Sandra Bullock-nak az a szerencséje, hogy szeretem annyira, hogy ezt a ballépését elnézzem neki.Ez a fertelmes vígjáték, ugyanis egy nagy ballépés.
Tudom, hogy mindig a sablonosdival jövök, de ebben a moziban is csak úgy hemzsegnek, emellé egy idétlen történet párosul, aminek a főszereplője egy szintén idétlen karakter, akit nagyon nehezemre esne megkedvelni.
Vígjátéknak oltári gyenge, a romantikus faktor pedig elakad az ovis szerelmek és a ma szokásos limonádék szintjén.

Jajj, jajj…

Nem igen lehet erre már mit mondani.
Ez egy rémesen gyenge kirándulás volt a romantikus vígjátékok terepén.
Se nem romantikus, se nem víg.
Rémisztően gyenge. Ha még azt el is ismerem, hogy Bullock tűrhetően alakította a különc, esetlen, de aranyos naivát, akkor is rövid úton a néző idegeire megy a karaktere. Elviselhetetlen.
Ha még azt is hozzá veszem, hogy Bradley Cooper kifejezetten rossz választás volt a páros férfi tagjának, akkor teljes a katasztrófa.

A szintén elég gyermeteg és összehordott, igénytelen történetről csak annyit röviden, hogy Bullock egy Mary Horowitz nevezetű középkorú, keresztrejtvény készítő hölgyeményt alakít, aki nagyon intelligens, ám emellett elég ügyetlen a társas kapcsolatok terén, a munkájának él, tehát a szerelmi élete sem kiegyensúlyozott. A szüleivel él és ő maga is tisztában van vele, hogy az élete nem a legkellemesebben alakul. Mégsem tud ellene tenni. Ekkor történik, hogy szülei összehoznak neki egy randit, Steve-vel (Bradley Cooper). Mary teljesen beindul a férfira, akit azonban megrémít a nő viselkedése (nem csodálom) és innentől kezdve Mary piócaként követi szerelmét, míg Steve igyekszik kerülni a nőt, majd konkrétan veszett menekülésbe kezd. Gondolom, ennek kellene mulatságosnak lennie, csak hogy ez már átcsap röhejesbe.
Kergetőznek Amerika szerte, míg balfék hősnőnk leesik egy bányába.
Na, itt aztán lesz hősiesség, dráma, „rájöttem, hogy mégis kedvellek” és megtudhatjuk miért viseli Mary azt az idétlen és ízlésficamos csizmát. A válasz legalább akkora idiótaság, mint a film maga.

A befejezés persze boldog, és az egész filmben az az egyetlen értékelhető momentum, hogy a „páratlan páros” nem a szokványos Happy End-ben egyesül a lenyugvó nap fényében. Lehetnék ennél kimerítőbb, de így is eléggé kimerített a film és visszaemlékezés rá.
Egyre fogyott az erőm, ahogy ezt a kritikát írtam.
A film nem jó, egyszerűen nem jó. A szokásos romantikus vígjáték sablon, de abban is elbírtak szúrni számos dolgot, ami azt jelenti, hogy a film, amit összehoztak pusztítóan rossz.
Unszimpatikus karakterek, a főhősnő karakterének megformálásakor egy szemernyi realitásérzékük nem volt. A többi színész meg csak eltéblábol, míg Bullock egész jót alakít, csak az a gond, hogy a karaktere egy idegesítő személyiség, akit nem igazán lehet megkedvelni, azonosulni vele meg pláne nem. Ahhoz túlsággal elrugaszkodott a valóságtól.
Ennél nagyságrendekkel jobb klisé romantikus vígjátékokat látni manapság, pedig azoknak sem magas a színvonala. De ennek még színvonala sincs.
„Ő” helyett, a megoldás az lett volna, ha ezt a filmet sosem forgatják le.