Mondanom se kell, hogy a főszál eseményeit boncolgattuk tovább, ezúttal mindkét világ közreműködésével. Az eddig jobbára csak porfogóként használt titokzatos szerkezet váratlanul működésbe lépett. Ezzel párhuzamosan nyugtalanító események ütötték fel fejüket Amerikában. Különös örvények jelentek meg, amelyek szabályosan beszippantották a közelben tartózkodókat. Látszólag a mi világunk is kezdett kifordulni önmagából.

Bishopék azonnal rá is álltak az ügyre. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a szerkezet – amely képes egyszerre teremteni és pusztítani – beindulása és az örvények között van összefüggés. A túloldali képsorokból kiderült, hogy a szálakat Walternatív mozgatja, aki végleg pontot akar tenni a világok között játszódó eseményekre. Ál-Olivia és szerves részévé vált a történetnek, aki eltökélte, hogy visszatér a mi világunkba, hogy figyelmeztesse Petert a közelgő veszélyre.

Közben az ifjabbik Bishop is talált magának elfoglaltságot. Arra gondoltak hőseink, hogy talán ha Peti beáll a gépezet közepébe, azzal le tudja állítani. Meg is próbálták, nem sok sikerrel.

Eközben érdekes dolgok derültek ki a bowlingos ürgéről, Samről, aki sokkal többet tud, mint amennyit elárul.

Tetszett ez a vonal, mivel visszahozta ezt a nagyon homályos misztikus vonalat, amit hiányoltam a mostani részekből. Néha szeretem, ha a dolgok nem egyértelműek és áthatja őket ez a megfoghatatlan Fringe-atmoszféra.

Most éreztem először, hogy nincs sallang, nem beszélnek mellé, csak a történetre koncentrálnak annak reményében, hogy a finálé még nagyobbat fog ütni. Az előzetes alapján számíthatunk még egy-két finomságra a következőkben is.

Összességében egy ízig-vérig Fringe epizód, amely kifejezetten színvonalas és érdekessé tette ennek a szürkébb szezonnak a végjátékát.