Azzal kezdem, hogy elmondom: A Franklyn egy nagyon érdekes, becsapós, egyedi hangvételű és remek mozi. Most a fényezés után megemlítem azért azt is, hogy akik nem kedvelik az elgondolkodtató, vontatottabb, elvontabb alkotásokat, azok inkább hagyják ki. Mert ez aztán ilyen, elég súlyos a mondanivalója és nehézkesen közli azt, ami a sajátos hangvételéből és atmoszférájából fakad.
Azt azonban biztosra mondhatom, hogy közel sem olyan a film, mint amilyennek hinnénk.

Hit nélkül…

Újabb egy hét pihenő után ismét Keresünk tovább. Ha ilyen nagy szünetek (egy hét, két hét, három hét) telnek el a részek között, akkor még jövőre is a második évadot fogjuk nézni. Nem látom be miért húzzák az időt, hiszen már nincs sok hátra a végéig. Gyakorlatilag beérkeztünk a célegyenesbe, a visszaszámlálás megkezdődött…
A mostani rész is egy hatalmas töltelék volt, mint arra már több példa is volt az idény során, de meg kell hagyni, hogy egészen jól sikerült. Az előző epizód óta a sorozat mintha megemberelte volna magát.
Ez a ¾ óra kellően fordulatos, ébren tartja az érdeklődést és Cara ismét megnyílt egy kicsit… szóval nem volt ez rossz.

„I wanna play a game!”

Határozottan érdekesnek tűnik ez a fél perc...

Ehhez a filmhez, így elől járóban, nem sok hozzáfűznivalóm van. Talán annyit, hogy egy 2007-es fantasy-ről van szó. Elszomorító, hogy pontosan az ilyen típusú filmek miatt olyan borzalmas az igazi fantasy mozik megítélése. Például az enyém is. Ez a produkció Asylum szintű és lerombolja az összes reményem, hogy a Gyűrűk Urán kívül valaha még láthatok egy igényes fantasy-t.

Az előzetesem után…