Folytassuk kalandozásainkat a dráma műfajának legmélyebb bugyraiban!
Nem is akármilyen filmet szeretnék most bemutatni nektek, hanem a 2003-ban 6 Oscar-díjra jelölt A kárhozat útját. Szánom bánom, hogy még csak most sikerült megnéznem, de azzal igyekszem pótolni a hiányosságomat, hogy rögtön írok róla nektek.
A 30-as évek Amerikájába kalauzol el bennünket ez a rendkívül sötét és komor hangvételű alkotás, ahol betekintést nyerhetünk a maffiózók és szeszcsempészek kegyetlen világába. Egy világba, ahol minden csak üzlet, az igazi hatalom a pénz, amiért bárki bármit megtesz, és érte bármit megkaphat. Mert mindennek ára van, de ez az ár dollárban értendő.
Főszereplőnk Tom Hanks, akinek meg kell fizetnie múltbéli döntéséért, hogy ezt az életet választotta magának és ezzel együtt családjának.
Mert valami örök: ha egyszer bent vagy, akkor többé már nem tudsz kiszállni.
A Hanks által alakított Mike Sullivan 6 hét alatt lejátszódó kálváriáját követhetjük végig a valamivel több, mint másfél órás film alatt. Ezen időszakban hősünk a magasból egészen a lehető legmélyebbre zuhant, csak a bosszú éltette, annak ellenére, hogy maga is tudta, hogy az ő története nem végződhet jól. De valóban az ő története lett volna? Gyanítom, hogy nem. Fia, az ifjabbik Michael Sullivan volt az igazi központi figura.
Úgy tűnik megérte a sok megpróbáltatás, mert saját bevallása szerint soha többé nem fogott fegyvert a kezébe. Talán még a mennybe is jutott.

Ennyit a cselekményről, nézzük kicsit részletesebben a sötétben megbújó részleteket. Egészen elképesztő, hogy egy olyan drámával van dolgunk, aminek egyetlen perce sem vidám. Jó persze mondhatjátok azt, hogy ez a lényege ennek a műfajnak, de minden hasonló filmben van felemelkedés és bukás. Ebben csak bukást láthattunk, egy olyan korban, ahol senki sem nyerhet azon, ha szembeszegül a maffiával. Azt kell mondjam, többször nem nézném meg a Kárhozat útját, egyszer bőven elég volt látni ennyi szenvedést. Több neves színész is megtalálható a filmben Tom Hanks mellett: Jude Law, Paul Newman, Daniel Craig, Anthony LaPaglia és még sokan mások, akik mind hozzátették a maguk kis részeit az egészhez. A jellemek kissé elmosódottak, vannak jók, akik nem is annyira jók, mert épp ugyanannyi vér tapad a kezükhöz, mint a rosszaknak, akik csak a saját boldogulásukat tartják számon, minden más, és mindenki más mellékes, pótolható. Az egyik kuriózum a Jude Law által alakított fotós, bérgyilkos jelleme.
Jól eltalált karakter, akit Law kiválóan megformált.

Ezekkel a gondolatokkal búcsúzok, egyszer érdemes megnézni a filmet, mert van mondanivalója.

