Nem nem nem és nem!
Nem tetszett, nem volt jó. Olyan volt ez a rész, mintha az 5. évadból néztem volna egyet. Illetve bocsánat. Mintha bármelyik évadból néztem volna. Ugyanaz minden. Egyszerűen semmi sem változik, semmi sem történik már több, mint 5 éve.

Olyan kíváncsi lennék, hogy hogyan készülnek a Doktor House epizódok. Elképzelem, hogy ülnek az írók egy kerek asztalnál, senki se szól a másikhoz, csak törik a kobakjukat, hogy egyedit, meghökkentőt alkossanak. Majd az egyik megszólal, hogy legyen egy különös beteg, akinek senki se tudja, hogy mi a baja, kezeljék erre-arra, amikor jobban lenne akkor legyen rosszabbul, közben a háttérben bújjon meg valami személyzetet érintő történetszál, aztán a végén jöjjön rá House a gondra és mentse meg a beteg életét, akinek éppen akkor akarják mondjuk meglékelni a koponyáját. Az írók meg azt mondják, hogy hümm, ez egy kiváló ötlet, csináljuk meg, mert ilyen még úgysem volt. Na persze.

Ám ennél van egy pofátlanabb módszer is, amit úgy tűnik, hogy el is játszottak. Feláll az egyik okostóni, hogy csináljunk valami egyedit, valami meghökkentőt, valami nem vártat. Drámázzunk egyet, csaljunk könnyeket a nézők szemébe, csináljunk olyan változásokat, amelyek alapjában rengetik meg a sorozatot és megkavarják az állóvizet. És miután ezt megcsináltuk, a következő részben vonjunk vissza mindent.

Innentől csak a tovább mögött folytatom a mérgelődést...

Visszatértünk régi játszóterünkre, a kórházba, ahol minden tökéletesen úgy működik, mint ezelőtt. Mindenkinek idegesítően ugyanolyan a jelleme és a gondolkozása. Bár kétségtelen, hogy az elején úgy tűnt, hogy lesz valami, mert House felmondott.

Foreman vette át az osztályt, később Taub is felmondott, arra hivatkozva, hogy ő azért jött ide, hogy House-szal dolgozzon együtt. Volt egy páciens is, aki szintén kiakasztott.
Korábban ezt nem említettem, de kibaszottul idegesít ezeknek a hülye betegeknek a viselkedése. Kb. minden második részben ilyen az egész. Kurva okosnak hiszik magukat, visszapofáznak az orvosnak, megtagadják a kezelést, mert nem bíznak a dokiban. Könyörgök! Ez mennyire életszagú? Ha engem vinnének be a kórházba, mert mondjuk Jézus arcát látom minden ember fején, én úgy be lennék szarva, hogy biztos nem kötekednék az orvossal, hogy nem bízom magában, mert látom magán, hogy hülye és nem ért semmihez.

A totális írói csőd másik megnyilvánulása, hogy nem tudnak más bonyodalmat kitalálni, csak azt, hogy House-nak fáj a lába, ezért visszaszokik a Vicodin-ra. Nem szokott vissza, de visszaszokott, de mégsem csak úgy tett, hogy azt higgyék, hogy igen, de közbe meg nem. Agyrém!

A rész vége meg maga a megtestesült mámor. A minden lében kanál páciens a neten adott fel egy hirdetést, hogy aki megmondja mi a baja, az kap 25.000 $-t. Na kitalálja valaki, hogy ki kapta a pénzt? dr. Gregory House. Oh! Ki gondolta volna, hogy ez lesz a csavar? A záró mondatok meg arra utaltak, hogy House visszamegy az osztályra dolgozni, ugyanaz lesz, mint eddig.

Az írók meg felkelnek az asztaltól széles mosollyal, hogy ismét sikerült valami soha nem látottat kisajtolniuk magukból.

Összességében: szar szar szar. Ha jövőhéten is ilyen részt hoznak össze, akkor részemről ennyi volt a sorozat.