Ezt a történet folyamot nem hinném, hogy bárkinek be kellene mutatni. Mindenki ismeri a Mission:Impossible-t, ami alapvetően egy sorozat volt, majd Brian De Palma fogta és megfilmesítette.
Ezzel megteremtve a valaha született egyik legjobb filmet a témában, illetve csak úgy általában.
Az 1996-os, első Mission:Impossible egy kiváló alkotás, amit pontosan ezért nem tudtak megközelíteni a folytatásai. Ebből ki is derül, hogy a Fantom protokoll sincs olyan jó, mint a legelső, de ettől függetlenül egy nagyszabású, világmegmentős kémfilm, ami nem hazudtolja meg ezt a remek szériát.
Kifejezetten kellemes két óra, ami szerencsére olyan két óra, amit folyamatosan a vászonra, képernyőre meredve töltünk, mert mindig történik valami. Főleg a látottak kötik le az embert, mert a történet igen silány, ám az ember felül tud emelkedni ezen, ha belegondol:

„Végre egy újabb M:I- mozit nézhetek!”

Tom Cruise visszatért Hollywoodba - rámelegített Hunt szerepére a Kéjjel-nappallal – és ismét Ethan Hunt bőrébe bújt, ami olyan már neki, mint egy régi, ám még mindig kellemesen melengető téli kabát.
Elsősorban neki köszönhető, hogy James Bond után Hunt karaktere a kémek dobogójának ezüstérmese.
Rendezőnek azt a Brad Birdöt szerezték meg, aki immár kétszeres Oscar tulaj, – Hihetetlen család, L’ecsó – de őt aktívan segítette Cruise és J. J. Abrams producerként.
Eddig sem akármilyen rendezők működtek közre – Palma, Woo, Abrams és most Bird – ez utóbbi rész nem teszi tönkre a sorozatot, ami már önmagában nagy eredmény. Egy jobbféle Popcorn.

Az első képeken kis hazánk fővárosát csodálhatjuk meg madártávlatból, ahol megölnek egy ügynököt. Ennek a későbbiekben lesz fontos szerepe, hiszen egy igazán „M:I-s” akció keretében kiszabadítják Hunt ügynököt egy orosz börtönből. Majd beúszik a jól ismert főcím dal, arcomon elömlött egy elégedett mosoly. Igen, ez jó lesz!
A tragikus sorsú, (megölték a nejét) legendás IMF-ügynök segítségére azért van szükség, mert egy Kobalt nevű veszedelmes terrorista készül atomháborúba hajszolni a világot. Ezt kell megakadályozniuk azzal, hogy bejutnak(!) a Kremlbe, ám Kobalt (Michael Nyqvist- Millenium trilógia) megelőzi és felülteti őket. Ennek eredményeként az egész IMF-et feloszlatják, életbe lép a Fantom Protokoll.

A nemzetközi helyzet pattanásig feszül, a nukleáris fenyegetettség a nemzetek tudta nélkül ijesztő mértékben megnő.
Egyedül a támogatás, utánpótlás és segítség nélkül álló Hunt és csapata akadályozhatja meg az őrült kobalt rettenetes, világpusztító tervét.
Ebből érzékletesen kiderül, hogy a történet árnyalásával nem sokat bajlódtak.
Jól használható sablonokkal operáltak, mint a terrorizmus, világmegmentés, egyedül a világ ellen, stb. Mindezt megtámogatták, hogy azért ne dőljön be az egész, hiperszuper kémkütyükkel, látványosnál túlzóbb akciójelenetekkel – melyek ettől függetlenül többnyire igen jók.
A filmvégi parkolóházas kézitusa egészen ötletes és izgalmas. Emellett a dubai toronyház megmászása kesztyűben hatásvadász, de az első rész epikus jelenetéhez képest, – melyben Cruise lóg a szuperbiztos páncélteremben és az izzadtságcseppel hadakozik – csupán kispálya.

A négyfős kis csapat (Cruise, Paula Patton, a poénfelelős Simon Pegg, Jeremy Renner) nekilát megmenteni a világot.
Akció szinten semmi gond nincs a filmmel, igazán erős e tekintetben, a sztori gyengécske ugyan, de még éppen elmegy. Sajnos, a karakterek nem igazán kidolgozottak, még Hunt sem „az igazi”.
Egyfajta drámai karaktert kreáltak belőle, aki hősiesen viseli sanyarú sorsát, hogy védelmezze a szeretteit.
A nemezis, Kobalt sem lett egy igazán utálható, vagy különösebben megfogható figura, nem is szerepel sokat. A szereplők egyértelműen gyengék, nem kerülnek közel a néző szívéhez, annak ellenére sem, hogy - Pegg kivételével - mindegyik dajkál a szíve mélyén valami komoly fájdalmat.
De hátha a folytatásra alapoztak, aminek szagát már innen érzem.
Hiszen még Ving Rhames is feltűnik…
Egyértelműen összeállt egy új csapat, akiknek még láthatjuk újabb kalandjait.
 A sztori kliséi miatt ez egy igen csak szabvány-mozi. Azonban mégis körüllengi valami abból a jellegzetes M:I-hangulatból, ami a többi filmet is jellemezte.
Az is lehet, hogy mindehhez elég maga Cruise is. De tény, hogy senki nem bánja meg, ha megnézi.