Éppen azon gondolkoztam, hogy az Éjszaka a múzeumban 2, vagy csak nekem nem tetszett, vagy valóban nem egy jó film. Lehetséges, hogy már kinőttem abból a korból, hogy értékelni tudjam. Voltak benne elég vontatott részek, nem is igazán tudtam azonosulni a szereplőkkel. Nem volt kifejezetten rossz, inkább olyan semmilyen.
Pont itt van a kutya elásva. Ha amerikainak születtem volna és Washingtonban élnék, biztosan egész máshogy állnék hozzá a filmhez. Engem nem sikerült megfognia, sokszor ránéztem az órámra, hogy mikor lesz már vége, vagy mikor történik valami. A 300-ból vett csórás pedig egészen kiakasztó volt, mert nem is igazán kellett a filmbe és én személy szerint nem tartom túl jónak az ilyen húzásokat. Azt senki sem mondhatja, hogy nincs fantázia az egész koncepcióban, akkor ugyan minek kellenek az ilyenek? Ezen kívül a legtöbb szereplő eléggé ügyefogyott volt, talán nem ezt várná tőlük az ember. Főleg nem a világtörténelem rettegett alakjaitól.
Ellenben az újítások tetszettek. Okosak voltak a készítők és nem lőtték el kétszer ugyanazokat a poénokat ugyanazokkal a kiállított „tárgyakkal”. Ez becsülendő, mert kapott egy új lendületet a folytatás az előd által felépített mondanivalóra. Az viszont csalódás, hogy azzal simán el is rontották az egészet, hogy egy semmitmondó történetet tálaltak elénk.
Nem gondolom, hogy nézhetetlen lenne a film, biztos van olyan korosztály, akiknek tetszett, tény és való, hogy családi filmnek nem rossz, főleg úgy, ha társaságban nézi az ember, talán jobban át tudja érezni. Külön köszönet a régi karakterek és színészek visszahozásáért, és a legtöbb új, korrekt beépítéséért.
Akik szeretik a családi vígjátékokat, és akiknek tetszett az előző, azok valószínűleg most sem fognak fintorogva kijönni a moziból.

A tovább mögött találjátok a film előzetesét...

A negyedik napon Isten megteremté a Heroes-t. Az ötödik napon látja, hogy nem is annyira jó. Ezért a hatodik napon Isten megteremté a Push-t. Még ezen a napon meg is nézni, és látja, hogy ez sem olyan jó, ezért a hetedik napon Isten megpihen.

Na, de félre a tréfával! Adott egy olyan világ, ahol vannak olyan emberkék, akik természetfeletti képességekkel születtek. Ezek az erők sokaknál azonosak: jövőbe látás, telekinézis, leárnyékolás, bűvészkedés, gondolati manipuláció, nyomkövetés, gyógyítás, sikoltás. Elvileg a nácik kísérleteztek ezen képességek háborúban való bevetéséről, bár a történet szempontjából nem sok jelentősége van. Ezek az erők öröklődnek is. A szereplők menetrendszerűen egymásnak esnek egy lányért és egy aktatáskáért, benne egy injekciós tűvel. Harcolnak, tőrbe csalják egymást, az egyik fél megkapja, amit akar. Nagyjából ennyi a történet.
A film alapötlete nem rossz, bár eléggé sablonos, gondoljunk csak a Heroes-zal való hasonlóságára. Számomra a legidegesítőbb a helyszínválasztás volt.
Valamiért a hong-kong-i környezet sokat tett azért, hogy a kelleténél gagyibbnak állítsa be a filmet. A történet, az akciók és a színészi játékok megütötték a mércét, nem is volt vele különösebb gondom. A speciális effektek terén nem alkotott maradandót, bár tény, hogy viszonylag kis költségvetésből a legtöbbet hozták ki. Még mindig többet és okosabban használták a karakterek a képességeiket, mint a komplett Heroes bagázs. Nem gyakorolt túl nagy hatást rám a film, csak sodródtam az árral.
A végére megkomponált csavar kiszámítható volt, ezért nem volt túl meglepő és elmaradt a katarzis. Egyes vélemények szerint a Push vége egyszerűen el lett b*szva!
Összességében egyszer megnézhető a film, vannak benne jó jelenetek és vicces beszólások. Talán kicsit túl szigorú értékelést adok most, de nálam csak egy 5/10-et ért.

További infókért kattintsatok a következő linkre: IMDB

Push trailer:

Az első igazán rossz film, amiről kritikát írok. A film Kanadában látott napvilágot és talán mindenki jobban járt volna, ha sosem hagyja el szülőhazájának határait. Már a cím is önmagában beszédes, sejteti miről szól ez a film remek.
De valójában el sem tudjátok képzelni.

Csak ha biztos vagy magadban, akkor