Mindig kockázatos egy jól sikerült alkotás folytatását elkészíteni, különösen akkor, ha új rendezővel kell dolgozni. Hiába még mindig ugyanaz a főszereplő és a karakter, mégis egy merőben más film készült. Tulajdonképpen ez nem feltétlenül baj, csak nem szabad összehasonlítani az elsővel.

Ebben a részben a maszkolás a kedvencem, annyira sokszor húznak maszkot a kémek és az egykori kémek, akik mostmár rossz fiúk, hogy sokszor már azt se tudni, hogy ki kicsoda valójában. De ez teljesen belefér a filmbe, sőt kifejezetten izgalmassá teszi. Ethan egyébként ebben a fejezetben már olyan szuperhősi tetteket visz végbe, amik egy kicsit inkább mulatságosak, mint sem izgalmasak, de mondjuk látványosak, az már biztos.

A történet szerint Hunt-ot először azzal bízzák meg, hogy szervezzen be a csapatba egy tolvajt, a vonzó Nyah-t (Tandie Newton). Amikor a megbízást elvállalja Ethan két dolgot nem sejt, hogy kb. első pillantásra szerelmes lesz a lányba és hogy milyen veszélynek teszi ki azzal, hogy megtalálja és beszervezi. Mert a hölgy nemcsak profi tolvaj, hanem egy rossz útra tért ügynök exe is. Sean ellopott egy vírust, amivel akár az emberiséget is ki lehet irtani. Ezt akarja most pénzzé tenni, és persze az ellenszert is. Hunt-nak és a csapatnak az a dolga, hogy visszaszerezze. Csakhogy ehhez Nyah-nak hát hogy is mondjam be kell épülni, azaz újra Sean (Dougray Scott) szeretőjévé kell válnia. Ez persze annyira nem tetszik Ethan-nek, dehát a munka az munka.

A baj az, hogy Sean az első pillanattól fogva gyanakszik a lány hirtelen feltűnésére, és ez elég gyorsan elég nagy bajba keveri Őt is és a csapatot is. A csapat tagja még most is a már az első részben feltűnt, Luther (Ving Rhames), de a főnök már nem Jolie apukája, hanem Sir Anthony Hopkins.

A film nagyon izgalmas, főleg onnantól kezdve, hogy Nyah megfertőződik a vírussal és 20 órája marad, hogy Hunt megszerezze az ellenszert. Nyah úgy dönt, hogyha nem jut szérumhoz, akkor öngyilkos lesz, így a lehetetlent nem ismerő Ethannek igyekeznie kell, hogy megmentse szerelmét. Ebben a részben kezdődik az is, hogy Ethan szeret megmászni dolgokat, mint a Pókember. A különbség az, hogy Ethan ugyebár nem szuperhős, csak egy átlagember(?). Itt még beéri a sziklamászással, a negyedik részben azonban már egy sokkal izgalmasabb épületet mászik meg, na de erről majd egy kicsit később.