Be bizony, hiszen a 12 részes történetfonál a végéhez ért, a lezárult, a második évad már egy másik történettel szolgál majd. A készítők, Ryan Murphy és Brad Falchiuk azt nyilatkozta, hogy a történetük mindenképpen lezárul az évad végén, és a tervezetteknek megfelelően egy teljesen új sztorival rukkolnak elő. A hírek szerint némelyik színész újra csatlakozik a gárdához, más szerepekben.
A Golden Globe-on a Legjobb sorozat címéért is ringbe lépő széria – nem mellesleg Jessica Lange is kapott egy jelölést, mint a Legjobb Tv-s női mellékszereplő – mindenkit kielégítő befejezést kapott. És amikor azt kérdeztem magamtól, (nyilván így voltak ezzel mások is) hogy ezek után hogyan lehet még folytatni, mit lehet még ebből kihozni, hová lehet csavargatni a cselekmény szálait, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy minderről szó sincs, mert véget érnek a Házbéli események.
Így értelmet nyer minden lépés a készítők részéről, a szellemek halmozása a házban, a gyors terhesség, miegymás.
De rátérve a lényegre:

Ben teljesen egyedül maradt a Házban, csak az újszülött fia maradt vele, akire viszont számos kísértet-lakó feni a fogát. Egyre nyilvánvalóbb, hogy itt kell hagyni a Házat minél előbb, hiszen a szellemek közt is kezd háborússá válni a helyzet. Ők sem értenek egyet. Egy részük a gyerekeket akarja és Ben vesztét, míg a másik azt, hogy Ben és fia biztonságban elhagyhassa a Házat.
Majd egyik pillanatról a másikra kedvenc ingatlanügynökünk (Christine Estabrook) már egy másik családnak mutogatja a házat, akik meg is veszik a mutatós épületet, mit sem sejtvén a benne rejlő karneváli tömegről. A szellemek között a Harmon család veszi át az uralmat és szinte minden úgy megy tovább, mintha még élnének, mi több a Ház története egy megható családi jelenettel zárul.
De az igazi zárás egy újabb időbeli ugrás, mely során megismerhetjük a megmaradt Harmon gyerek sorsát, ami oly mértékben sablonos, hogy az már felháborító, de az ezt megelőző események mindezt feledtetni tudják.

A széria egy igazán illő, grandiózus fináléval ér véget, mely során (ha jól emlékszem) kivétel nélkül megjelenik az összes szereplő. Minden szellem felvonul még egyszer utoljára, sokat sejtetve abból, hogy is zajlanak tovább az események az elátkozott falak között. Egyszerre megható (Harmonék által) és drámai (Violet és Tate), de mindenek előtt: Remek.
Sablonokat felhasználva egy olyan csavaros és nagyszerű hangulattal bíró szériát rittyentettek össze nekünk, ami a műfaján belül mindenképpen példaértékű. Még azon kívül is jónak mondható.
Ebben főleg a szerepeiket remekül hozó színészek vállaltak oroszlánrészt, hiszen számos kiváló teljesítményt láthattunk az évad során. Lange önmagáért beszél, igazi díva, Britton is jól teljesített Mcdermottal egyetemben. Számomra Evan Peters és Kate Mara volt igazán meglepő, ők ketten igazán kitettek magukért. De igazából még az ifjú Moirát alakító Breckenridge is kiválóan hozta nem túl összetett, ám annál jelentősebb, erősen túlfűtött szerepét.
Egy biztos, az American Horror Story egy érdemes alkotás, ami horror-közhelyei ellenére elég derék történettel bír és melyet a készítők jól bonyolítottak, a dramaturgiája is rendben van, akkor üt, amikor kell és az évad vége felé elég erős ütlegeket visz be.
Végül pedig:

Örök hála Barta Józsefnek a színvonalas fordításokért!