Hosszabb távollét után ismét jelentkezem. Azt hiszem, a most következő animációs remeket nem kell senkinek sem bemutatnom. Előző két rész bombasztikus siker volt.
A harmadik felvonás is jó úton halad, ám…

Ám?
Nos, nézzük csak! Az első két rész határtalanul szórakoztatóra és poénosra sikeredett. Sejtettem is, hogy a harmadik rész nem fogja hozni azt a színvonalat, amit az elődöktől megszokhattunk.
Így is lett. A harmadik jégkorszak, nem nélkülözi az ötletet, a poénokat, a mókás karaktereket, de valahogy mégsem lett olyan szórakoztató.
Manfréd a mamut családot alapít Ellie-vel a mamutlánnyal és gyermeküket várják.
Ezt a csorda többi tagja nehézkesen viseli, mellőzve érzik magukat.
Ezért Diego le akar lépni, Sid pedig szintén családot alapít. Talál a jég alatt három tojást, melyeket rögtön a gyermekeinek tekint.
De a tojások kikelnek.
Erre meg aztán megjelenik anya is, aki egy Tyrannosaurus és Siddel együtt elviszi a kölyköket is.
Ezért felkerekedik a kis csapat, hogy visszahozzák a csorda hiányzó tagját.
Összefutnak Buck-kal, aki valami nyestféle, mellesleg zakkant is.
Ő vezeti őket át az ismeretlen világon.
Eközben megtudhatunk némi információt a Buck sérülését okozó rettenetről, kinek neve Rudi!!!
A cselekmény a megszokottakhoz képest bonyolódni kezd, majd boldog véggel zárul. Szóval az ember azt kapja, amit vár. Jó poénokat egy mókás animációs, családi moziban.

Kedvenc karakterünk is több szerepet kap. Ha ennyiből nem derülne ki, hogy kire gondolok...

Szóval hosszú orrú mókuskánk többet szerepel, de most nem az elnyűhetetlen Makk után koslat. Belép egy új szereplő, aki gyengéd érzelmeket ébreszt…
Akinek tetszett az első két rész, az ne hagyja ki a Dínók hajnalát se, mert megéri megnézni.
Még ha gyengébb is lett valamicskét.