Game of Thrones: Kibontakozóban…
Ahogy azt beígértem a 4. rész tájékán jelentkezem – legközelebb a 7. rész környékén lesz egy összefoglaló bejegyzés. Az HBO fantasy-je egyre inkább kivívja a zárt csatorna nézőinek érdeklődését, nézettsége nő, és számomra is egyre érdekesebb. Annak ellenére, hogy nem ismerem a könyveket, melyekből készült, nagyon szórakoztató 50 percekkel szolgál. Egyre érdekfeszítőbb ez a „földhözragadtabb” fantasy, még akkor is ha egy kicsikét lassan csordogálnak az események.
A számos szálon futó történet nem büszkélkedhet egyre újabb hajtásokkal, de még csak nem is a meglepő, nagyszabású fordulatok szériája. Legalább is eddig…
A készítők inkább amolyan „elbeszélőbb” stílust tettek magukévá, mely azt eredményezi, hogy a történet elég lassan halad. Ezért azonban kárpótol, hogy jobban megismerhetjük – többek között ezáltal is – azt a rengeteg karaktert, akiket felvonultatnak, továbbá az atmoszférával is jobban átitatódunk.
Valahogy az az ember érzése, hogy még mindig csak a bevezetésnél járunk.
Ha a pilot tetszett, akkor a folytatásban csak még jobban elmélyül az ember, magával ragadó ez a visszafogott fantasy stílus, amiben se röpködő sárkányok, se nagyhatalmú hősök, se látványos mágiahasználat nincsen (eddig…).
Ez az egyszerű stílus mindig is tetszett.
Mivel az első rész egy tragédiával zárult, hát vegyük fel ott a fonalat.
A legifjabb Stark fiú, Bran (Isaac Hempstead-Wright) olyasmit látott, amit nem kellett volna – a huncutkodó Lannisteréket – ezért lelökték a toronyból. Azt hihettük, hogy meghalt, de a srác túlélte a zuhanást, bár úgy lehet sosem áll többet lábra. A fiú ugyan nem emlékszik semmire, de azért újabb gyilkosságot kísérelnek meg ellene. Ami kudarcot vall és anyja, Catelyn (Michelle Fairley) a Lannister család ármányát sejti mögötte.
Konkrét gyanúsítottja Tyrion Lannister, az Ördögfióka (Peter Dinklage) a kis növésű, kiismerhetetlen figura. Dinklage remek teljesítményt nyújt, remekül hozza az egyáltalán nem egyértelmű, cinikus és fensőbbséges, ám helyenként empatikus és megértő alakot.
Az első rész végén leeső Bran esete óta, most érkeztünk el ismét egy komolyabb fordulóponthoz, hiszen Catelyn Stark letartóztatja Tyriont a gyermeke ellen elkövetett gyilkossági kísérletek miatt.
És mindez egy díszes tőrért…
Ezalatt persze a Lannisterek sem pihennek, hűségük a koronához erősen kérdéses, intrikáik egyelőre még a háttérben zajlanak, de hamarosan kimutatják majd a foguk fehérjét.
A feszültség egyre nő, a mosolyogva kimondott fenyegetések éle csorbítatlan és ez az egyik igazán komoly előnye a sorozatnak. Még nem tiszta ki-kivel van és mi a szándéka és mindezt jól rejti el a nézők elől, csakis akkor felvillantva valami apróságot, amikor kell.
Eddard Stark (Sean Bean) és családjának egy része (két lánya, Sansa és Arya) megérkezik Királyvárba, ahol hozzálát Segítői feladataihoz. Ám számára és családja számára nem igazán kellemes az itt tartózkodás. Egyértelmű a fenyegetés, ami les rájuk, csak még nem tudni honnan és miért.
Ezért Stark nyomozásba kezd az előző Segítő hirtelen halálának ügyében, melynek folyományaként megismerhetünk egy érdekfeszítő származással bíró kovácsgyereket…
A Stark család számos sarja közül a szimpatikus hozzáállást tanúsító Arya (Maisie Williams) is apjával jött, ám nem tetszik neki a szerep, amibe belekényszerítik. Hát, inkább vívni tanul – apja jóváhagyásával – egy Syrio Forel (Miltos Yerolemou) nevű „tánctanártól”. Az első „táncóra” remekül kivitelezett, igényes munka. Élvezet volt nézni a kislány és a kardmester kettősét. Remek jelenet.
A "nem hivatalos" Stark gyermek, Jon Snow (Kit Harington) pedig, mivel fattyúként nem sok jóra számíthatott, „felöltötte a feketét” vagyis csatlakozott az Éjjeli Őrséghez, akik a Falon teljesítik halálig tartó szolgálatukat, megvonva maguktól mindent.
Ám se a hely, se a szervezet nem olyan, mint amilyennek hitte. Társai nem dicső harcosok, hanem tanulatlan parasztok, bűnözők, szökevények, börtöntöltelékek. És egyedül ők állnak a Hét Királyság és a Falon túli egyre hangsúlyosabb fenyegetés között. De hogy ez konkrétan mit takar, még mindig nem tudni…
Csak utalnak rá, a szereplők kerülik a témát, rébuszokban beszélnek, de azt hiszem hamarosan ezekre a dolgokra is fény derül, hiszen a „Közeleg a Tél” kifejezés jelentését is megtudhattuk.
Vészterhes felhők gyülekeznek a Hét Királyság felett és a kitörő vihar keménynek és veszélyesnek ígérkezik.
A Falon túlról átlógó árnyák még nem minden, az eljövendő háború sejtelme is gondterhes pillanatokat okoz. Hiszen valahol messze egy dothraki horda talán éppen arra készül, hogy inváziót indítson a Khal és a Targaryen testvérek vezetésével. A lovas hadúrhoz kényszerített Daenerys (Emilia Clarke), aki most már Khaaleesi, egyre inkább beletanul a dothraki életmódba, urát is kezdi megkedvelni, királynőként kezd viselkedni, szembefordul bátyjával is. Lassan maga is a dothraki néphez kezd tartozni, egy lesz közülük, aki úrnőjükként áll felettük.
Házassága még érdekes hajtásokat hozhat a jövőben, pláne ha valóban lesz valami abból az invázióból.
A sorozat jó úton halad, mindegyik rész szórakoztató, miközben folyamatosan egyre jobban megismertet ezzel az érdekes világgal, amit George R. R. Martin teremtett. A szereplőket is mindinkább kiismerjük – pár kivételtől eltekintve – a sztori lassacskán bontja szirmait, ám a viszonyok azért kezdenek letisztulni. Vagy legalább is valami hasonló. Ezek még számtalan meglepetéssel szolgálhatnak, ami lényegében az egész szériáról elmondható. A lehetőségek száma szinte végtelen…
Új hozzászólás beküldése