelni az ilyesmit.
Eszerint a vámpírok mindig is léteztek és harcban álltak az emberi nemmel.
Erre a váltakozó küzdelemre fokozatosan ráment a Föld és a világ egyre inkább emlékeztetett a Siralom Völgyére, mint sem a Kék bolygóra. A vámpírfenyegetés ellenében fellépő Egyház hatalmas metropoliszokba gyűjtötte a túlélőket és szigorú, vallásos szabályok és törvények szellemében irányították életüket, miközben megóvták őket a vérszívóktól is. A harc zajlott, és amikor az emberiség vesztésre állt, az Egyház előállt a szuperfegyverekkel. Ezek lettek a Papok.
Ők olyan nagyhatalmú emberek, akik alárendelik magukat az Egyház szolgálatának, kérdés nélkül teljesítve annak minden parancsát, feladatuk pedig a vámpírok elpusztítása. Ám a háború véget ért, a vámpírok maradékát elzárták és a Papokra többé nem volt szükség. Ám a társadalomba már nem tudtak beilleszkedni, ott számukra nem volt már hely.
Én látom rosszul, vagy ebből sok mindent ki lehetett volna hozni?

Lehetőségek tárháza ez az alaptörténet, de a készítők, úgy ahogy van, kihagyták az összes ziccert.
Annyi mindent bele tehettek volna ebbe a moziba, és ennek ellenére mégis egy borzasztóan üres alkotás kerekedett ki az egészből.
A film jó rövid is mert nincs másfél órás se, ám ezt a keveset is alig tudják kitölteni, bár az akciókra és a látványra különösebb panasz nem lehet. De az egész tartalmatlan…
Az Egyház egyre csak azt szajkózza, hogy a vámpírok eltűntek, amikor megjelenik egy egész falka és magával ragad egy ifjú hölgyet (Lily Collins), aki a rokona a főszereplőnek, vagyis a Papnak (Paul Bettany). A kétségekkel küszködő, kirekesztett férfi úgy dönt, szembeszáll az Egyházzal és Hicks-szel (Cam Gigandet) együtt útra kel, hogy megtalálja a lányt. Az elnyomó Egyház ezt persze nem hagyja annyiban és utánuk küldi a megmaradt Papok egy részét, köztük Maggie Q-val, aki most egy merev Papnő bőrébe bújt.
A sablon mentén maradva, a szálak a Múltban gyökereznek, majd a végkifejlet – ahogy az egész film is – annyira meglepő, hogy tényleg csak megtapsolni lehet.
Ez igen, ezt sikerült összehozni 2011-ben? Ennyire telik?
A film kezdő jeleneténél már lehet tudni, hogy mi lesz a film vége, és a kezdés és befejezés közti idő sem elég jó ahhoz, hogy akár csak említésre méltó legyen ez az alkotás.

A vámpírok inkább a Resident Evil első részében látható szörnyeteget idézik, ami egyáltalán nem gond, de hogy a látvány nem kárpótol a silány szövegkönyvért, az annál is gyengébb színészi játékokért, a tartalmatlan karakterekért és a gyenge történetért, az biztos.
Bettany legutóbbi két akció mozijával kőkeményen mellé lőtt, azt hiszem hanyagolnia kellene Mr. Stewart társaságát, már ami a forgatásokat illeti.
Lényegében az egész film olyan, mint ha csupán bevezető lenne, de még annak is tartalmatlan, pedig a hangulatos, kicsit vadnyugatra emlékeztető világra lehetne építeni.
Az Egyház elnyomása, a Papok figurája, a kirekesztettség érzése, mindebből páratlanul érdekes sci-fi – akció mozit lehetett volna összehozni, de azt hiszem erre nem Stewart a megfelelő ember.
Kiherélte a történetet, a karaktereket és emellé még telepakolta a produkciót túlzóan teátrális, unalmas, már-már röhejesen macsós jelenetekkel, mindezt aláásta még a gyengén kidolgozott szereplőkkel. 
Ebben főleg Karl Urban karaktere viszi a prímet, amit csóringernek művelnie kell a filmben...
Sajnos, ez a film nagyon gyenge lett, nem nézhetetlenül rossz, akár azt is mondhatjuk, hogy a rendező fejlődött valamicskét, de ez alkotás akkor sem igazán élvezetes látnivaló.