film

Óz, a hatalmas (Oz: The Great and Powerful)

8

A nagy illuzionista

Sam Raimi leporolta a majd hetvenöt éves filmklasszikust és sárga kövekkel kirakott úton vezet minket a fantázia cukormázas birodalmába. A megszokott Dorothy sztorira számítók hoppon maradnak, viszont aki a gyerekkorából jól ismert mese előzményére kíváncsi, az jó helyen jár.

http://www.youtube.com/watch?v=9XrS7NYik5M
 

Ölni Kíméletesen (Killing Them Softly)

5

Hová tegyem ezt a filmet? Ez volt az első gondolatom, amint befejeztem.
Sok mindent felvonultat ez a mozi, Andrew Dominik rendező nem kontár módjára nyúlt George V. Higgins könyvéhez, melyből e szkript íródott, egyébként szintén általa. Ebből ki is derül, hogy Mr. Dominik valamit nagyon jól lát, de a rendezéssel még akadnak gondjai, mert a fő gond, hogy nem derül ki, az alkotás mondanivalója. Ebben a cím sem segít. Óvva intenék bárkit is, hogy előzetes következtetéseket vonjon le, várjon valamit a filmtől, mert 100%, hogy csalódni fog. Az Ölni kíméletesen egy kicsit ilyen is, olyan is.
Emiatt vált olyan semmilyenné.

Lopott Szavak (The Words)

8

Nem mindennapi alkotásról lesz most szó. Szerkezete szerint három történetet kapunk, amit úgy próbáltak összehozni, hogy az egyik meséli a másikat.
Ettől igazán különleges lett, ám ennek egyenes következményeként, nem lettek kellőképpen kifejtve a szálak. A három szálat jól „mesélték” össze, de nem nyerték el igazán mélységüket. Összecsapottnak nem nevezném, de ha koncentráltabb, következetesebb lenne – vagy csak egy kicsit hosszabb – akkor igazán profi mozi lett volna.

Egy olyan darab, amit mindenkinek látnia kell. Így viszont csupán érdekes maradt.

Védhetetlen (Safe House)

5

Én vártam a Washington-Reynolds közös mozit, mivel az előbbi igazi nagyágyú a szakmában, aki ritkán nyúl mellé, már ami a szerepvállalásait illeti (akkor is, ha az utóbbi időben azok nem is voltak túl jók). Míg utóbbi egyre inkább a komolyabb mozik felé fordul, bár időnként látható még egy-egy vígjátékban, vagy könnyedebb darabban. Daniel Espinosa rendező eddigi munkássága nem volt ismert előttem, bár nem is tartozik a jobb direktorok közé. Ez volt az első igazán hollywoodi produkciója, amivel tökéletesen közepesre teljesített.
Az alkotás, csalódást okozott.

Feledés (Oblivion)

7

Morpheus ismét akcióban

A Feledés című film nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ennek ellenére mindenkinek ajánlom a megtekintését. A látványvilága és a modern kütyüi lenyűgözőek, valamint a főszereplő (Tom Cruise) hitelessége is megkérdőjelezhetetlen, hiszen mint tudjuk, ő a szcientológia egyház főpapjai közé tartozik, a földön élő egyik legmagasabb szintű tethán, aki a gonosz Xenu elleni harcra készül, és ezt végre a vásznon is megmutatja nekünk.

http://www.youtube.com/watch?v=-GPa4uhJX6U

 

A Harcmező Hírnökei (The Messenger)

8

Ez a 2009-es alkotás az év egyik legjobb mozija volt, amit a 2010-es Oscar gálán két jelöléssel honoráltak. Végül nem nyert ugyan, de ez nem változtat a tényen, hogy ez igenis egy érvényes mű.
Oren Moverman első rendezése, – ő jegyzi a szintén remek Rampartot is – amivel talán berobbanni azért nem, de mondhatni bepislantani be tudott a legnagyobb rendezők közé.
Már ebből a munkájából is kiderült, hogy jó érzékkel ír és rendez.

Rampart

8

A méltatlanul mellőzött Woody Harrelson ismét megmutatta, hogy képes egyedül is elvinni egy filmet a hátán. Ismét együtt dolgozva Oren Movermannel
(A harcmező hírnökei) egy nagyon kemény drámát hoztak össze, ami ugyan az előzetesből nem derül ki, viszont aki megnézi a mozit, betekintést nyerhet egy kétes értékrendű rendőr életébe és bukásába.

Az óriásölő (Jack the Giant Slayer)

6

Bryan Singer nem habozott, babozott
Bryan Singer (Superman visszatér, X-Men, X-Men – A kívülállók, Közönséges bűnözők) legújabb mozifilmje ismét a fantázia birodalmába csábítja a nézőket. A filmhez a gyerekkorunkból jól ismert égig érő paszuly mesét vette alapul.

Az Utolsó Csavar (Trouble With the Curve)

8

Robert Lorenz – e mozi rendezője – kilépett a nagy rendező, Clint Eastwood árnyékából, ha fogalmazhatunk így. Számos projekten dolgozott együtt Eastwooddal, és úgy fest el is lesett pár fogást a mestertől.
A stílusában Eastwoodra hajazó, de mégis önálló alkotás egy igazán remek darab, aminek erősen ajánlott a megtekintése.

A diktátor (The dictator) kritika

7

A közel-kelet kiparodizálásával már többen is foglalkoztak, leginkább a sorból Adam Sandler-t tudnám kiemelni, az ő általa készített Ne szórakozz Zohan-nal című film igazán jól sikerült, a vígjáték kategóriában egy erős középkategóriát képvisel. Mellette, a londoni születésű Sacha Baron Cohan az, aki a nagysikerű áldokumentumfilmként kreált Borat –tal próbálkozott hasonló történettel, majd jött 2012-ben A diktátor című műalkotás…