Végére értem egy élvezetes, szórakoztató sorozatnak. Már az első részek után éreztem, hogy ebben a szériában van valami. Meg, hogy fantasy volt, az is sokat nyomott a latban. Mindettől függetlenül kellemes 42-43 perceket éltem át.
Nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön amire kíváncsiak vagytok.

Ha érdekel...

Anno én már említettem, hogy Wouhn haverom ajánlotta a sorozatot, mondván úgy is szeretem a fantasy-t. Belementem és elkezdtem nézni.
Már rögtön az első, dupla rész megfogott. Hatásos volt, szép volt, esemény dús volt.
Egyébként az első rész az egyik legjobb a 22 epizódból. A másik, ami még kiemelkedett a többi közül, amikor szembe került Darken Rahl-lal.
Írtam már arról is, hogy a helyszíneket nagyon jól választották meg. Szépek a tájak, Új-Zélandnál jobb helyet, nem igen találhattak volna. Azonban azt is meg kell jegyeznem, hogy a díszletek (épületek) egy kissé hasonlóak, és egy idő után elveszítik varázsukat.
A másik jól eltalált dolog a sorozatban a varázslatok effektjei. Visszafogottan látványosak, ízlésesek, egyáltalán nem gagyik.
Nézzenek oda, kevés pénzből is lehet igényes dolgokat csinálni?
A lassításokból visszavettek, majd óvatosan kezdtek a további adagoláshoz, ennek köszönhetően jó helyre kerültek, "a kevesebb több" elve alapján hatásosabbak is.
A színészeket is szóba hoztam már, de vissza is térnék rájuk.
Richard (Craig Horner) az egyetlen, akinek kevésbé tetszik a játéka, ám azt mondom jó a szerepre. Az elbűvölően kancsal Kahlan (Bridget Regan) érzelem kifejező játéka remekbe szabott. Nem láttam még egyetlen ilyen nőt sem, akinek ennyire jól állt, hogy a szeme sem áll jól. Emellett még jó színésznő is!
Darken Rahl (Craig Parker) sem rossz egyébként, de a legjobb a négy főszereplő közül, a Zedd-et alakító Bruce Spence. Már a hangja is amolyan öreg varázslós, és minden mozdulatával életre kelti a bohókás öreg mágiahasználót.

A sorozattal párhuzamosan kiolvastam az első kötetet is. Azt kell mondjam, a könyvet elég nagyvonalúan követi csak, sok minden nem stimmel a széria bizonyos részeivel és szereplőivel. Egy példát mondok, Kahlan valójában szőke és közel sem olyan harcos amazon, mint amilyennek a készítők megálmodták. És ami a legjobban zavart, hogy túl sok lelkizés ment a részek folyamán, ám a könyvben is legalább ennyi van, ha nem több, szóval így elnézhető.
Egy keveset a történetről is, ha már…
Richard Cypher-t Keresővé nevezi ki Zeddicus Zu’l Zorander, és az inkvizítor Kahlan-nel hármasban elindulnak, hogy végezzenek a gonosz Darken Rahl-lal, mivel ez vagyon megírva a próféciában.
A 22 rész nem kapcsolódik szorosan egymáshoz, mindegyikben más-más események történnek. A Kereső megleli a valódi édesanyját, rejtett rokoni szálak derülnek ki, Kahlan és Richard szerelme egyre jobban elmélyül, de nem lehetnek egymáséi, mert közéjük áll az inkvizítori hatalom.
Megjelennek a Mord-Sith-ek, akik egy olyan rend, melynek tagja kiváló harcosok, mindenféle mágiát blokkolnak, és használójuk ellen fordítanak, emellett feszes bőrcuccban parádéznak, erősen hajazva holmi szado-mazo dominákra.
Richard járja Középföldet és segít, ahol tud, eközben többször bajba, fogságba kerül, felkutatja Orden Szelencéit, hogy azzal végezhessen Darken Rahl-lal.
Az utolsó, évadzáró részben kiéleződik a feszült drámai helyzet. Richard-nál van mindhárom szelence, de fél használni őket, mert attól tart ismét eluralkodna rajta Orden hatalma.
Más megoldás viszont nincs. A Kereső kénytelen megtenni, amitől tart.
A dolgok azonban nem úgy sülnek el, ahogy gondolták.
Se Richard, se Darken Rahl, se Kahlan, se Zedd szempontjából.

Mindezek után nagyon kíváncsi vagyok a második évadra, hogy ebből mit hoznak ki.
Elvégre a készítők nagyon feladták a labdát saját maguknak. Én valójában nem voltam megelégedve az évad végével, bár nem számítottam egy ilyen fordulatra sem.
Remélem, nem szúrják el a folytatást...
Nagy érdeklődéssel várom a második évadot, és remélem, hogy Deino és Darkspell urak tovább folytatják fordítói tevékenységüket e sorozattal kapcsolatban.