Hellcats - 104 - Nobody Loves Me But My Mother

A szerelmi négyszögemről a rész tanulsága szerint végleg lemondhatok. Mármint egyenlőre. Savannah és Dan már az előző részben is összemelegedőben voltak, a negyedik epizódban viszont hivatalosan is egy párrá váltak, ami a lehető legjobb hír, mert mostani álláspont szerint nagyjából csak miattuk nézem a sorozatot. De az események azért a többiek körül is zajlanak.

tovább>>

Alice például mindent bevet, hogy Lewist visszaszerezze. Nehéz eldönteni, hogy a szerelmi vallomása mennyire őszinte, de erős a gyanúm, hogy "csak" a csapaton belüli pozícióját szeretné ezzel is visszanyerni. Úgy tűnik, hogy bárkinek, bárhol, bármivel kapcsolatban képes a szemébe hazudni, legyen szó a csapattársáról, az edzőjéről, vagy egy mezei biztonsági őrről. Hogy manipulatív a kiscsaj, az egy percig sem kérdéses, és ha tényleg szerelmes, az sem mentség arra, amit művel. Pedig már volt egy rész, amikor majdnem megsajnáltam a nagy őzike szemeivel, meg a puha pofikájával. De csak majdnem... Nagyobb baj, hogy Lewis is visszaesik, és pont mikor már alakulnának a dolgok Martival, kénytelen visszavenni a sebességből, hogy magában lerendezhesse a dolgokat.

Pedig Marti elhívta Lewist egy randira, ami csak részben volt annak köszönhető, hogy le akarta rázni magáról az anyját. Az első részben még azt hittem, hogy ő (mármint Marti) lesz a nagy pasimágnes, és hatalmas drámák lesznek ezen a fronton, de most leginkább csak a control freak énje az, amit akcióban láthatunk. Nem ez a legvonzóbb oldala Martinak. Na jó, az eset tanulsága szerint open-mike estet tudsz szervezni, még akkor is, ha a reklámozás nem az ő feladata.

Az epizód screenshotja:

A következő rész tartalmából:

0

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről