Üss vagy Fuss! (Hit and Run)

Érdekes kis film ez, nem egy nagy dobás, nem is a jobb fajta, de mégis szórakoztat, leköt. Műfaját sem olyan egyszerű belőni, de engem inkább romantikus vígjátékra emlékeztet, és ha ez így van, akkor van szerencsém egy olyan darabot bemutatni a műfajban, ami jól sikerült.
Nem sablonmentes ugyan, – de mi az manapság – viszont megmosolyogtat.

A rendező-forgatókönyvíró Dax Shepard, ki egyben a főszereplő is, nem először rendez és ír, de első produkciója a Brother’s Justice nem jutott el hozzánk. A főleg vígjátékokban játszó színész viszont most remek gárdát szedett össze maga köré és a sztori is egészen jól sikerült.

Szerepe szerint egy Charles Bronson (:D) nevű férfit játszik, aki egy poros kisvárosban lakik, ahol boldogan él barátnőjével, Annie-vel (Kristen Bell) egészen addig, míg a lány, aki erőszakmentes konfliktuskezelésből diplomázott (:D) nem kap egy álláslehetőséget Los Angelesben. Az viszont messze van és nem akarja elhagyni barátját sem, akivel olyan jól alakultak a dolgok.
Miért ne mehetne vele a férfi? Ez egy darabig nem derül ki, de hamar elárulják, hiszen egyetlen jó barátja, Randy (Tom Arnold) megjelenik önmagát irányító kocsijával, magától elsülő stukkerével és a néző megtudja, hogy ez a szerencsétlen alak rendőrbíró, aki a tanúvédelmi programon belül Charlie életéért felel, aki mellesleg igazi nevén Yul Perrkins. A férfi igyekszik maga mögött hagyni a múltját, amire egyáltalán nem büszke. Attól is fél, hogy barátnője elhagyná, ha megtudná, milyen ember is volt.
Ő viszont már megváltozott, új életet kezdett szeretett nője oldalán, de a Los Angeles-i munkalehetőség kiszaggatja megszokott nyugalmából és szerelme kedvéért hajlandó visszatérni a számára életveszélyes városba.

Együtt indulnak el Yul vagány kocsijával, amit még az apjával együtt épített, de közbeszól a lány volt barátja (Michael Rosenbaum) – igen, ő volt a Smallville Lex Luthorja, így hajjal én sem ismertem meg.
Tudomást szerezve a párocska tervéről, vad féltékenységében, felkeresi azokat az embereket, akik megorroltak főszereplőnkre és értesíti őket, hogy a férfi hamarosan az angyalok városába érkezik.
A Bradley Cooper formálta kemény és laza Dmitri a páros nyomába ered, mivel szeretné felelősségre vonni egykori barátját, Yult a régi szép idők miatt. De a volt barát is csatlakozik a kergetőzéshez, illetve a rendőrbíró, majd egy homokos rendőr és a társa, szóval a nagy üldözés közepette összegyűlnek a népek.
Ezalatt a főszereplő páros között előkerül a bizalom kérdése is, a rejtegetett múlt is előmászik a leplek alól, megismerjük a férfi múltját, a kapcsolatokat, az összefüggéseket, mindezt viszont humorral és remek autósüldözésekkel tálalják, úgy hogy a romantikus vonal elenyésző. Megmaradta a sablon menti felületességnél. De nem is ettől lesz említésre méltó a produkció. Inkább attól a tulajdonságától, hogy jól hozza össze a szereplőket, akik (melyik kidolgozottabb, melyik kevésbé) személyiségükkel becsempészik a bohóságokat a történetbe. Nem fogunk a hasunkat fogva hahotázni, mert ez nem az a harsány típusú komédia, csak amolyan visszafogott, kellemes kis mozi, ami azért egy-két tréfásabb jelenettel feldobja a hangulatunkat.
Kicsit hosszan készít elő, de aztán a tárgyalás már elég izgalmas. Kiszámítható ugyan, nem tartogat meglepetéseket, de mégis mulattat. Arnold megjelenései mindig potenciális tréfaforrások, de a homokos zsaru, vagy Dmitri karaktere is jó pillanatokat okoz. Főleg hogy az említett szereplőkön kívül még olyan színészek is megfordulnak a filmben, mint Beau Bridges, Kristin Chenoweth, David Koechner, Sean P. Hayes vagy Jason Bateman, akinek a jelenete parádés.
Nem az a film, amit az ember újranézne sok-sok évvel később is, de azért elmegy és nem okoz csalódást.

6

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről