Az ABC, újdonsült vígjátékát, Mr. Sunshine-t küldte harcba a szerda esti órák nézettségének meghódítására. Első ízben 2011. február 09–én. Az IMDB értékelése alapján (7,5/10) nagy sikerrel, szerintem első rohamra épphogy üti a közepes szintet, bár az látszik, hogy próbálkozásból nincs hiány.

Tovább...

A show oldalán írt visszajelzések többsége ennél keményebb véleményt képez, persze akadnak, akik el voltak ájulva a sorozat nagyszerű bemutatkozásától, ami szerintem egy picit túlzás és nagyrészüket a Chandler Bingként megismert Matthew Perry iránti rajongás tette elfogulttá, hiszen nem csak a főszerepet játssza, hanem alkotóként is szerepel a stáblistán. Utolsó csoportba azokat sorolnám, akik szentül hisznek a sorozat fejlődési képességeiben és be kell vallanom én is ide tartozom.

No de ne szaladjunk ennyire előre, lássuk miből is áll ez a közel félórás játékidejű, egykamerás sitcom. Elsősorban legfőbb hozzávalóként Matthew Perryt kell megemlíteni, aki a Jóbarátok Chandlerjeként hódította meg a világot, majd láthattuk Bruce Willis és Amanda Peet oldalán kétszer is. 2006 – 2007 között futott a Studio 60 On The Sunset Strip, azaz magyar címen a Színfalak mögött. A Jóbarátok után itt láthattuk először ismét a Tv képernyőjén Perryt. Szerintem fantasztikusan játszotta karakterét és szomorúan vettem tudomásul, hogy nem készül több epizód az első évad után.
De nem ő az egyetlen, akit a Studio 60 – ből felismerhetünk, hiszen a tulajdonos fiaként megismert Romant alakító Nate Torrence szintén résztvett a projektben.

Matthew neve mellett azért feltűnik még egy két nagyobb név is a szereplők listáján: James Lesure (Las Vegas), Allison Janney (The West Wing), Andrea Anders (Joey) és Jorge Garcia (Lost). Az ember azt gondolná, hogy ilyen nevekkel már semmi baj sem lehet, szárnyalni fog a sorozat.

Szárnyalna is ha nem lenne egy kis probléma, amire még magam sem jöttem rá eddig. Megnéztem az első részt melyben bemutatták a szereplőket és a végére kiderült, hogy a történet milyen szálon szeretne mozogni az elkövetkezendő részekben: Perry egy önimádó, egocentrikus, érzelmileg teljesen kiégett 40 éves igazgatót, Bent alakítja, aki egy San Diego – i arénát vezet. Az aréna szinte minden nap más és más eseményeknek ad otthont a jégkorongmérkőzéstől a cirkuszi előadásig. Ben dolga, hogy minden esemény akadálymentesen lebonyolódjon. Az első pár percben szinte mindenkit megismerhetünk a fontosabb szereplők közül, akik között akad tétova segédmunkás; abszolút pozitív, „mindennek a napos oldalát nézem” mindenes; gyógyszerfüggő és teljesen szétszórt tulajdonos; piromániás, kissé zizzent asszisztens; a tulajdonos gyermekien naiv, kétbalkezes fia, akinek munkát kell szerezni az arénán belül és persze a dögös marketinges, akivel Ben abszolút nyitott, kötöttségek nélküli kapcsolatot tart fenn. A továbbiakban szépen lassan betekintést nyerhetünk az egyes szereplők életfelfogásába és jellemük meghatározó pontjait is megmutatják. Az epizód végére mutatkozik meg Ben változni akarása, miután rádöbben, hogy addigi életformája nem azokhoz a célokhoz vezet, amiket el szeretett volna érni. Erre leginkább Alice – el fenntartott kapcsolatának vége vezette rá. A lány Alonsot választotta, hiszen ő képes megadni neki azt az érzelmi kötődést és elkötelezettséget, amit Ben nem tudott nyújtani.

Nagyjából itt ért véget az első rész, ami összességében tetszett! De valami mégis hiányzott belőle. A karakterek színessége sem okozhatna problémát, hiszen ennyiféle karaktert felsorakoztató sitcomot régen láthattunk. A poénok viszonylag jók voltak, de mégsem tudtam felhőtlenül nevetni rajtuk. Mintha mindegyikkel csupán a főhős reményvesztettségét és érzelmi kihűlését szerették volna fokozni. Amennyiben Matthew és „társkiötlői” célja ez volt, akkor mesteri munkát végeztek. Ha nem…

Ezen észrevételeimre alapozom azon állításomat, mely szerint a sorozat képes lenne a fejlődésre, hiszen az epizód végén olyan kapcsolat rendszer alakult ki a szereplők között, amiben rengeteg potenciál van a széria színesebbé, illetve viccesebbé tételéhez.

Mindenesetre majd a folytatásokból kiderül!