Ki a Télapó? (Santa Who?)

Ismét elérkezett az év azon napja, melyen a piros ruhás öregúr körbejárja a világot és ajándékot visz a gyerekeknek. Ennek a régi és szép szokásnak hódolva a Sorozatportál is megemlékezik az Északi-sarkon élő szakállas bácsiról, aki kéményeken mászik le, vagy ahogy nálunk szokás, cipőkbe rejti ajándékát.
Idén ezt a filmet választottam, részben a nem rég elhunyt Leslie Nielsen miatt.

Ahogy az a karácsony környékén játszódó filmek többségével tapasztalható, ez sem egy kiemelkedő alkotás. Egy kicsit esetlen, egy kicsit túljátszott, egy kicsit tipikus, de most mit panaszkodjak. Egy ilyen filmnek ezt kell nyújtania, mindemellett egyszerűséget, hogy az apróbb gyermekek is élvezhessék.
Ez a film egyértelműen nem a felnőtteket célozza – elvégre Disney-mozi -, ámbár családi szórakozásként sem utolsó. Arra, hogy az ember leüljön a lurkókkal és családi körben megnézzék a Télapó egy újabb kalandját, tökéletesen megfelel.

A Mikulás szerepében természetesen Nielsen látható, aki kitömött ruhájában, szakállával tökéletesen, természetesen hozza szerepét. Öröm nézni ezt az embert, komolyan mondom.
Ahogy minden évben, ismét megkezdődött a készülődés a Karácsonyra, mindenki kapkod, mindenki morcos, megy az ajándékhalmozás, miközben az ünnepi igazi értelme feledésbe merül, az egész giccsessé vált, elcsépelt lett, oda a varázsa. A Télapó is ezen siránkozik.

Depressziójától menekülve repül egy kört varázslatos szánjával, de balesetet szenved és elveszíti emlékezőtehetségét.

Éppen másik főszereplőnk, Peter (Steven Eckholdt) autójára zuhan, aki némi bűntudattól hajtva, de segít az öregúrnak. Peter egyébként utálja az ünnepet, mivel gyerekkorában komolyan csalódott a Télapóban. Ám jelenlegi barátnőjének, Claire-nek (Robyn Lively) a kisfia, Zack (Max Morrow) már az elejétől kezdve biztos benne, hogy a zavart, amnéziás úr, nem más, mint az igazi Mikulás.
A feszültség részben ebből adódik kettejük között, Peter szkeptikus, tévés karrierista, aki nem nagyon figyel másokra, míg Zack egy fiatal fiú, aki még hisz a mesékben,
a varázslatban. A Télapó a bevásárló központban kezd el dolgozni, mint Télapó és nap, nap után gyermekek kívánságait hallgatja, akik az ölében ülve boldogan mesélnek neki. A kisfiú és az öregúr összebarátkoznak és elkezdik felgöngyölíteni a Télapó múltját, hátha felidéződnek emlékei.
Eközben egy kétségbeesett manó-különítmény indul az Északi-sarkról, hogy visszavigyék a főnököt, mielőtt az lekési a Karácsonyt és minden gyerek ajándék nélkül marad.
Kapcsolatok romlanak meg – csak a szokásos negatív bonyodalom -, az öreg valódi természete egyre inkább kiütközik, miközben egy kedves, ártatlan történetet nézhetünk végig.
A hitetlenek hinni kezdenek, a minden rossz jóra fordul, mialatt jól elszórakozhatunk.
Kész tény, hogy nem a legjobb, eredetibb a műfajon belül, de a gyerekek jól szórakozhatnak rajta, a poénok jó része is inkább nekik szól, persze azért akad némi felnőttesebb mondanivaló is.
Tipikusnak elég tipikus, de azért ez is elmegy.

5

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről