A hét pszichopata és a Si-cu (Seven Psychopaths)

A los angeles-i, Hollywood-ban élő Marty, egy olyan forgatókönyvön dolgozik, amely nem megint a már megszokott tipikus, illetve snassz klisékkel teli amerikai stílust, és elemeit akarja képviseli, hanem megpróbál lövöldözéses, és unalmas eseményektől mentes, békét szimbolizáló művet alkotni. A sztori alapja így az érdekesség végett nem lehet más, csakis kizárólag a hét pszichopata kissé elgondolkodtató története.

De arra senki sem számíthat, hogy a Marty-t játszó Colin Farrell sem áll messze a pszichopatáktól, mivel a film előrehaladtával meglepetésszerűen tudjuk meg, hogy két leghűbb barátja is a gondolkodás, valamint a normalitás problémájával küzd. A helyzet különlegességét az adhatja, hogy a két beszámíthatatlan cimbora habitusa merőben hasonlít, a már előzetesen kitalált, olvasmányba foglalt pszichopaták életpályájára. Ugyanakkor a forgatókönyvíró személy sem fenékig tejfel, nem telik el nap, hogy ne részegedjen le a töménytelen alkoholtól. Marty a pszichopatákat újságcikkből, hirdetésekből, barátaiból, valamint legfőképpen az életében megtörtént eseményekből gyűjti.

A film rögtön az első pszichopata bemutatásával kezdődik, aki sorozatgyilkosokat, maffiózókat gyilkol meg, és nagyjából az adott szituációhoz kapcsolódóan a másik hatot is így jeleníti meg. A vígjátéknak titulált produkció, véleményem szerint bővelkedik drámai jegyekkel is, mivel az élet néha feldolgozhatatlan borzalmait érzékelhetjük. Humorát a sok káromkodással teli dialógusával próbálta megtartani, valamint nem árt részletesen, nagy figyelemmel megtekinteni a mozit, ugyanis az apróbb részletek teszik még élvezhetőbbé. Az elmebetegek sorában egy kitalált hitét vesztett, öldöklő, és bosszútól szomjas vietnámi karakter is szerepel, akinek a kiléte sokat formálódik a történetben. Ebben a 109 perc hosszú mutatványban nem derül ki pontosan milyen végeredmény születik a forgatókönyv megírásával, ugyanakkor a való életben egy sokkal poénosabb „meló” okozza a bonyodalmat. A kutya „kölcsönvevő”, vagyis inkább kutyatolvaj buli az, ami mozgatja a szálakat, ugyanis a kegyetlen, beszámíthatatlan gengszter, Charlie Costello ( Woody Harrelson) si-cu fajtájú kutyájának,  Bonny elrablásával kapcsolatosan szinte mindenkit megöl. Hihetetlen az, hogy egy kutya miatt több ember is az életét veszti.


Fergeteges színészek, fantasztikus színvonalon játszanak a filmben, történetíróként szereplő Colin Farrell, a nagy maffiózó, és ellenség, Woody Harrelson, valamint a két pszichopata barát, Sam Rockwell, illetve Christopher Walken. Maga, a produkció két részre szedhető. Az első a kibontakozás, a felvezetés, amely a meneküléssel együtt több helyszínen is játszódik, a második egység pedig, végül a nagy leszámolás, amely egyetlen színtéren, a hatalmas sivatagban elevenedik meg. Helyenként a díszletek, valamikor a párbeszédek teszik poénossá az egyes jeleneteket. A két pszichopata barát által, akik kicsit más értelemben segítenek a forgatókönyv létrehozásában, Marty jobban átértékeli az életét, valamint sokkal könnyebben meg tudja írni regényét, amelyben a cimborái is nagy szerepet kapnak.

A film rendezője, forgatókönyvírója, Martin McDonagh, korábban az egyik kedvencemet, az Erőszakik (In Bruges) című alkotást is vezényelte, ami Európában, valamint az Egyesült Államokban is díjakra volt jelölve több kategóriában. Sikerült újra az ő saját stílusában megkomponálnia egy vígjátékot, és egy drámai műfajú kreálmányt, egyben.

7

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről