Egy alacsony költségvetésű, ám látványos film, melyet Neill Blomkamp rendezett, Peter Jackson produceri segítségével. Nem is olyan rég került a mozikba.
A cselekménye borzasztóan egyszerű, a mondanivalója azonban nem.
Egy szokványos akció-sci-fi, mondhatná bárki, de azért van benne valami több, amellett, hogy elég eredeti.

For humans only!

A történet ott kezdődik, hogy egy idegen anyahajó jelenik meg a Földön, Johannesburg felett.
Három hónapig nem történik semmi, majd az emberek úgy döntenek, felveszik a kapcsolatot a földönkívüliekkel. Bejutnak a hajóba és találnak valamivel több, mint egy millió gyámoltalan, beteg és alultáplált lényt. Leviszik őket a földre és kialakítanak nekik egy menekült tábort, amiből 28 év alatt egy gettó lesz, melyben vegyesen élnek idegenek és nigériaiak. Ennek a neve District 9.
A tényleges események ezek után 28 évvel játszódnak, illetve kezdődnek.
Az MNU nevű idegenekkel foglalkozó szervezet elhatározza, hogy áttelepíti az űrből jötteket egy távolabbi helyre a várostól. Ennek oka a fokozódó elégedetlenség, a gyűlölködés, a zavargások.
A főszereplő egy Wikus nevű férfi, akit kineveznek, hogy bonyolítsa le a kitelepítésre való figyelmeztetés procedúráját.
Ezt a karaktert már nem lehet egyszerűen balféknek nevezni, ez már a balfasz kategóriája. Szóval egy idegesítően nyúlnyál, gyámoltalan figura. Megszemélyesítője pedig Sharlto Copley. Sosem hallottatok róla?
Én sem, egyébként jól játssza a szerepét.
A filmben egyetlen ismert színész sem kapott helyet. Ennek oka lehet, a már említett alacsony költségvetés is. Szóval Wikus elindul, egy segítőjével és kommandósok kíséretében körbejárja a területet. Eközben atrocitások érik, összebalhéznak az idegenekkel is, de ezalatt megismertet bennünket a hely sajátos atmoszférájával, a helyi szokásokkal, az űrből jött lényekkel, akiket garnélarákoknak hívnak.
Ezen nincs mit csodálkozni, mivel úgy is néznek ki.

Egyébként nekem az egész filmben ez tetszett a legjobban. Ahogy megismerjük az eltérő kultúrát, a szokásjogot, a viselkedésformákat, a helyi bűnözést.
És emellé egy dokumentumszerű kivitelezés is párosul, ami nekem szintén nagyon tetszett.
A közeli, kamerás felvételek, az interjúk, a híradós anyagok, a riportok, számomra egy egészen új megközelítést adtak a filmhez.
Sajnáltam is, hogy a vége egy akció filmben csúcsosodott ki, de erre még visszatérek.
Szó esik az idegenekről, akik imádják a macskaeledelt és az autógumit, nem ismerik a magántulajdon fogalmát, hogy lesznek az emberi átverés és a kényszer áldozatai.
Mint kiderül a rákok azért ilyen birkák, mert egyfajta kollektívában élnek, mely vezető nélkül megbénul, és nem tudja mit tegyen. Nincs bennük kezdeményező készség.
Kénytelenek elviselni az emberek zaklatásait, a rájuk erőltetett szabályokat, ahogy elpusztítják tojásaikat.
Persze aztán kiderül, hogy kiköltöztetés is csupán a „hatalom” céljait szolgálja.
A kutakodások közepette az idegenek fegyvereit lefoglalják, mivel sokkal jobbak, erősebbek, pusztítóbbak az emberek arzenáljánál.
De komoly probléma, hogy DNS vezéreltek, tehát az emberek nem tudják használni őket!
Ezalatt az idegenekről megtudhatjuk, hogy azon igyekeznek, hogy hazajuthassanak.
Ezért is guberálnak a szemétben. Egy fekete folyadékot keresnek, mely üzemanyagként használható.
De Wikus megtalálja az elrejtett tartályt, amiben ez a fluidum található és addig szórakozik vele, amíg az rá nem spriccel. Beindulnak az események és a főhős rosszul lesz, hány, fekete szutyok folyik az orrából, majd kórházba kerül, ahol a korábban megsérült keze átalakul. Megfertőződött a garnélák DNS-vel és elkezdődött a metamorfózis. Az MNU erre gyorsan tesztelni és kísérletezni kezdett rajta.
Ez Wikust kissé frusztrálta, ezért megszökött. De mivel üldözték, visszatért az idegenek nyomornegyedébe, hogy ott menedéket leljen.
Itt már jelentkezett a feszültségteremtő szándék, mégpedig a Férj-Feleség drámával.
Arra gondolok, hogy ugyan a férj elkezdett átalakulni, de a feleség ne hagyja el, stb.
Ezt nem sikerült túl érzékletesen előadni, feleslegesnek is tartom, ha már nem kapott akkora hangsúlyt.

Végül az az idegen rejti el, akitől a folyadékot elkobozta. Egyezséget kötnek, hogy ha Wikus segít megszerezni az MNU központjából az anyagot, akkor a Chris nevű rák segít neki visszafordítani az átváltozását. Wikus elmegy a helyi, nigériai keresztapához, aki tolókocsihoz van kötve, (el nem tudom képzelni, hogy és mivel tud irányítani egy ilyen megfélemlítésen és erőszakon alapuló szervezetet félig bénán) és szerez tőle, nem zökkenőmentesen, némi idegen származású fegyvert.
Ezek után betörnek az MNU-ba és némi tűzharc során megszerzik az üzemanyagot és visszatérnek a búvóhelyükre, hogy beindítsák a Chris háza alatt rejtegetett idegen repülőt.
Chris és Wikus összebalhéznak és főhősünk szökik meg a géppel, de a kommandósok leszedik.

Már éppen kezdenék beszállítani, amikor megjönnek a mérges nigériaiak és megtámadják a konvojt.
A tolókocsis fővezér meg akarja enni Wikus karját, mert hitük szerint, ha megeszel egy idegent, a képességei benned öltenek majd testet.
Ezt Chris gyermeke, egy kis rák, akadályozza meg azzal, hogy beindítja az anyahajót és a bandavezér által korábban szerzett harci robotot.
A robot mindenkit lemészárol, kivéve Wikust, aki úgy dönt, bemászik a gépbe.
Ettől kezdve hatalmas lövöldözés kezdődik, látványos akció hegyek és Wikus megmenti Chris-t, hogy az elmehessen az otthon bolygójukra segítségért, és hogy egyszer majd haza vihesse a népét.

A vége kissé sablonos, de összességében egy jó filmet láttam.
Kellően szép és látványos, a dokumentumfilm jelleg nagyon sokat dob rajta.
Kár, hogy a film közepére – ami kissé vontatott is - szinte teljesen eltűnik és csak néha, bevágásokban jelentkezik. Sajnáltam, hogy a vége egy szokványos akció film lett, mert az ötlet nagyon jó, a kivitelezés is jól kezdődött. Na, nem mondom az akció részek is tűrhetőek, de nem ezt vártam, jobb lett volna ha maradnak az elejénél alkalmazott módszernél.
Ennek ellenére szerintem az egyik legjobb film 2009-ben.