Egy kivételes horror filmről van szó, bár a műfajt a címből és a poszterből már kitalálhattátok. Több okból is kivételes, például azért, mert nem szar. Pedig ugye tudjuk, hogy a mai rémisztgetős filmek milyen erőt képviselnek. Ritkán találunk elfogadható színvonalút.
Ennél a filmnél sok mindent jól eltaláltak, így bátran állíthatom, hogy egy korrekt alkotás született Michael Dougherty rendező úr keze munkájától.

Részletekért tessék ide klikkelni...

Pedig a direktor úr nem mondható tapasztalt öreg rókának a szakmában, hiszen eddig csak elvétve kapott olyan kaliberű munkát, ami említésre méltó lenne. Na, de azért ne kezdjük el sajnálni őt, hiszen a stáb részét képezte Bryan Singer, aki jobbára sorozatok munkálataiból veszi ki a részét, de ő rendezte a Superman visszatér című (hanyagolható) filmet.

A Trick 'r Treat nagy előnye, hogy a nagyszerű képi megjelenítés mellett az alkotók odafigyeltek egy olyan nem elhanyagolható apróságra, mint a hangulat. Most abba ne menjünk bele, hogy helyenként gagyi, undorító és a legkevésbé sem életszerű, de legalább kellemes szórakozást nyújt.

Tele van fekete humorral, klasszikus rémisztgetésekkel és olyan apróságokkal, amelyek nagyon hiányoznak a mai horror műfajból. Talán még az is igaz, hogy a könnyedebb stílus követője. Attól függetlenül, hogy komoly film, párszor elcsíphetünk egy-két poént, amelyek rendszerint betalálnak és ütnek.

Az apróságok teszik naggyá a filmet.

De, hogy ne érjen az a vád, hogy a levegőbe beszélek, röviden lássuk a történetet.
Halloween éjjele van, egy amerikai kisváros ünnepi hangulatban. Ahogy az lenni szokott, a gyerekek kosztümöt húznak és házról házra járva édességet gyűjtenek. Jól ráéreztek az alkotók ennek a hangulatnak a visszaadására.

Feltűnik egy ijesztő kis lény (a plakáton is látható) és a közelében mindig történik valami rémisztő. Nem is kell sokat várni az első áldozatra. Ezt követi egy kiválóan megalkotott főcím, amely tényleg megadja a hangulatot a folytatáshoz. Maga a sztori a kezdés előtti néhány órát öleli fel és négy részre tagolható. Pontosabban négy történet, amelyek nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, bár egyes szálak végül összeérnek vagy keresztezik egymást.

Mindegyikben van poén, vér és reccsenő testrészek minden mennyiségben. Közös bennük, hogy a végkifejletek meglepetéseket tartogatnak. A végén pedig eljutunk oda, ahonnan kezdtük.

A főszereplők között helyet foglal Tahmoh Penikett, akit a sorozatnézők jól ismerhetnek a Dollhouse-ból és a Battlestar Galactica-ból.

Összességében egy jól eltalált, látványos, hangulatos horror filmről van szó, amely kikacsint a fekete humort kedvelő nézők felé is. Mindenképpen érdemes adni neki egy esélyt.