Camelot - A teljes első évad

Úgy tűnik virágkorukat élik a kosztümös történelmi sorozatok. Spartacus, Tudorok, Trónok harca és még sorolhatnám. Arthur király és a kerekasztal lovagjainak történetét sokan sokféle módon feldolgozták már. Voltak jó és kevésbé jó alkotások, de leszögezhetjük, hogy már nem sok újat tud hozni ez a történet. Aztán valahogy mégis megszületett a Camelot, amely egész emberi nézettségével igyekezett kitűnni a sorból. Egy meglepően jó és élvezetes szériát kaptak a kétkedő nézők, amely remélhetőleg megkapja a folytatás jogát. Bár meg kell hagyni, hogy nem a zseniális történetével kápráztatott el minket, hanem nagyszerűen játszó színészeivel.

A pilotot látva nem gondoltam, hogy hosszabb távra le fog kötni a sorozat annak ellenére, hogy tetszett a bevezető rész. Nem hittem, hogy tud bármi újat hozni, amivel odaszögezne a tévé elé. Az esélyt megkapta és élni tudott vele. A siker egyik oka az egyenletes teljesítményben keresendő. Nem voltak kiugróan gyenge részek, sőt az évad végére igencsak ütőssé vált a cselekmény.

Ha visszagondolok a teljes szezonra (10 rész) megállapítható, hogy a magával ragadó történet szinte teljes egészében elmaradt. Túl sok dolog nem is történt az évad során, vagy korábbi ismereteinkből már tudtuk jól mire számíthatunk. Mégis próbálták a készítők más irányba terelni a mondanivalót. Egy jóval realisztikusabb világ bontakozott ki, amelynek szerves része a mágia, de senki nem gyakorolhatja azt következmények nélkül. A nagy Merlint ezúttal nem hosszú szakállú bölcs öregembernek kell elképzelni, aki ontja magából a varázsigéket. De erről kicsit később. A híres „kardkihúzós” jelenetet is más szemszögből láthattuk. Nekem kifejezetten tetszettek ezek az apróbb változások, de sajnálatos módon a sorozat örök betegsége fog maradni, hogy mindenki kívülről fújja a történetet.

Az igazi siker zálogának a karakterek bizonyultak. Fantasztikus képességű színészeket sikerült összegyűjteni, akik hátukon vitték a sorozatot. Elsőként említsük meg Joseph Fiennest, aki Merlin szerepébe bújt és valami elképesztően nagyot alakított. Felejtsünk el mindent, amit eddig a bölcs és öreg varázslóról tudtunk, helyette kapunk egy sokkal emberibb és realisztikusabb figurát, akin néha az őrület pillantásai mutatkoznak. Amolyan harcos druidaként viselkedik, a mágia használata pedig eléggé limitált. Itt ő sem mindenható, korántsem tud annyit, mint kellene, de rendkívül megfontolt és következetes.

A másik kiemelendő figura Morgan Pendragon, akit Eva Green testesített meg. A színésznő félelmetesen jól hozta a figurát. Nagyon átérezte, hogy mit kíván tőle a karakter, ő pedig pontosan azt adta vissza. Nem játszotta túl magát, nem fordult át a mondanivaló önmaga paródiájába. Kiváló negatív főszereplő, aki bármire képes a koronáért.

Én harmadikként Sinéad Cusackot emelem ki, aki Sybil megformálójává vált. Az idősebb korú színésznő remekül adta elő a titokzatos apáca szerepét. Kár, hogy az IMDB még csak egy fénykép sincs róla, pedig a Camelotban egy szürke karakterből csinált valami teljesen egyedit.

Érdekességképpen megemlítem Tamsin Egertont, aki a sorozatban Guinevere-t alakította. Az élet furcsa fintora, hogy a 2001-es Artúr király és a nők című tévéfilmben ő volt a fiatal Morgan. Ráadásul ugyanebben a filmben a felnőttkorú Morgant Julianna Margulies, a The good wife sztárja keltette életre.

Kicsit átevickélve az évadzáróra elmondható, hogy egy kifejezetten jó finálét láthattunk. Kellően drámai volt, a feszültséget fokozták, hogy alapszereplők haltak meg. Jól kevergették a kártyákat az írók. Személyes véleményem, hogy ha lesz következő évad, akkor az ugrani fog egy laza 10 évet a sztoriban.

Összességében egy meglepően érdekes és hangulatos sorozat született, amely elsősorban a karakterek miatt lesz emlékezetes. Emellett az egész szezon kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. Várjuk szeretettel a következő évadot.

0

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről