A most bemutatásra kerülő sorozat Eric Falconer és Chris Romano közös munkájának gyümölcse és az alábbi szavakkal lehetne a legjobban tükrözni, hogy miről is szól a produkciójuk: Buli, pia, szex, drog, meg egy kis foci.
Rögtön az elején le kell szögezni, hogy a történet csak egy olyan főiskolán játszódik, aminek van csapata, de nem a sportról szól. Egy meglehetősen felelőtlen, fiatalos, szórakozás centrikus attitűdöt mutat be poénokkal fűszerezve. Az opening mindent megmagyaráz egyébként.

„Az irányító olyan, mint a bráner!

Kell neki a védelem!” Egy idézet a sorozatból mely elég érzékletes példája az alkotás stílusának, és a benne hallható párbeszédeknek, a látható jeleneteknek.
Az már az első részből kiderül, hogy elég sekélyes a témája ennek a sorozatnak, tényleg másról sem szól csak a dugásról, ivászatról, bulizásról, kábítószerekről.
Természetesen erős túlzásokkal dolgozik a sorozat, de én viszont túlzás nélkül állíthatom mindezt.
Olyan mintha az Amerikai pitét ötvözték volna a manapság szokásos igénytelenebb vígjátékok egyikével. Félreértés ne essék, ezzel nem azt mondom, hogy rossz…
Ugyanis erről szó sincs! Bár kétségtelen, hogy akinek az ilyen típusú mozgóképek nem tetszenek, az nem fogja szeretni. Elég sok sablonos helyzettel dolgoznak, akadnak klisék alapján mintázott karakterek, az egyediség csíráját igazán apró dolgokban lehet csak észrevenni, de ha igazán pontos akarok lenni, akkor ilyesmi nincs a produkcióban.

Az elején kezdve, itt van ez az országszerte elismert iskola – a Blue Mountain State – mely a legsikeresebb focicsapattal büszkélkedhet.
De nem csak erről nevezetes a suli!
Itt vannak ugyanis a legészvesztőbb bulik és legkapósabb lányok is.
Az élet itt tényleg nem áll másból, mint szex, pia, buli és drog. Nem viccelek, egy jelenet nem játszódik, teszem azt könyvtárban, vagy órán, a tanárok sem mutatkoznak.
A sorozat egyetlen egy síkon mozog. Nem ad sokat, nem széleskörű, de azt többnyire azonos színvonalon teszi – ami megjegyzem nem túl magas.
A főbb szereplők két újonc, Alex Moran (Darin Brooks) második számú irányító és helyzetével baromira elégedett. Nem kell hajtania edzésen, berúghat, amikor csak akar, nem törik össze a meccseken, nincs stressz és mégis úgy kezelik, mintha a csapat fontos tagja lenne. Egy kizárólag bulizni akaró, lusta, lazsálós srác, aki nélkülöz minden ambíciót, ami nem nőkkel kapcsolatos.

A másik újonc egy középsulis sztárfutó, Craig Shilo (Sam Jones III). Ő egy tehetséges játékos, nem az a nagyon bulizós fajta, mivel frigid, haszonleső és zsarnoki barátnője elég rövid pórázon tartja.
A két srác összebarátkozik, ahogy halad előre a történet. A banda harmadik tagja a csapat kabaláját megszemélyesítő Sammy, aki viszont egy a tipikus balfék. Az első epizódban végigkísérhetjük, hogyan szerzi meg a kabala posztot egy másik sráctól.
Az első epizód javarészt a Beavatással telik el, amit az elég különös csapatkapitány, Thad vezet le.
Ennek folyományaként végignézhetünk egy jelenetet, amiben a Carmina Burana-ra futnak végig a pályán a seggükkel összeszorítva egy kekszet. :D
Azt hiszem, ez nem szorul további kommentárra…
A sorozat egyébként elég felszínes, erősen túlzó, helyenként kifejezetten gusztustalan és igénytelen, de azt is meg kell hagyni, hogy vannak remek pillanatai.

Jó poénokat tud felmutatni esetenként, bizarr helyzetekbe hozzák a karaktereket, jók a zenék és mivel csupán 20 percesek a részek, könnyedén elviselhetőek, nem mennek az ember agyára a sok idétlen baromsággal.