Ház az Erdő Mélyén (The cabin in the Woods)

2012-őt úgy emlegették, mint Joss Whedon éve, hiszen nem csak a Bosszúállók lett nagy siker, de ezt a filmjét is az egekig magasztalták.
Engem már anno a külföldi előzetes is kíváncsivá tett, vártam is a megjelenését a mozikban. A kockára hajazó alkotás és Whedon zsenije kötelezővé tette a megtekintést.
Sejtelmem sem volt mit várhatok tőle és maga a film minden előzetes elképzelésemet felülmúlta.

Az ember ki se nézné mi fog történni ebben a házban.

Először is le kell szögezni, hogy ez a produkció sem mentes a horror és egyéb kliséktől, mi több az egész vázát ezek adják. De ami eredetivé teszi az egészet az mégis csak a történet, amiért Whedon és a TV-és világból átszármazott elsőfilmes rendező, Drew Goddard érdeme. A forgatókönyv, amit összehegesztettek egészen briliáns, egyetlen – ám annál lényegesebb – apróságtól eltekintve.
Ez azonban kissé megcsorbítja az egész alkotásukat.
Igazából a sztori sem túl nagyvilági – legalább is első ránézésre. Ez az a tulajdonsága a mozinak, ami egyrészt kiemeli a többi közül másrészt jóvá is teszi, hogy semmi sem az, aminek látszik és a fordulatok mellett elejétől a végéig, mindent látunk és tudunk, csak egyszerűen az egész mögött meghúzódó lényegre nincs rálátásunk.
És szerencsére ezt a homályt a legvégéig fenntartják.

A készítők nagyon jól kezelték az alkotást, ezt meg kell hagyni, végig meghagyják a nézőket a kételyek között, szerencsére a sejtelmes hangulat teljes.
Mindezt remekül illesztették rá egy sematikus szerkezetre.
Ez pedig az alábbi:
Öt fiatal egy hétvégi ejtőzésre készül egyikük rokonának az erdei házikójába, messze a civilizációtól. Fürdőzést, iszogatást, füvezést, pihenést és kefélést terveznek, de fogalmuk sincs róla, hogy rajtuk kívül mások is tervvel készültek.
A fiatalokkal párhuzamosan – sőt hamarabb is – egy intézet dolgozóit is figyelemmel kísérhetjük, akik valami komoly programot igyekszenek végrehajtani, aminek muszáj hiba nélkül végrehajtódnia.
Már ekkor körvonalazódik mennyire bizarr ez az egész. Rém fura dolgok történnek az intézmény falai között és sebesen kiderül, hogy megfigyelik a mit sem sejtő fiatalokat, sőt befolyásolják a történéseket is, amik velük esnek meg. A film előrehaladtával egyre elrugaszkodottabb dolgokat tesznek annak érdekében, hogy a srácok meghaljanak.
Az egész történet kaotikus és érthetetlen, csupán apróságokat hintenek a nézőnek, amiből még nem tudja összerakni a teljes egészet és ettől válik magával ragadóvá a produkció.
A sztori halad, a tinik halnak szépen sorban, de ekkor olyasmi történik, amire senki sem számított.

Az egyik kölyök rájön, hogy az egész csupán díszlet, minden átverés, megfigyelik őket és a cél a megölésük. Bejutnak az intézmény falai közé is, amivel elszabadítják a szó szerinti poklot az épületben.
Körülbelül innentől kezdve vált az elragadtatásom vegyes érzelmekké, majd csalódássá.
A mozi befejezése sugárzóan nem tetszett.
Az egész mögött rejlő magyarázattal nem volt gondom, azt továbbra is nagyon ötletesnek tartom, de a megvalósítás hagy némi kívánnivalót maga után.
A sztori legvége egy mészárlásba öltöztetett farsangi buli, amiben a rémálmaink összes jószága előfordul. Mindezt megspékelték – nézetem szerint – nem igazán odaillő poénkodásokkal is, ami aztán pláne nem kedvezett a végkifejletnek. Hát, könyörgöm, az az unikornis…
De ott volt még az szörnyen nevetséges Triton is, vagy a fű blokkoló hatása a személyiség befolyásoló szerekre. Azért akadtak ebben bosszantóan égbekiáltó marhaságok is.
A befejezés eseményei már-már röhejesbe fordulnak és kicsit az összecsapottság érzetét keltik.
Egyszóval a film vége nem nyerte el a tetszésemet, de ettől függetlenül aláírom, hogy a Ház az erdő mélyén egy érdemes alkotás. Az alaptörténete nagyon tetszik és igazából a kivitelezése is szimpatikus, egyedül a befejezését tartom irányt tévesztettnek. Pedig ebből egy nagyon jó mozit is ki lehetett volna hozni, de így már túlságosan vegyes az összkép. A film végi csalódás rányomja a bélyegét az egészre.
A színészek, főleg a tinik, Chris Hemsworht kivéve inkább az ismeretlenebbek közül kerültek ki (Kristen Connolly, Anna Hutchinson, Fran Krantz, Jesse Williams) míg az intézet dolgozói között pár ismerősebb arc is feltűnik, mint például Richard Jenkins, Bradley Whitford, Brian White, Amy Acker vagy a nagy Sigourney Weaver, aki csak a legvégére ugrik be magyarázkodni és bunyózni egy kicsit.
Ám ha őszinték akarunk lenni ez nem egy olyan film, amiben a színészeket figyelembe kell venni.
Itt a sztori viszi prímet, ez egyértelmű és el is viszi. Nem rossz ez a film, csak a vége ne lenne…

6

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről