A sztori, ahogy azt mondani szoktam, egyszerűen nagyszerű.
Adva van egy amerikai tengeralattjáró, amely éppen úton van, egy kommandós egységet kell kimenteniük.
Ez sem éppen szokványos, de ami ezután következik, mindent felülmúl.
A kommandósok nagyon titkolózóak és a titkukra nem is derül fény, – bár nem lesz ez így sokáig – csupán annyit tudni, hogy mindenért ők felelnek.
Nagyon nagy galibát okoztak.

Mint derült égből villámcsapás, tűzparancs érkezik, melyben Pakisztáni városokat jelölnek meg célként.
A kapitány, Marcus Chaplin (Andre Braugher) mindezt furcsának találja, és inkább információt kér, ahelyett, hogy szó nélkül atomháborút robbantana ki. Erre a saját hadseregük nyit rájuk tüzet.
A tengeralattjáró megsérül és egy kis szigeten lelnek menedéket, ahol nem mellesleg egy NATO-állomás is működik. Ebből aztán akad feszültség rendesen, hiszen parancsmegtagadásért vadásznak rájuk, miközben az egész dolog bűzlik. Kitört a háború, atommal dobálóznak, elégedetlenkedők is akadnak a legénységben, de még a sziget kiskirálya sem boldog, hogy virágzó uradalmát önkényesen elfoglalták a tengerészgyalogosok.
Chaplin kapitány pedig elkeseredett lépésre szánja el magát.

Az erős morális érzékkel megáldott férfi kőkemény deklarátumot tesz:
A szigetet és környékét a saját körzetének nyilvánítja és minden apró fenyegetést hajlandó atomrakétával megtorolni. Kutyaszorítóba kerültek a szigeten és minden irányból ellenségek övezik őket, de még belülről is kénytelenek lesznek „harcba bocsátkozni”, még hozzá több fronton.

A sorozat bekezdett, de nagyon. Elég nagy horderejű pilot volt, annyi szent.
Kényes szituációk alapjait fektették le mindössze háromnegyed óra alatt. Arról nem beszélve, hogy csupán a pilotban felvonultatott ötletbörzéből két-háromévadnyi anyagot lehetne kihozni, annyi lehetőség van benne. A szereplők emellett jól hozták a kötelezőt, nem voltak kiemelkedő alakok, – esetleg Braugher) mindenki ígéretes teljesítményt nyújtott.
Drámai jellegét nézve a széria irdatlan erős. Az alapokon túl – atomfenyegetés, parancsmegtagadás, elfordítjuk-e az atomtölteteket indító kulcsot? – vannak még személyes drámák. Mint amilyen az egyik nő tiszt (Daisy Betts) helyzete, aki egy magas rangú tengerésztiszt sarja, vagyis nem tisztelik és a megbecsülésért keményen meg kell küzdenie. Vagy a kapitány helyettes, (Scott Speedman) akit egy fiatal feleség vár odahaza. Mindezt súlyosbítja a helyzetük, amit csak még elkeserítőbbé tesz a megrendült bizalom. Senkiben sem bízhatnak, kizárólag magukban, de még a legénységben is válogatni kényszerülnek.
Drámai feszültség rengeteg van pilotban és szerencsére a folytatás is nagyon ígéretesnek tűnik e szempontból. Kemény szériának nézünk elébe, ha ezt a színvonalat tudják tartani.
Az azonban máris biztos, hogy eddig ez volt a legjobb újonc. Bár mindet nem láttam, való igaz, de erős kétségeim vannak, hogy ezt bármi is veri. A még bemutatkozásra váró sorozatok még okozhatnak meglepetést, de azt hiszem, új királyt koronázhatunk meg a dráma kategóriában.