Az évad vége felé haladva joggal várható, hogy kezdjenek valamit a sorozattal, legyen benne végre valami izgalom, valami fordulat. Végső soron ez a most következő epizóddal kapcsolatban el is mondható. A Társulat megérkezik a mexikói határhoz, Justin pedig haza tér.

„Együtt az összes próféta!”

A rész javára írható, hogy Carnivál-os mércével mérve, elég intenzív epizódról beszélhetünk. A történések számosak és mindemellett határozottan misztikusak, kevéssé érthetőek.
Justin mint azt már említettem, visszatér az otthonába, Iris-hoz. Találkozik Dolan-nel és ebből már sejthető, hogy az ő barátságuk, úgy mond a pokolban köttetett. Meglátogat egy istentiszteletet, amit idős mentora Norman tart. Ott egy nagyon furcsa beszédet tart, majd újrakeresztelteti magát, ám a szentelt víz vérré válik a homlokán. Azt hiszem, nem szorul különösebb magyarázatra, hogy jó öreg papunk gyökeresen megváltozott.

Ben továbbra sem hajlandó aludni, de fáradtsága okán így is gyakori hallucinációk gyötrik, el-elbóbiskol. Többször látja a fatetkós férfit is. Lodz és Samson ellentéte tovább mélyül, hiszen kis növésű cirkuszigazgatónk eléggé kiesett a pikszisből. Ezért inkább Hawkinst környékezi meg és elviszi a Templomos rend („e jel alatt hódítunk”) egyik helyi templomába. Megpróbálnak valami információt kicsikarni a Mestertől, de rá kell döbbenniük, hogy a rend egyáltalán nem az, aminek képzelték. Ellenben a falon látható egy festmény, ami ismerős alakot ábrázol, ismerős helyen…
A különös látomásokból Sophie-nak is kijut, aki megtudja, hogy: „Együtt az összes próféta!”
Ruthie a kegyeibe fogadja Ben-t, aminek köszönhetően a fiú elalszik és az álmok rögtön megrohanják.
Ezúttal a kukoricásban találja magát, ahol ismét üldözi a tetovált férfi, de hirtelen megjelenik Scudder és csak annyit mond: „Ő az enyém!”
Ez persze nem Hawkinsnak szól. Ugyanis a gyanútlan álmodóhoz belopakodott Lodz, hogy bevizsgálhassa, mit lát a fiú alvás közben.
A vak jós és a riasztó hangú Főnökség tovább tervezgetnek és leszögezik. Meg kell keresni Scuddert, és ha megtalálják:
„… akkor majd patakzik a vér!”
Na, ez egy nagyon érdekfeszítő rész volt. Tele különösebbnél különösebb látnivalókkal, és valamicskét közelebb kerültünk a háttérben történő események megértéséhez is. A további részek ismeretében nyugodtan állíthatom, hogy ez az epizód fontos fordulópont a történet szempontjából.
Számos apróság zajlik, ami megszabja a folytatás irányát.